Hogyan legyél humoralista (48.)

Isten bocsássa meg a sok építésznek (többnyire férfiak voltak), akik „megdizájnolták” a lakásainkat. Isten bocsássa meg nekik, de mi ne bocsássuk meg, csak akkor, ha kérik bocsánatunkat. Akkor már talán felmerült bennük a gyanú, hogy valamit eltoltak, és szeretnék jóvá tenni. Ekkor megpróbálhatnánk közösen kijavítani életminőségünket. A lakások középpontja manapság kívül van a családon: a tévé áll az oltáron, és feléje néz a kényelmes kanapé meg a fotelok. Pedig nem az a családi élet, hogy együtt nézzünk másokat. Ott sem vagyunk, ahonnan közvetítenek, mert a látvánnyal manipulálnak bennünket, és ott sem vagyunk, ahol együtt lehetnénk szeretteinkkel.
Két helyet nem tölthetünk be ugyanazon pillanatban: ez az igazi duplafals. Hol vagyunk hát? VALAHOL A SZIMULÁLT HIPERTÉRBEN VAGY A VIRTUÁLIS VALÓSÁGBAN. Ehhez képest Mohamed koporsója gyenge kezdő, hiszen arról azt mondják, hogy ég és föld között lebeg – de az még igazi ég és föld!
Egyre inkább érzem, dr. Jánosik Zsuzsának ez a már több hete itt megjelenő sorozata – hogy „a mindenséggel mérjem”, összecseng Végh Alpár Sándor csoda-Köznaplóival. S az sem lehet csupán a véletlen műve, hogy az imént említett – falu, város, család, nemzet, életromboló – a televízióról a Köznaplóban 2004. július 15. dátummal olvashattunk hasonló – méghasonlóbb –, döbbenetes összefüggéseket feltáró sorokat! (El is határoztam, hogy beleveszem készülő új „önálló” estembe.)

A FOLYAMATOS ALKOTÁS MEGLEPETÉSEI
A konyha berendezése attól függ, hogy mit gondolunk az életünkről. Ha azt gondoljuk, hogy az élet csoda, folytonos levésben, akkor nem az a kérdés, hogyan készítsünk magunknak és egymásnak kényelmesen, szeretettel és örömmel teli ételt, miközben jól érezzük magunkat. Jól pedig akkor érezhetjük magunkat, ha átérezhetjük minden egyes pillanat örömét, és meg is szentelhetjük ezáltal. Átélhetjük a folyamatos alkotás meglepetéseit – nevezhetjük ezt divatos szóval kreativitásnak is.
Innen nézve a konyha mint helyiség a nappali tevékenység első helye. IGAZÁBÓL Ő LENNE A NAPPALI. Szorosan kapcsolódnia kellene a kerttel: onnan jön be az élő étel. A tároló helyiséggel is kapcsolatban kell állnia, a tárolónak viszont olyan félig fedett előtere kellene legyen, ahol a termények első tisztítása, osztályozása kényelmesen történhet. Együtt ülve, hozzáférve a munkához, hogy sokan tudjanak együtt tevékenykedni.
Ugyanez vonatkozik a konyhára is: óriási munkaterületre van szükség, ahogy együtt ülve vagy állva reszelhet, moshat, darálhat, vághat mindenki. Mert a biokonyhában nem annyira a sütés-főzés, sokkal inkább az aprítás, mosás, reszelés folyik.
A mosogató helyét se az döntse el, hogy hová lehet a vizet kényelmesen bevezetni, hanem az, hogy hogyan kapcsolódhat bele az együttlétbe az, aki mosogat, vagy akik mosogatnak. Többen egyszerre férjenek hozzá, ha nagy a család, és fordulhassanak egymás felé, befelé a térbe. Aki a mai konyhákban mosogat, háttal áll az egész otthonnak, és KÍVÜL IS ÉRZI MAGÁT. Az élet rajta kívül zajlik.
Sötét lyukakba kényszerítik a tervezők az asszonyokat, legfeljebb megvilágítják valamivel eme szégyenletes tevékenységet. Pedig életünk nagy részét az teszi ki, hogy bepiszkolódnak az edényeink és kitisztítjuk őket. Nagyon jó a mosogató például az ablak előtt is: lássunk rá egyszerre a kertre is, mit csinálnak a gyerekek, és a kapura is: jön-e valaki.
(Befejező rész következik)