Lemondási szándékát az Egyesült Államok 37. elnöke 1974. augusztus 8-án este jelentette be és másnap, augusztus 9-én délben megvált a Fehér Háztól. Nixon inkább nem várta meg, amíg a kongresszusban már folyamatban lévő, úgynevezett impeachment eljárás bevégeztetik. Terminusa hátralevő két és fél évére Gerard Ford alelnök lett az utódja.
Az ügyre Amerikában azóta úgy tekintenek, mint a helyi demokrácia működőképességének bizonyítékára. Az úgynevezett „checks and balances” rendszerében a média gyakorolta ellenőrző szerepét, rávette a hivatalos szerveket és a politikai elitet, hogy gyakoroljanak nyomást a hatalmával visszaélő csúcsvezetőre. A folyamat persze nem volt rövid, hiszen Az elnök emberei című filmben (Robert Redford és Dustin Hoffmann által) megjelenített két újságíró, Bob Woodward és Carl Berstein még 1972 júniusában írták meg leleplező cikksorozatuk első darabját. A Washington Postban két nappal azt követően jelent meg az írásuk, hogy a rendőrség öt férfit vett őrizetbe, amint azok betörtek a fővárosi Watergate épületkomplexumban lévő, demokrata párti irodába. A betörők egyike korábban CIA-ügynök volt, ráadásul Nixon folyamatban lévő újraválasztási kampányának fizetett alkalmazottja. Lebukásakor épp egy olyan akciót vezényelt, mely során korábban elhelyezett lehallgatóberendezéseket ellenőriztek, és a demokraták iratait fotózták le. Mivel a vádlottak beszélni kezdtek, az ügy tovagyűrűzött, mígnem kiderült, hogy a demokraták elleni megfigyelés és kémkedés bevett gyakorlat volt a republikánus kampánystáb részéről, és arra maga az elnök adott utasítást.
A sors pikantériája, hogy végül saját intézkedése okozta Nixon vesztét. Az elnök ugyanis elővigyázatosságból minden beszélgetést magnóra rögzített az ovális irodában, amikor pedig az ügyet vizsgáló bizottság a kazetták kiadását kezdte követelni 1973 júliusában, saját kelepcéjébe esett. Hiába adták át a rögzített beszélgetések írott szövegét 1200 oldalban a kongresszusnak, abból hiányzott 18 és fél percnyi inkriminált anyag. Amikor pedig a legfelső bíróság is úgy döntött, hogy magukat a kazettákat kell átadni, nem volt többé kiút Nixon számára.
A Watergate-ügynek máig ható tanulságai és következményei vannak. A demokraták erre hivatkozva tetszeleghetnek a nyílt szívű jófiúk pózában, szemben a sötét konspirációkban sántikáló republikánusokkal. A keleti parti nagyvárosi elit jelentős része számára még most sem kell több biztatás arra nézve, hogy kire adják szavazatukat. Ha azonban a vietnami kivonulást megkezdő elnök tárgyalásairól azóta nyilvánosságra hozott dokumentumokat tekintetbe veszik, többek szerint nyilvánvalóvá válik, hogy Nixon sokak tyúkszemére lépett. A Watergate-ügy ebből a perspektívából szemlélve tulajdonképpen a Nixon bukásához vezető folyamatnak csak az egyik (ám leglátványosabb) eleme volt – állítják.
origo.hu
Kórházból üzent Reviczky Gábor – életmentő beavatkozás előtt áll
