A megdöbbentő hírrel kapcsolatban Molnár Zoltán, a magyar olimpiai küldöttség csapatvezetője közölte, tegnap délután értesítést kaptak a Nemzetközi Olimpiai Bizottságtól, hogy meghallgatásra beidézték a magyar atlétacsapat orvosát Fazekas Róberttel kapcsolatban. Gyulai István, a Nemzetközi Atlétikai Szövetség főtitkára elmondta: információi szerint Fazekas Róbert a diszkoszvetés döntője után sajtótájékoztatón vett részt, majd az előírásnak megfelelően megjelent a stadionban lévő vizsgálati helyiségben. Az olimpiai bajnokot tüzetesen, megalázó módon vizsgálták át, mert Magyarországról olyan értesítést küldtek több nemzetközi szervezethez, amelyben felhívják a figyelmet arra, hogy a szombathelyi világklasszis atléták manipulálják a vizsgálati anyag leadását. A feljelentés miatt Fazekast az elmúlt fél évben több mint egy tucatszor ellenőrizték. A főtitkár elmondta még, ismeretei szerint Fazekas hajnali háromig tartózkodott a vizsgálati helyiségben, majd saját felelősségére távozott. Vad Dezső, a Magyar Olimpiai Bizottság szóvivője ezzel kapcsolatban azt nyilatkozta, a vizsgálatoknál jelenlévő dr. Pikó Károly figyelmeztette a diszkoszvetőt, hogy ennek következménye lehet.
Gyulai István megítélése szerint sportszerűtlen, rossz döntés lenne, ha az előírtnál kevesebb minta miatt Fazekas Róbert ügyét doppingvétségnek minősítenék a vizsgálati anyag elemzése nélkül, ami a kis mennyiség ellenére lehetséges. Dr. Kamuti Jenő, a NOB orvosi bizottságának tagja egyébként azt a nem hivatalos információt kapta, hogy Fazekas mintája negatív.
Délután még úgy tűnt, hogy a bonyolult üggyel kapcsolatban nem születik gyors döntés. A NOB végrehajtó bizottsága azonban még az esti eredményhirdetés előtt határozott: Fazekas Róbertet kizárták az olimpiáról, a nemzetközi szövetséget pedig arra utasították, hogy módosítsa a diszkoszvetés sorrendjét. Így az eredményhirdetésen a címvédő litván Alekna állhatott föl a dobogó felső fokára, a harmadik helyezett Kővágó Zoltán lett az ezüstérmes, az észt Tammert pedig a bronzérmes.
Fazekas ügye annyira rejtélyes, ellentmondásos, hogy még a magyar sport vezetői sem tudták azonnal kommentálni. Akármi is derüljön ki a következő napokban, jó lenne egyszer megtudni, ki volt az a honfitársunk, aki feljelentőlevelével ezt a gyanús esetet előidézte. Az is kérdés, hová és miért tűnt el Fazekas.
Központi hely az interjúszoba, ahol már nyugodtabb körülmények között jöhet a kérdés, mint a verseny után azonnal, a sportoló végre levegőt vehet. Mert nem egy esetben már akkor nyilatkoznia kell, amikor még híján van a gondolatnak. Vagy esetleg nem is akar beszélni. Válaszolnia azonban mindig kötelező, íratlan szabály ez. Aki nem teszi, pórul járhat.
Valamelyik neves szónok az emlékirataiban három tanácsot ad a kérdezettnek: 1. Legyen őszinte! 2. Legyen rövid! 3. Üljön le, úgy beszéljen!
Hogy mennyire őszinték a sztárok, nem tudható, de el kell fogadnunk, amit mondanak. Ami a rövidséget illeti: nem egyszer tőmondatokban fogalmaznak. Ugyanakkor visszafogottak. A pályán mutatott, olykor teátrális mozdulatoknak, gesztusoknak itt nyomuk sincs. És természetesen ülnek.
Hogy mi jellemzi a válaszokat? A győztesek az esetek többségében rosszul aludtak, életük álmának tekintették az olimpiai aranyérmet, és most sem hiszik el, hogy sikerült. Persze vannak eredeti és nagyon emberi megnyilvánulások is, de az a benyomásunk, hogy versenyezni könnyebb, mint nyilatkozni.
A válaszok célja különben sok esetben a meggyőzés. Nézzük csak! A 400 férfi síkon három amerikai állhatott fel az Olimpiai stadionban a dobogóra. A győztes Jeremy Wariner azt mondta: „Izgalmas verseny volt, a finis bámulatos.” Otis Harris, az ezüstérmes így beszélt: „Áldás az Istentől, és kiváltság volt ez a verseny. A legtöbbet adtam ki magamból. Büszkeséget érzek, remélem, az amerikaiak is büszkék ránk, hogy tisztára söpörtük az utat.” Derrick Brew, a bronzérmes így fejezte be: „Nagy siker, három amerikai érmes ugyanabban a versenyszámban! Nem tudom, volt-e már példa ilyesmire…”
A női hármasugrásban meglepetésre győztes kameruni Francoise Mbango Etone se él váratlan fordulatokkal: „Nagyon büszke vagyok, arra különösen, hogy afrikai rekordot állítottam fel. Erről a sikerről álmodtam. Két éve dolgozom edzővel, addig a nővérem segített a felkészülésben. Az érmemet fölajánlom Afrikának.” Hrisopiji Devetzi, a görög második helyezett: „Néhány centiméterrel maradtam csak le az aranyéremről, de nagyon boldog vagyok. Örök igazság: a siker mindig otthon a legédesebb!”
Deák Bárdos Mihályt figyelem a kötöttfogású birkózók 120 kilogrammos vetélkedésében. A finn Ahokas ellen meccsel. Kicsattan az erőtől, de a technikája sem megvetendő.
Bura-Kovács Andor, a Gellért Szálló Duna-termének kitűnő cigányprímása mesélte: „Sokan azt hiszik, gyerekjáték órákon át a hegedűt a vállon tartani. Semmiség – vélte Polyák Imre, birkózó, olimpiai bajnokunk is, én erre fogadást ajánlottam. Amennyiben egy órán át a vállán tudja tartani a hangszert, tízezer forintot fizetek neki. Polyák azonnal ráállt. Elkezdtük mérni az időt, a banda körbevette, az olimpia bajnok pedig erősen koncentrált, próbált laza lenni, próbált erős lenni, de a tizenötödik percben feladta.”
A birkózás – hasonlóan az ökölvíváshoz – nem nélkülözheti az erőt, a hegedűjáték a technikát, de az a birkózó, aki kizárólag erőből akar megoldani mindent, alulmarad. Az a prímás, aki csak a technikára épít, nem képtelen előcsalni érzelmeket.
Deák Bárdos az első mérkőzésén mintha tisztában lett volna ezzel, de aztán elfelejtette. Kár.
Az olasz férfi vízilabdacsapat szikrázó, kemény mérkőzésen 6-4-re kikap a házigazda görögöktől a B csoportban. Az olaszok játékosa, Carlo Silipo 4-4-es állásnál magából kikelve ordít a vízben, rá van írva az arcára, hogy nem válogat a káromkodások között. Még az olasz újságírók is csóválják a fejüket, ha a bíró értené, hogy a játékos mit mond, talán ki is állítaná. Talán.
Ha elfogadjuk az egykori sokszoros válogatott skót futballista, Dennis Law véleményét, hogy a káromkodás a a sport ipari nyelve, akkor Carlo Silipo felmenthető.
Ha elfogadjuk.
Szitkozódunk nyakra-főre a hitvilág szavaival, a testi funkciókkal, mások rokonaival, de vajon van-e a kifejezéseknek igazi tartalmuk?
Sokak szerint az a kérdés, hogy az adott drasztikus kitételnek
van-e funkciója vagy nincs. Ha nincs, el kell vetni, nem azért, mert durva, hanem mert nincs értelme. Ha van, üdvözlendő, nem azért, mert drasztikus, hanem azért, mert kifejező!
Na ja, a cél szentesíti az eszközt.
villamosenergia kereslet
A rugalmassági megoldások jelenthetik a megoldást a magas és ingadozó energiaárakra
