Kamarillapolitika

Medgyessy Péter szerdán közölte szeretett népével, hű alattvalóival, üzleti partnereivel, hogy kik távoznak a kormányból. Apró figyelmetlenség volt, netán az állandó feszültség okozta rövidzárlat, hogy a rövidke listára felrótt egy felesleges nevet is, Csillag Istvánét. Ugyanakkor egy fontos személyt elfelejtett megemlíteni: saját magát. Ugyanis Csillag István gazdasági miniszternek csak a Medgyessy-kormánytól kellett volna búcsúznia, Medgyessynek viszont magától a kormányzástól kell. Úgy látszik, cserbenhagyta önvédelmi ösztöne, megfeledkezett arról, hogy egy bolsevik típusú koalíció élén áll, olyan szellemiségű, jellemű emberek veszik körül, mint ő maga. Szerdán még kemény volt és eltökélt, csütörtökön délelőtt a koalíciós egyeztetés után is igyekezett következetes maradni, megfenyegetvén országot-világot a lemondásával. Talán azt hitte, eljátszhatja a nagystílű cselszövőt, az igazi kamarillapolitikust, de hamar kiderült, ebben a műfajban a barátai, szövetségesei, átmeneti talpnyalói sokkal jobbak nála.
Csütörtök délelőtt néhány órás ultimátumot adott az SZDSZ-nek, nyilván abban reménykedve, hogy az MSZP mögötte áll. Meglehet, a párt kiállt volna érte és mellette, ám az elnökség egy röpke pillanat alatt lenullázta őt, s már Gál J. Zoltán sem volt kéznél, aki körömszakadtáig letagadott volna mindent. Az elnökség nem mondta, hogy Péter, veled vagyunk, ebben a pár órában szorosra zárjuk sorainkat és megpróbáljuk jobb belátásra bírni az SZDSZ-t. Fel sem merült bennük, helyette a lehetséges utódon kezdtek alkudozni, akit megtaláltak, de a nevét még titokban tartják. A titkolódzásnak semmi értelme, hacsak nem Kulcsár Attila exbrókert jelölnék a folytonosság jegyében. (Kulcsár is pártonkívüli, pénzügyekkel foglalkozik, széles körű kapcsolatrendszerrel bír, jó viszonyban van a koalíciós pártok meghatározó politikusaival.)
A nagy misztifikáció és konspiráció ellenére a sajtó azonnal tudni vélte, hogy Kiss Péter kancelláriaminiszter lesz a javasolt utód, akinek a nevét infantilis óvatosság elhallgatni, hozzátéve: ez a meccs még nem lefutott. Gyakorlatilag az MSZP elnökségének csak négy tagja (Kovács László, Lendvai Ildikó, Szili Katalin, Kiss Péter) döntött, közülük kettő jelölt volt. Szili nem vállalta, Kiss belement, így Kovács és Lendvai akarata érvényesült, az elnökség más négy tagjának egyetértésével, tehát a demokrácia szabályainak megfelelően. (Toller László mint kisebbség elhagyta az üléstermet.) Kovács boldog, homlokán ritkultak a redők, Lendvai ragyog, az SZDSZ dörzsöli a markát. Mindenki elégedett, mintha összebeszéltek volna. A „magyar szabad demokraták” ismét demonstrálták, ebben a demokráciában nekik mindent szabad. Megvédték Csillag Istvánt, jóllehet a gazdasági miniszter személye őket nem érdekli. Medgyessyt sem Csillag izgatta, hanem az autópálya-építésekre szánt költségvetési pénz. Medgyessy azt szerette volna elvenni az SZDSZ-es miniszter tárcájától, de az nem adta. Erre a miniszterelnök úgy döntött, hogy Csillagot meneszti. Ám ezzel felrúgta minimum a koalíciós megállapodást, de vélhetően azt az alkut is, amelyik őt 2002 nyarán a miniszterelnöki bársonyszékben tartotta. Az autópályák száz- és ezermilliárdjaihoz még D–209-nek sem volt szabad hozzányúlnia. Nem mintha gőzerővel épülnének a gyors és biztonságos utak, de jó tudni, ki virgonckodik a gigantikus összegekkel, s még jobb rendelkezni arról, kinek csurran-cseppen belőle. Az SZDSZ most megőrizte kivételes pozícióját, a Medgyessy talpára kötött útilapu árát leszámítva, különösebb áldozatot nem hozott.
Nyilván örömmel tölti el őket, hogy szélnek ereszthetik a szocialisták által adott miniszterelnököt, s nem csak az 1994–98 között felgyűlt sérelmeik, a 2002 nyarán bemutatott, újabb önfeladásuk miatt, sokkal inkább azért, mert öt és fél százalékos pártként, megint királycsináló szerepben tetszeleghetnek. Most már elmondhatják, hogy a miniszterelnökkel folytatott polémiájuk politikai alapelvekről, és nem Csillag István személyéről szólt, s ők nem kívánnak lelépni a megkezdett útról, például Draskovics Tibort kifejezetten imádják, mert nekik a koalíció szent és sérthetetlen. Mindez csak azt jelenti, hogy az SZDSZ még szemtelenebb, még agresszívebb, még hisztérikusabb lesz.
Szegény Medgyessynek korábban is feltűnhetett volna, hogy: „Az SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel, miközben néhány politikusának olyan erősek a személyes ambíciói, hogy azok kielégítése érdekében semmilyen árat nem talál túl soknak.” Érdekes, vagy jellemző? – hogy Medgyessy ezen nyilatkozatával egy időben szüntette meg a közpénzügyi államtitkárságot, s Keller László ámokfutását meg sem próbálta jó pályára állítani. Az új kormány, és annak „tárgyilagos” sajtója nem fogja erőltetni a Medgyessy által feltételezett korrupciós ügyletek felderítését. Hiszen pont arról fog szólni az új koalíció, hogy ne kavarjanak bele egymás érdekeltségeibe, üzleti köreibe, ne zavarják a másik maffiás begyűjtési területeit.
Az MSZP nincs abban a helyzetben, hogy az SZDSZ-t bármiféle bűnbánatra, önvallomásra kényszerítse, a szabad demokraták nem fogják belátni, hogy az elmúlt két év sikertelenségeiért, csapásaiért, nyomoráért felelősséggel tartoznának. Tőlük maximum annyira futja, hogy keresik Csillag István megfelelő utódját. Medgyessy Péter nem bukott meg – mondta Lendvai Ildikó, aki a miniszterelnök elleni puccs kitüntetett résztvevője volt. „Nekem még vannak feladataim” – mondta Medgyessy Péter, akinek sejtelme nem volt a várható és logikus puccsról. Az volt a feladata, hogy megbukjon.