Hogyan legyél humoralista (47.)

Az idősebb korosztály hiába tudja, hogy egészségesebb a nyers étel, mint a főtt – nem ízlik neki. Pedig halljuk eleget, hogy csak az élő étel tartalmazza a vitaminokat és enzimeket, amelyre az immunrendszerünknek, ennek a belső védekező hadseregünknek szüksége van. Csak így tudja kivédeni a ránk záporozó ártalmakat. Környezetünkből naponta százszámra érnek bennünket új kémiai anyagok. Ezekkel az immunsejtjeink az eltelt évmilliók alatt nem találkoztak, azért nem is tudják ártalmatlanítani őket – dr. Jánosik Zsuzsa múlt héten megkezdett néptanítói egyszerűségű sorozatát a magam „tekervényes bonyolultságával” el nem rondítom, minden stilizálás és szerkesztés nélkül pusztán közreadom.
A vegyszermentesen termelt gyümölcsök, zöldségek, gyógynövények, a gabona és az olajos magvak adják a belső védelmi erőink táplálékát, de mi éheztetjük őket. Ezért kellene megszokni, étrendünkbe beilleszteni A NYERSEN FOGYASZTOTT BIOÉLELMISZERT. Gyerekekkel könnyű a dolgunk: ha éhesek mindent szívesen megesznek. A káposztalevelet, a torzsát, a csicsókát, a sárgarépát, de még tyúkhúrból, pitypangból, csalánból készült „vad” salátát is.
Az idősebbekkel más a helyzet. Nehéz az átállás, még akkor is, ha beteg valaki és tudja, hogy a gyógyulása múlik az étrendi változásokon. De ez érthető. Nem csak táplálékot eszünk, hanem emlékeket is. Ezért érdemes megpróbálkozni azzal, hogy a magyar konyha megszokott és szeretett régi ízeit új, egészségesebb alapanyagokból, vagy éppen főzés nélkül állítsuk elő.
A biokonyha az élet műhelye és az életmű helye is egyben. Mikor jómagam úgy másfél évtizeddel ezelőtt a biokonyhának erre az új útjára tértem, a gyerekeim még kicsik voltak, és szemrehányást tettek. „Anyukám” – mondta a fiam –, „máshol főznek! R e n d e s ételt főznek! Mi meg ehetjük a te aszszociációidat!”
„Igazad van” – válaszoltam. „Ne is egyétek az én asszociációimat, hanem a magatokét”.
Mostanában azért már nem haragszanak annyira. Megjelentek a gondok, a betegségek – ezek mind áldások álruhában. Megtapasztalták az enyémek is, hogy a bioételek adják a jó közérzetet és a gyógyulás alapját.
A főtt ételek nagyon finom ízűek, sósak, édesek – de utána sokszor fáj a gyomrunk. ADDIG FINOM, AMÍG ESSZÜK. Élvezeti cikk, addig a félóráig, míg fogyasztjuk. Utána puffadunk, elnehezülünk. Ezért isszuk étkezés után a kávét is: az emésztés energiát von el, elálmosodunk. Ha módunk van megtapasztalni a különbséget, ha van időnk alaposan megrágni a nyers salátákat, ha a nyállal jól elkeveredik az étel már a szánkban, akkor megindul az előemésztés, és a gyomor munkája megkönnyebbedik. Ha még sikerül az ételtársításokat is nagyjából betartani, a gyümölcsöt különválasztani, éhgyomorra enni, és utána kb. egy óráig nem enni semmit, akkor megint sokat segítettünk az emésztésünknek.
A közismert „testkontroll” szerinti étkezés különválasztja a fehérjetartalmú ételeket a keményítő-tartalmúaktól, és a kettőt nem ajánlja keverni. Lehet viszont együtt fogyasztani a zöldséget a fehérjével vagy a keményítővel. Leegyszerűsítve képlettel: fehérje + zöldség + keményítő = jó társítás; fehérje + keményítő = nem jó. Mindezt számtalan kitűnő könyv taglalja, itt csak nagyon vulgarizálva említettük meg.
A mai magyar konyha a főtt ételen alapul. De étkezési szokásaink nem lehetnek igazán jók, különben nem tartanánk ott egészségileg, ahol vagyunk. Igaz, nem egyedül vagyunk: sajnos, máshol is eléggé rossz a helyzet. A globalizált világban A NAGY ETETŐCÉGEK VESZIK ÁT A FŐSZEREPET AZ ÉTKEZÉSBEN, a háttérben pedig az élelmiszeripar áll. Nem termény, nem eleség, nem élelem többé amit eszünk, hanem: iparcikk.
Eleink még azt mondták a búzára: élet. Ma már a mindennapjainkra sem igazán lehet rámondani, hogy élet, nemhogy kenyerünkre. A saját életünk is inkább csak valami „kvázi” élet – többnyire a másokét nézzük a tévében, ahelyett hogy a magunkét élnénk. Ha beengedjük a rádiót és a tévét az otthonunkba, NEM LEHETÜNK JELEN TELJES FIGYELEMMEL A SAJÁT VILÁGUNKBAN. Valakik belebeszélnek a gondolatainkba és érzésáramlataink hullámzásába, ha egyedül vagyunk, és akkor is, ha szeretteinkkel együtt vagyunk.
Se a termékeny egyedüllét, se a termékeny együttlét nem jöhet létre olyan dobozok közelében, ahonnan többnyire exhibicionistákat mutogatnak azért, hogy a pénzünket kiszedjék a zsebünkből azok, akiket sohasem látunk. Pedig önmagunkat és társainkat (életünk társait is és az alkalmi barátokat is) TELJES SZELLEMI JELENLÉTÜNKKEL ÉRDEMES MEGTISZTELNI, mert csak így gyarapodhatunk minden alkalommal testben-lélekben-szellemben kölcsönösen. Enélkül pedig mire való volna az együttlét, vagy az egyedüllét?
(A jövő héten folytatódik)