Fennállásáig – a Gellért fürdő építéséig – igen kedvelt hely volt Budapesten, a Sáros fürdő szomszédságában dédapám, Szinell György vendéglője az akkori Ferenc József híd budai torkolatánál. Nem csoda, hiszen dédapám a vendéglőben és a családi asztalnál is megkövetelte a szép tálalást. Vallotta: „az ötletes és esztétikus szervírozás a művészek sorába emeli a szakácsot”, mert a gasztronómia, mint minden művészet, örök.
Kiváló vendégcsalogató receptjei voltak, melyek közül ma is készítünk néhányat. Íme az egyik: puhára főzött borjúlábból eltávolítjuk a csontokat, majd metéltre vágjuk, és elegyítjük almával, ecetes uborkával, fűszerezzük sóval, borssal, mustárral, majonézzel és egy kevés borral. A legvégén egy kevés cukorral „bolondítjuk meg” az egészet.
A vendéglő sorsa azután dédszüleim sorsát is megpecsételte, mert egy újabb helyen már nem tudtak „művészetükkel” meggyökerezni.
Horváth József
Kaposvár
Meghalt Leco Zsolt kárpátaljai katona
