Kérdőjelek a stabilitási paktum körül

Bár az Európai Unió folyamatosan deficitszintet sértő államainak, Németországnak és Franciaországnak markáns elképzelései vannak a stabilitási és növekedési paktum értelmezéséről, úgy tűnik, ebben a kérdésben nem állnak nyerésre az eurózóna legnagyobb országai.

Németország lényegében egy hónapja kommentár nélkül hagyja az Európai Bíróságnak a stabilitási és növekedési paktum körül támadt vitában hozott, számára kedvezőtlen verdiktjét. Mint ismert, a luxembourgi székhelyű intézmény hatályon kívül helyezte az EU-tagállamok pénzügyminiszteri tanácsának (Ecofin) azt a tavaly novemberben hozott döntését, amelylyel a testület gyakorlatilag felfüggesztette a paktum büntető eljárásrendjének alkalmazását Franciaországgal és Németországgal szemben. Ez pedig a deficitszint notórius megszegőinek, vagyis a szóban forgó országoknak kedvezőtlen, miután az ilyen címen kiróható bírság összege magas.
Az eurózóna legfontosabb tagállamai 2003-ban már a második egymást követő évben hágták át azt a szabályt, miszerint az euróövezet országaiban a GDP-hez viszonyított államháztartási hiánynak nem szabad túllépnie a három százalékot. Az Ecofin – mellesleg Brüsszelben nagy vitát kavarva – felülbírálta az Európai Bizottság ajánlásait, felfüggesztette az úgynevezett deficiteljárást, valamint elfogadta a két ország kötelezettségvállalását arra, hogy a jövő évre vonatkozóan a GDP három százaléka alá csökkentik a hiányt.
Szakértők szerint Németország esetében ez a vállalás felettébb kétséges. Tudniillik gazdaságkutatók, sőt még a Nemzetközi Valutaalap is 2005-re a deficithatár túllépését jósolja Németországnak. Az eurózóna legerősebb országa mellesleg az utóbbi időben egyre világosabban foglal állást a stabilitási és növekedési paktum rugalmas értelmezése mellett, s azon van, hogy az Európai Unió fővárosának egyre kevesebb beleszólása legyen az egyes országok, így Németország államháztartási politikájába.