A szakemberek szerint többféle állat szőre nemezelhető, de a birka gyapja adja a legtartósabb, legjobban kezelhető anyagot. Belekevernek persze olykor például teveszőrt is, ennek azonban különleges okai vannak. A teve ugyanis sok nomád nép számára szent állat, a tejét gyógyító hatásúnak tartják. A szőre tehát kitüntetett helyre kerül a nemezelt anyagban, oda például, ahová imádkozás közben a homlokát érinti a leboruló ember.
E távoli tájakon évezredeken át, egészen a legutóbbi időkig megőrződött a nemezkészítés tudománya. Más volt a világ a legújabb kori Európában: itt a polgári fejlődés sok más ősi mesterséggel együtt a múzeumok világába utalta volna ezt a foglalatosságot is, ha a hatvanas–hetvenes évek fordulója körül nem jelentkezik új nemzedék, amely újra fölfedezte a népművészetet, a tárgyformálás, a tánc, a népzene legkülönbözőbb területeit. A nemezelés hagyományait megújító fiatal házaspárnak, Vidák Istvánnak és Nagy Marinak szerencséje volt: még élt az utolsó „igazi” kalaposmester, Mihalkó János, tőle tanulhatták meg a mesterség generációról generációra öröklődő fogásait. Amit tőle elsajátítottak, azt a tradíció formáit, színeit, funkcióit őrző, de az ő egyéni leleményeiket is megmutató nemezmunkákban fogalmazták újjá, s persze tanítványaiknak is átadták ismereteiket, így hát a nemezelés Magyarországon több generáció óta újra élő mesterségnek számít.
Hogy mennyire azzá vált, azt jól érzékelteti, hogy húsz évvel ezelőtt Kecskemét és a hozzá közeli Bugacpuszta volt a nemezkészítők első világtalálkozójának helyszíne. Az elmúlt két évtizedben Németországban, Svájcban, Norvégiában, Angliában, Hollandiában, Dél-Tirolban rendeztek nagy találkozót a mesterség legjobb képviselői, most, a mozgalom nemzetközi kiszélesedésének huszadik évfordulóján újra magyar helyszínen, mégpedig a Lakiteleki Népfőiskolán szervezik meg a világtalálkozót augusztus 12. és 18. között, hogy azután augusztus 19–22-én Budapesten a Mesterségek ünnepéhez kapcsolódva folytatódjon a közös program, pontosabban, hogy a szakmai találkozó bemutatkozássá váljon.
„Nemezeljük eggyé a Földet!” – ez a mottója a találkozónak, amelynek előkészítéseként, afféle ráhangolásként már az elmúlt hónapokban több nemezkiállítás is nyílt Kecskeméten. Március közepe óta látható például a Szórakaténusz Játékmúzeumban a Noé bárkáján című nemzetközi nemezjáték-kiállítás, amelynek egy részében gyermekek által készített, mesék, versek ihlette munkák láthatók. Az ugyancsak kecskeméti Népi Iparművészeti Múzeumban a Magyar nemezkészítők alkotásai című összeállítás érzékelteti, hogy a különböző korú és felkészültségű nemezelők – a népművészet mesterei, a népi iparművészek és a népművészet ifjú mesterei – hogyan őrzik, gazdagítják a népi hagyományokat.
Noha minden mester elsősorban otthoni tradíciókra támaszkodik, a nemezkészítők világa mégiscsak nemzetközi, hiszen a találkozók, bemutatók során nemcsak csodálják egymás műveit, de kölcsönösen azok hatása alá is kerülnek, ugyanúgy, ahogyan a pásztor-, a paraszti társadalmak tárgykultúráját sem választhatják el teljesen a városi, polgári társadalom emberének új igényeitől. A hagyományhoz erősen kötődő fiatalok a különböző népművészeti egyesületeken belül találják meg helyüket, de ma már egyetemi szinten is lehet diplomát szerezni nemezelésből, ami persze föltételezi, hogy az iparművészet egyetemes történetének keretei, értékei alapján közelítse meg az alkotó a szakterületet.
Vidák Anna éppen e „sok szálból egységgé nemezelődő” kapcsolatrendszerben látja a mesterség biztos jövőjét. Maga is a szüleitől tanulta meg az alapvető fogásokat, de gyorsan megismerte a találkozók visszatérő résztvevőit, olyannyira, hogy legtöbbjük műveit képes egy-egy apró részlet alapján is azonosítani. Természetes módon jutott el odáig, hogy ma egyszerre gyakorolja, szervezi és tanulja a mesterséget. Ami az első területet illeti: művei megjelennek hazai galériákban is, de külföldön is vannak gyűjtői. A nemezkészítés fortélyait a többi között a Nyitott Műhelyben tanítja, de vezet másfél éves kurzust Molnár V. József művészeti iskolájában, a Magyar Hagyomány Műhelyben is. Ami pedig a szervezést illeti, ő is kapott bőven feladatokat a nemezművészeti világtalálkozó programjainak megvalósításában.
Ő a kurátora például annak a kiállításnak, amely Télen fűt, nyáron hűt címmel az Iparművészeti Múzeumban nyílt meg napokkal ezelőtt tizenhat ország ötvenhárom alkotójának nemezruháiból, kiegészítőiből, annak illusztrációjaként is, hogyan társulhatnak az ősi mesterséghez új formák, új funkciók. Például úgy, ahogyan a német Katharina Thomas zöldes-lilás színű, leheletvékony ponchója mutatja, vagy ahogyan Beatriz Schaaf-Giesser társítja a nemezelt anyagot a batiktechnikával. Anette Quentin Stoll erősen kivágott, ugyancsak merész alkalmi ruhát állít ki, Marjolin Hasslinghuis szinte anyagtalan hatású kimonót, Charlotte Sehmisch lovaglókabátot, amely persze olyan elegáns, hogy az embernek az az érzése: legfeljebb a lovaglás előtti ünnepélyes bevonuláson szabad viselni. A jóléti német társadalom művészei vernék a mezőnyt ebben az ősi mesterségben is? Vidák Anna szerint sikerük oka – ahogyan egyébként több skandináv ország vagy éppen Japán alkotóié – a magas szintű oktatásban, illetve a tevékenység különböző területeinek kiváló szervezésében rejlik. Hogy a fiatal magyar művészek kisebb súllyal vannak jelen az Iparművészeti Múzeum bemutatóján, annak éppen a szervezetlenség, a nép- és az iparművészeti szervezetek közötti túl laza kapcsolat az oka.
A sok kiváló munka szemlélése közben vagy éppen a „tapogatófalon” elhelyezett, a ruhákkal azonos technikával készült nemezdarabkák megérintésekor nyilván nem ezeken a szervezési hiányosságokon gondolkodnak majd a látogatók, hanem azon, hogy mit is kínál még a közönség számára a nemezművészeti világtalálkozó. Nos, tartogat másik izgalmas tárlatot a Magyar Nemzeti Galériában, amelyet Nagy Mari rendez Te, bárányok gyapjából való címmel hagyományos és mai nemeztakarókból és tértextilekből, huszonkét ország több mint száz alkotójának nemezmunkáiból. Augusztus 17-én délután megszemlélhetik az érdeklődők Lakiteleken azokat a munkákat, amelyek éppen ezekben a napokban készülnek az ottani, szűk szakmai részvétellel szervezett workshopok során. Az események látványos betetőzése pedig a Budavári Palota Mesterségek ünnepe című négynapos forgataga lesz: ebben az évben fölállítják azokat az eredeti közép-ázsiai és újonnan készült nemezsátrakat is, amelyekben tizenöt ország nemezkészítői tartanak elméleti és gyakorlati bemutatókat a modern nemezkészítésről. Hogy sikerül-e a Földet „összenemezelni”, az egyelőre titok marad, azonban aligha kétséges, hogy e sátrak biztos viszonyítási pontokat jelentenek a forgatagban.
origo.hu
A megrázó felvétel után eltűnt a barátnőjét kegyetlenül megkínzó lány
