Emlék és remény

Váctól öt kilométerre északkeletre, egy zárt kis völgyben fekszik Kosd. A falu területe az őskortól lakott hely. Kozák Károly és Jankovich Dénes kutatásaiból tudjuk róla a következőket: „A történeti források és a régészeti kutatások adatainak egyeztetése nyomán az a vélemény alakult ki, hogy a falut a nógrádi birtokok (vár) adományozásával egy időben, 1199–1212 között kapta Boleszló váci püspök (1188–1212) Imre vagy II. Endre királyunktól. Inkább az utóbbi lehetőség látszik valószínűbbnek. A testvérek közti viszályban ugyanis a püspök Endre pártjára állott, sőt fiának, Bélának keresztapja is volt. Feltehetően az sem véletlen, hogy a püspöki birtokon, Kosdon hamarosan felépített templom védőszentjéül II. Endre 1235-ben szentté avatott Erzsébet leányát választotta Bereck váci püspök (1221–1235). A király még megérhette – a váci püspök kosdi birtokán – a leánya tiszteletére szentelt templom építésének befejezését. II. Endre 1235. szeptember 21-én halt meg, négy hónappal a hivatalosan kinyilvánított szentté avatás napja után.”
A Vácra 1241 márciusában betört tatárok valószínűleg az itteni templomot is fölgyújtották. Fülöp püspök (1262–1278), aki egyben Nógrád megye főispánja is volt, helyreállíttatta. Ekkor kelet felé ki is bővítették. A fentebb említett szerzők írják: „a lebontott félköríves szentély mögött eredeti szélességében meghosszabbították a hajót, s azt a kor szokásának megfelelően egyenes záródású szentéllyel zárták. A kutatás során elő is kerültek sorban és rendben a hajó déli és a szentély délkeleti falában az elfalazott, csúcsíves záradékukban háromkaréjos mérművel díszített ablakok. A hajó déli falának nyugati felében henger- és körtetagozatokkal díszített csúcsíves kapu került elő, részben az egyik barokk támpillértől takartan, amelyet a helyreállítás során kibontottak a támpillér zártságából, annak íves áttörésével kiszabadítottak.” (Ez látható a képen.)
1544-ben Kosd is török fennhatóság alá került. A hódoltság megszűnte után a Vácra visszatérő püspök Berkes András prépostot bízta meg, hogy a birtokain lévő templomot szerezze vissza, és a lakosságot térítse a katolikus hitre. A kosdi templom a XVIII. században rövid ideig a reformátusoké volt, de 1719-ben visszakerült a katolikusok birtokába. Ekkor alakították át barokk stílusban.
A templomkert bejárata előtti, Eőszi Lőrinc plébános emlékére állított nagyméretű dombormű az 1738-ban kitört országos pestisjárványt idézi: a szörnyű vész 1742-ben elérte Kosd falut is. Eőszi Lőrinc önfeláldozóan járt át Rádról ápolni és lelki vigaszban részesíteni a betegeket, reformátusokat és saját híveit egyaránt. A rádi földesúr, Vay Ádám ezért kilakoltatta őt, mire válaszul a váci püspök azonnal kosdi plébánosnak nevezte ki. Eőszi atya tehát a faluban maradt, s ápolta a pestises embereket, de még abban az évben ő is a fekete halál áldozata lett. Eőszi Lőrinc a felebaráti szeretet hőse, akinek példája Juhász Gyula szavaival: „időtlen emlék és jövő remény”. Nyilván erre gondoltak az itteniek, amikor emlékművet avattak a tiszteletére.