A belgrádi titkosszolgálat néhány napja valósággal borzolta a koszovói rendezésben érdekelt hatóságok idegeit azokkal az állítólagos értesüléseivel, amelyek szerint gőzerővel folyik a megmaradt szerb közösség elleni utolsó ostromra készülő albán fegyveresek kiképzése. Az információt bizonyítékokkal nem sikerült alátámasztani, a koszovói albánok pedig egyöntetűen úgy nyilatkoztak: szó sincs semmilyen akciótervről, mindöszsze Belgrád fut újabb köröket pozíciói megőrzésének védelmében.
A 19 halottat követelő etnikai villongások óta számos bírálat érte mind a KFOR-t, mind a közigazgatást uraló ENSZ-alakulatot, az UNMIK-ot, aminek elsődleges oka a zűrzavar rendezésében tanúsított passzivitás volt. A márciusi pogrom óta végzett vizsgálatok bizonyították, a német erőket nemcsak hogy meglepetéssel érték a vérontásig fajuló események, de a prizreni szerbek – segélykiáltásaik ellenére – hosszú időn át hiába vártak a hétköznapokon oly magabiztosnak mutatkozó csapatok beavatkozására. Sőt, mint a szemtanúk állították, a délnyugat koszovói nagyváros rendjéért felelős német katonák a baj idején gyakorlatilag eltűntek az utcákról. Így aztán a szerb negyed házai és a környék ortodox templomainak felégetését sem akadályozta meg senki.
Prizrenben helyenként ma is csak a szögesdrótok kerülgetésével lehet közlekedni, a városban sétálva pedig szinte egymást követve tűnnek fel a fekete-piros-sárga felségjellel ellátott dzsipek és páncélosok. Pedig március 17-e után világossá vált, ez a fajta erődemonstráció nem a megfelelő módja a helyzet uralásának. Tudják ezt Berlinben is, a Frankfurter Allgemeine Zeitung minapi címlapsztorija legalábbis erre enged következtetni. A konzervatív lap úgy tudja, a hibákból okuló német erők változtatnak a kiképzés rendszerén, átalakítják felszerelésüket, sőt, a megfigyelők szerint valószínűleg nem maradnak el a személyi következmények sem. Megköveteli ezt a közvélemény, a német ellenzék, s immár a brüsszeli politikusok egy része is. A szakadár tartományban október 23-án helyhatósági választásokat tartanak. Már most tudható azonban, hogy a voksolás nem a hagyományos rend szerint fog lezajlani, elvégre Belgrád álláspontja szerint a koszovói szerbek számára megkövetelt biztonsági garanciák hiányában a kisebbség akkor jár el helyesen, ha bojkottálja a politikai megmérettetést. Az augusztus 16-a óta az UNMIK élén álló dán Soren Jessen-Petersen első nagy feladatának viszont éppen ennek a sajátos tiltakozási módnak a megakadályozását tartja. Ha a szerbek nem járulnak az urnák elé, akkor egészen biztos, hogy egyetlen képviselőjük sem kerül be a törvényhozásba. Ha azonban mindkét fél választópolgárai – belenyugodva Koszovó semmiben lebegő státusába – elmennek szavazni, akkor azzal azt a szintén zsákutcába vezető tézist erősítik, hogy létezhet még többnemzetiségű állam a tüzes lelkületű Balkán szívében.
origo.hu
Nem akármilyen világsztárral edzett a honvédelmi miniszter
