Fazekast doppingvétség miatt kizárták

Örültünk, ünnepeltük a magyar olimpiai küldöttség athéni negyedik aranyérmét, amelyet hétfőn este a diszkoszvető Fazekas Róbert nyert meg. Aztán tegnap délután a magyar atlétika tizenegyedik aranyára árnyék vetült, a hírügynökségek azt jelentették, a szombathelyi Haladás atlétája a doppingvizsgálaton az előírt 750 ml mintának csak a harmadát tudta produkálni, elhagyta a vizsgálat színhelyét, amivel vétett a szabályok ellen.

Kő András
2004. 08. 25. 20:25
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A megdöbbentő hírrel kapcsolatban Molnár Zoltán, a magyar olimpiai küldöttség csapatvezetője közölte, tegnap délután értesítést kaptak a Nemzetközi Olimpiai Bizottságtól, hogy meghallgatásra beidézték a magyar atlétacsapat orvosát Fazekas Róberttel kapcsolatban. Gyulai István, a Nemzetközi Atlétikai Szövetség főtitkára elmondta: információi szerint Fazekas Róbert a diszkoszvetés döntője után sajtótájékoztatón vett részt, majd az előírásnak megfelelően megjelent a stadionban lévő vizsgálati helyiségben. Az olimpiai bajnokot tüzetesen, megalázó módon vizsgálták át, mert Magyarországról olyan értesítést küldtek több nemzetközi szervezethez, amelyben felhívják a figyelmet arra, hogy a szombathelyi világklasszis atléták manipulálják a vizsgálati anyag leadását. A feljelentés miatt Fazekast az elmúlt fél évben több mint egy tucatszor ellenőrizték. A főtitkár elmondta még, ismeretei szerint Fazekas hajnali háromig tartózkodott a vizsgálati helyiségben, majd saját felelősségére távozott. Vad Dezső, a Magyar Olimpiai Bizottság szóvivője ezzel kapcsolatban azt nyilatkozta, a vizsgálatoknál jelenlévő dr. Pikó Károly figyelmeztette a diszkoszvetőt, hogy ennek következménye lehet.
Gyulai István megítélése szerint sportszerűtlen, rossz döntés lenne, ha az előírtnál kevesebb minta miatt Fazekas Róbert ügyét doppingvétségnek minősítenék a vizsgálati anyag elemzése nélkül, ami a kis mennyiség ellenére lehetséges. Dr. Kamuti Jenő, a NOB orvosi bizottságának tagja egyébként azt a nem hivatalos információt kapta, hogy Fazekas mintája negatív.
Délután még úgy tűnt, hogy a bonyolult üggyel kapcsolatban nem születik gyors döntés. A NOB végrehajtó bizottsága azonban még az esti eredményhirdetés előtt határozott: Fazekas Róbertet kizárták az olimpiáról, a nemzetközi szövetséget pedig arra utasították, hogy módosítsa a diszkoszvetés sorrendjét. Így az eredményhirdetésen a címvédő litván Alekna állhatott föl a dobogó felső fokára, a harmadik helyezett Kővágó Zoltán lett az ezüstérmes, az észt Tammert pedig a bronzérmes.
Fazekas ügye annyira rejtélyes, ellentmondásos, hogy még a magyar sport vezetői sem tudták azonnal kommentálni. Akármi is derüljön ki a következő napokban, jó lenne egyszer megtudni, ki volt az a honfitársunk, aki feljelentőlevelével ezt a gyanús esetet előidézte. Az is kérdés, hová és miért tűnt el Fazekas.

Központi hely az interjúszoba, ahol már nyugodtabb körülmények között jöhet a kérdés, mint a verseny után azonnal, a sportoló végre levegőt vehet. Mert nem egy esetben már akkor nyilatkoznia kell, amikor még híján van a gondolatnak. Vagy esetleg nem is akar beszélni. Válaszolnia azonban mindig kötelező, íratlan szabály ez. Aki nem teszi, pórul járhat.
Valamelyik neves szónok az emlékirataiban három tanácsot ad a kérdezettnek: 1. Legyen őszinte! 2. Legyen rövid! 3. Üljön le, úgy beszéljen!
Hogy mennyire őszinték a sztárok, nem tudható, de el kell fogadnunk, amit mondanak. Ami a rövidséget illeti: nem egyszer tőmondatokban fogalmaznak. Ugyanakkor visszafogottak. A pályán mutatott, olykor teátrális mozdulatoknak, gesztusoknak itt nyomuk sincs. És természetesen ülnek.
Hogy mi jellemzi a válaszokat? A győztesek az esetek többségében rosszul aludtak, életük álmának tekintették az olimpiai aranyérmet, és most sem hiszik el, hogy sikerült. Persze vannak eredeti és nagyon emberi megnyilvánulások is, de az a benyomásunk, hogy versenyezni könnyebb, mint nyilatkozni.
A válaszok célja különben sok esetben a meggyőzés. Nézzük csak! A 400 férfi síkon három amerikai állhatott fel az Olimpiai stadionban a dobogóra. A győztes Jeremy Wariner azt mondta: „Izgalmas verseny volt, a finis bámulatos.” Otis Harris, az ezüstérmes így beszélt: „Áldás az Istentől, és kiváltság volt ez a verseny. A legtöbbet adtam ki magamból. Büszkeséget érzek, remélem, az amerikaiak is büszkék ránk, hogy tisztára söpörtük az utat.” Derrick Brew, a bronzérmes így fejezte be: „Nagy siker, három amerikai érmes ugyanabban a versenyszámban! Nem tudom, volt-e már példa ilyesmire…”
A női hármasugrásban meglepetésre győztes kameruni Francoise Mbango Etone se él váratlan fordulatokkal: „Nagyon büszke vagyok, arra különösen, hogy afrikai rekordot állítottam fel. Erről a sikerről álmodtam. Két éve dolgozom edzővel, addig a nővérem segített a felkészülésben. Az érmemet fölajánlom Afrikának.” Hrisopiji Devetzi, a görög második helyezett: „Néhány centiméterrel maradtam csak le az aranyéremről, de nagyon boldog vagyok. Örök igazság: a siker mindig otthon a legédesebb!”

Deák Bárdos Mihályt figyelem a kötöttfogású birkózók 120 kilogrammos vetélkedésében. A finn Ahokas ellen meccsel. Kicsattan az erőtől, de a technikája sem megvetendő.
Bura-Kovács Andor, a Gellért Szálló Duna-termének kitűnő cigányprímása mesélte: „Sokan azt hiszik, gyerekjáték órákon át a hegedűt a vállon tartani. Semmiség – vélte Polyák Imre, birkózó, olimpiai bajnokunk is, én erre fogadást ajánlottam. Amennyiben egy órán át a vállán tudja tartani a hangszert, tízezer forintot fizetek neki. Polyák azonnal ráállt. Elkezdtük mérni az időt, a banda körbevette, az olimpia bajnok pedig erősen koncentrált, próbált laza lenni, próbált erős lenni, de a tizenötödik percben feladta.”
A birkózás – hasonlóan az ökölvíváshoz – nem nélkülözheti az erőt, a hegedűjáték a technikát, de az a birkózó, aki kizárólag erőből akar megoldani mindent, alulmarad. Az a prímás, aki csak a technikára épít, nem képtelen előcsalni érzelmeket.
Deák Bárdos az első mérkőzésén mintha tisztában lett volna ezzel, de aztán elfelejtette. Kár.
Az olasz férfi vízilabdacsapat szikrázó, kemény mérkőzésen 6-4-re kikap a házigazda görögöktől a B csoportban. Az olaszok játékosa, Carlo Silipo 4-4-es állásnál magából kikelve ordít a vízben, rá van írva az arcára, hogy nem válogat a káromkodások között. Még az olasz újságírók is csóválják a fejüket, ha a bíró értené, hogy a játékos mit mond, talán ki is állítaná. Talán.
Ha elfogadjuk az egykori sokszoros válogatott skót futballista, Dennis Law véleményét, hogy a káromkodás a a sport ipari nyelve, akkor Carlo Silipo felmenthető.
Ha elfogadjuk.
Szitkozódunk nyakra-főre a hitvilág szavaival, a testi funkciókkal, mások rokonaival, de vajon van-e a kifejezéseknek igazi tartalmuk?
Sokak szerint az a kérdés, hogy az adott drasztikus kitételnek
van-e funkciója vagy nincs. Ha nincs, el kell vetni, nem azért, mert durva, hanem mert nincs értelme. Ha van, üdvözlendő, nem azért, mert drasztikus, hanem azért, mert kifejező!
Na ja, a cél szentesíti az eszközt.
















Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.