A Nők Lapja című hetilap egyik hirdetését másolom most ide, tanulságos olvasmány, a végén majd megbeszéljük. „Egyetemi végzettségű, nyelveket beszélő, sportos életvitelű, jó alakú, nagyon rendezetten élő, házasságot kötni szándékozó, 33 éves, 176 cm magas, gyermektelen hölgy a legmagasabb üzleti körből keres jó kedélyű, baloldali értékrendű, megnyerő modorú, korrekt, intelligens, gyermektelen bankárt, jogászt, ambiciózus üzletembert 35–42 évesig, 185 fölötti magasságban Közös projekt jeligére.” (Cím, postafiók, miegyéb…)
Van elképzelése a hölgynek. Önmagáról éppúgy, mint remélt partneréről. Hogy ő rendelkezik-e mindazokkal a paraméterekkel, amelyeket kiszivárogtatott önmagáról, eszemben sincs vitatni. Ami viszont a vágyott férfiembert illeti, ott már megdöccen a képzeletem. Vegyük sorra: „jó kedélyű, baloldali értékrendű…” T. Hölgyem! A baloldali értékrendű ember momentán messze van a jó kedélytől, kivált az európai választások óta… A lapok bűnügyi rovataiból tudom, hogy korrekt bankárból is gyenge a felhozatal, egy részük sitten ül, rakásnyi közülük meg Kulcsár-érintett, vagyis egyik sem az Ön esete. Külön gond, hogy száznyolcvanöt centiben tetszik meghatározni a szóba jöhető bankárt, jogászt, illetve üzletembert, hiszen – irodalmi ismereteinkből tudjuk – az említettek inkább az apró termetűekhez sorolhatók, a pénzeszsákokon leginkább tömzsi uzsorások szoktak üldögélni, sőt a jogtudó kádit is apró, duci embernek rajzolja a korabeli leírás.
Sok sikert kívánok a Közös projekthez, az biztos, hogy én nem vagyok a versenybe szállók között (meg el is tekintenék tőle). Ha összejön a dolog, kérem, értesítsen, küldenék egy szál vörös szegfűt!
origo.hu
Őt keresi a rendőrség a Lakatos Márk-botrányban
