Az dén júliusban tizennegyedik alkalommal került sor az Aranyszarvas fesztiválra a nagyvárosban. Az elsőt még 1968-ban szervezték meg, a hetvenes évek elején a székelyföldi magyar értelmiség is idejárt anyaországi popénekest (köztük Koncz Zsuzsát) nézni, mert máshol már nem voltak annyira szívesen látott vendégek a magyar muzsikusok. Hetvenegytől aztán huszonegy év szünet következett, hogy a rendszerváltás után a Román Televízió újjáélessze azt a rendezvényt, amely a román könnyűzenét visszaemelte a világ popiparának vérkeringésébe. Aki túlzónak érzi az előbbi mondatot, nézze csak meg az elmúlt évek nyerteseit: van közöttük amerikai, orosz, kínai, indonéz és litván is a románok mellett. Az ország legnagyobb könnyűzenei rendezvénye a tehetségkutatásról és a hazai zene védelméről szól: befutott, nemzetközi szinten jegyzett énekesek nevezését nem fogadják el, ők csak díszvendégként, a gálákon lehetnek jelen pordukcióikkal, de ezekre az estékre igazi világsztárokat hívnak dollárszázezrekért. Ráadásul az idén minden versenyzőnek kötelező volt előadnia egy román szerző dalát is.
A magyar újságíró ilyenkor beleborzong a felismerésbe, hogy itthon milyen politikai vihart kavarna, ha az MTV könnyűzenei fesztiválján (jelenleg ilyen nincs) az egészséges nemzeti büszkeségű zsűri kötelezővé tenné a külföldi fellépők számára magyar dal választását!
Hagyjuk az utópiát, térjünk vissza a fesztiválra, mely megmozgatja az egész várost. Jó okuk van rá, hogy magukénak érezzék az ügyet, hiszen sokan már évek óta Bukarestbe költöztették volna az eseményt, és ehhez minden segítséget meg is kaptak a központi sajtótól. A helyi szervezők szerint egyenlőtlen ez a küzdelem: ha sikerült fantasztikusan megszervezni a rendezvényt, akkor a sajtó agyonhallgatja azt, viszont a legkisebb hiba esetén jön a „na ugye, a fővárosban sokkal jobban meg lehetne szervezni” típusú kritika. Az idén az utóbbi változat aratott, hiszen visszaolvasva a versenyről írott tudósításokat az a benyomásom, hogy nem ugyanazon az eseményen voltunk a bukaresti kollégákkal…
A külföldi újságírót már az a tény meglepi, ahogyan itt fogadják a sajtó munkatársait. Előzetes jelentkezésre kizárólag elektronikus formátumban, a világháló segítségével van mód, a honlapon még azt is megadják, hogy milyen felbontású portréfotót küldjön magáról a zsurnaliszta. A fényűzően felújított Aro Szálló különtermében ott várja a fotójával ellátott belépő, s munkáját könnyítendő még a tolmács is ingyenjegyet kap az eseményre.
A Román Televízió a konkurencia megjelenése után sem ült karba tett kézzel, hanem ma is meghatározó szereplője a huszonhárommilliós ország médiapiacának. És nem azért, mert ott a politika nem próbálta meg bedarálni a neki fontos médiaszemélyiségeket és műsorokat. A román tévé is elkövette azokat a hibákat, amelyeket el lehet és el is szoktak követni a bimbózó demokráciákban: manipulált (például a Zsil-völgyi bányászok bukaresti látogatásai kapcsán), hazudott, kiszolgálta a mindenkori hatalmat. Ugyanakkor mégsem számolta fel saját szakembergárdáját, nem lapátolta ki zsákszámra a pénzt a hátsó ajtón, és mindenekelőtt nem felejtett el műsort csinálni sem. A legtöbb nézettségi rekord az RTV műsoraihoz fűződik: a Surprize, surprize! (Meglepetés, meglepetés!) című szombat esti show és a Iarta ma! (Bocsáss meg!) békítőshow uralja a piacot, míg a közszolgálati csatornán közvetített Dánia–Románia labdarúgó-mérkőzés történelmet írt azzal, hogy az éppen tévézők nyolcvan százaléka ezt kísérte figyelemmel!
Annak ellenére, hogy az országban csökken a tévézésre fordított idő, a kettes műsor nézettsége egy év alatt hatvanhárom százalékkal nőtt, ami alighanem nemzetközi szinten is jelentős eredménynek mondható. Az igazsághoz tartozik, hogy jelenleg csupán a román televízió két csatornája fogható az egész országban földi sugárzásban. De ez rég nem jelent behozhatatlan előnyt, ugyanis a kereskedelmi adók a legtöbb városban szerezhettek – és szereztek is – földi sugárzásra szóló engedélyt, ugyanakkor Románia jóval nagyobb százalékban bekábelezett ország, mint például mi vagyunk. Ennek az a magyarázata, hogy a földrajzi fekvés miatt a lakosság jelentős része kizárólag az RTV 1-es csatornáját foghatta a rendszerváltás előtt (és még utána is évekig), benne a diktátorról szóló napi kétórás műsorral, így aztán a vizuális ingerekre éhes tömegek a forradalom után parabolaantennákat vásároltak, és megtakarított pénzüket öszszeadva kábeltévéket építettek a legkisebb falvakban is.
Az erős konkurencia a kilencvenes évek közepén érkezett, előbb a Pro Tv, majd az Antena 1 személyében, míg ma már több tucat csatorna közül választhatnak a nézők – például román filmcsatornából öt, zenetévéből pedig legalább három fogható a kábelen. Az RTV ugyan a kilencvenes évek végén egy ideig elveszítette piacvezető szerepét (ebben a szakaszban hozzánk hasonlóan két kereskedelmi tévé ölte egymást a dobogóért), de ma már újra a trónon vannak a rendkívül kiegyenlített versenyben. A három nagy mellett évente bukkannak fel újabb trónkövetelők (nemrég például a harmadik leggazdagabb román családként jegyzett, hatszázmillió dolláros vagyonnal rendelkező nagyváradi Micula testvérek indítottak saját csatornát National Tv néven), de például hiába vette meg a Prima Tv a Big Brother licencjogait, jelentős piaci részesedés helyett csak az Országos Audiovizuális Tanácstól érkező komoly büntetéseket tudta elkönyvelni.
A közszolgálati televíziónak a két földi sugárzású adója mellett (ezeket különben szatelliten, digitális jelben is sugározzák) van egy, a román diaszpórának szánt műholdas műsora TVR International néven, mely három szatelliten sugároz, így gyakorlatilag az egész földkerekségen fogható. Ugyancsak műholdas a kulturális műsorokat napi huszonnégy órában kínáló TVR Cultural is. Négy vidéki stúdiójuk (Craiova, Temesvár, Kolozsvár és Jászváros – utóbbi szolgálja ki az ukrajnai és besszarábiai románságot is) saját frekvenciával és műsoridővel rendelkezik azontúl, hogy bedolgoznak a bukaresti stúdiókban készülő műsorokba is. Informálunk, nevelünk és szórakoztatunk – hirdetik reklámjaikban, és komolyan is veszik ezt a három területet. Az általános célokat szolgáló egyes műsor mellett a második csatorna elsősorban a tizenhat és negyvenöt év közötti városi lakossághoz szól modern, kreatív módon: hírből és politikából keveset, sportot, kultúrát, szórakozást annál többet kínál nézőinek.
Ezzel a koncepcióval ez a csatorna jelenleg a piac öt százalékát birtokolja – nálunk a némiképp hasonló elven működtetett MTV 2 megrekedt az egy százalék körüli szinten. Érdemes megnézni az RTV műsorstruktúráját is: a torta legvastagabb szeletét a hír- és aktuális műsorok adják (27 százalék), utána a kultúra (20), majd a filmek-sorozatok következnek (18). Szórakozásra a műsoridő tizede jut, gyerekműsorokra hat, sportra pedig öt százalék (tavaly háromszázhatvannyolc élő közvetítést adott a sportosztály!), a nemzeti kisebbségek az adás két százalékán osztoznak – utóbbiból az önálló magyar szerkesztőség Bukarestben és Kolozsvárott tízezer-hatvanhat percet gyártott le. Az összműsor hetvenhét százaléka saját gyártásban készül, a többi vásárlás vagy koprodukció. Tavaly az első fél évben az RTV a piac harmadát birtokolta, húsz százalék körül volt a Pro Tv és az Antena 1 részesedése, míg további harminc százalékon osztoztak a kicsik. A magyar köztévé anyagi helyzetéhez szokott olvasók most fogózzanak meg: tavaly 182 milliárd lejes (kb. 1,2 milliárd forint) nyereséget termelt a román közszolgálati televízió, mely bevételei kétharmadát (kicsivel több, mint tízmilliárd forintnak megfelelő lejt) az előfizetési díjakból nyeri, de ehhez jelentős (az összbevétel tizenöt százalékát kitevő) reklámbevétel is járul. Az állami költségvetésből ehhez hasonló összeget kaptak, a maradékot pedig különféle szolgáltatásokból szedték össze. A zökkenőmentes üzemeléshez nagymértékben hozzájárult, hogy az állam hatékonyan hajtja be a tévédíjat: a kétmillió-hétszázezer fizető család mellett csak félmillióan nem tettek eleget ennek a kötelezettségnek.
Jelentősen átszabták és piacképesítették az intézmény struktúráját az elmúlt években, így aztán megint elkerülhetetlen a párhuzam: míg itthon a köztévé dolgozóinak megfelezéséről beszélnek (és szükség is van erre a lépésre), Bukarestben a háromezer-nyolcvanhárom fős személyzetet tavaly kétszázhetven fővel emelték. Műszaki eszközök beszerzésére tavaly nyolcszázötvenmillió forintnyi lejt költöttek, miközben saját forrásból építettek egy új iroda- és gyártóbázist, és felújítottak két stúdiót is.
Néhány mondatot szánjunk a konkurenciára is, mert keleti szomszédaink a kereskedelmi televíziókban is jobbak, a nézők pedig szerencsésebbek magyar társaiknál. A két nagy az öldöklő harcot nem egymás műsorainak klónozásában-lemásolásában vívja, hanem elsősorban a hírek utáni hajszában. A Pro Tv és az Antena 1 riporterei a harcok idején élőben jelentkeztek be Irakból, és minden jelentősebb konfliktusnál huszonnégy órán belül a helyszínen vannak – a romániai kereskedelmi tévék fő híradója országon belüli és nemzetközi élő kapcsolások sokaságából áll. Persze ott sem fenékig tejfel minden: az ötórás híradókban kizárólag bűneseteket taglalnak, így azért egyáltalán nem kár, hogy a Ki mutat több baltás gyilkost és akasztott embert című vetélkedőt nálunk még nem vezették be a kereskedelmi csatornák. Az 1993 végén kis fővárosi tévéként induló Antena 1 mára eléri a városi lakosság kilencven és a teljes lakosság hetven százalékát. A Grivoo Holdinghoz tartozó vállalkozásnak ma huszonkét saját vidéki stúdiója van (!), és hét tévé csatlakozott hozzá. Az amerikai Ronald Lauder többségi tulajdonában lévő Pro Tv a szabadság szelét hozta a románok hétköznapjaiba 1995-ben – sokan a csatorna megjelenésének tulajdonítják az Emil Constantinescu által vezetett pártszövetség 1996-os győzelmét a baloldal fölött. A román televíziós piacot sokáig vezető vállalkozás jelenleg négy csatornát birtokol: az általános műsor mellett van egy nemzetköziesített programja, egy filmcsatornája és egy szappanoperákat sugárzó állomása is. Az adók közti gyilkos harcra jellemző, hogy az RTV kivételével mindegyik csatorna két-három perccel korábban indítja esti hírműsorait a műsortervben meghirdetett időkhöz képest, minden bizonnyal azért, hogy ne hagyjanak időt átkapcsolni a másik csatornára. A nézőkért folytatott harcban a kicsik a legerőszakosabbak – a korábban már említett Prima Tv-t (mely tíz százalék alatt birtokol a piacból) példátlan módon, félmilliárd lejre büntette a hatóság pornográfia terjesztése miatt, ugyanis a Nagy Testvér második kiadásában a rendező nyílt színi szexre biztatta a játékosokat.
Az Aranyszarvasra visszatérve: az idei műsor sztárvendégei az amerikai Pink, az olasz Nino D’ Angelo és a lebetegedő Ronan Keating helyére az utolsó pillanatban beugró egykori Modern Talking-tag, Thomas Anders voltak. A kitűnő szervezés ellenére a Balkán azért nem adta fel a harcot: Pinket, az extravagáns amerikai világsztárt a szerb határőrök tíz órán át tartották fel a Romániába való belépés előtt. A vegetáriánus énekes Pitesti város előtt egy autós pihenőhelyen megállt, összegyűjtötte a nagy számban arra kószáló kóbor kutyákat, és egy vendéglőben csirkecombokat süttetett nekik. Amikor az alkalmazottak kezdték a kutyák elé dobálni a húst, a megdöbbent sztár arra kérte a vendéglő tulajdonosát, hogy tányéron szolgálják fel az eledelt az ebeknek. A vendéglős előbb viccnek hitte a kérést, aztán elküldte a protestáló popsztárt a fenébe.
Az Aranyszarvasra egy ideje nem jelentkeznek magyar versenyzők, az idei vetélkedő tizenhét ország huszonegy képviselője és tizennégy román fellépő között zajlott (tavaly a kínai Sha Baoliang vihette haza a nagydíjat, sztárvendégként pedig Ricky Martin és a Simple Minds zenélt).
A két versenynapon az énekeseknek egy szabadon választott dalt és a kötelező román melódiát kellett előadniuk, a versenyzőket pedig roppant rokonszenves módon az RTV négy csatornájának műsorvezetői konferálták fel. Megint az MTV-párhuzam: nálunk két-három embert sztárolnak, akik különben egyszerű hírolvasással keresnek milliókat, ott pedig valódi csapatként kezelik az öszszes képernyőst! A fesztivál tízezer dolláros nagydíját és a szobrocskát a máltai Eleanor nyerte, első díjat a román Slang zenekar, a másodikat a grúz Anri, míg a harmadikat az argentin Analia Selis érdemelte ki. A nézők a legszimpatikusabbnak a szerb Madame Pianót és Franco Massit találták. A versenyzők közül különben többen a moldovai – de románul éneklő – O-Zone dalát választották a kötelező gyakorlatnak, nem feledve, hogy a Dragostea din tei az év dala Európában. Talán nem véletlenül: a román könnyűzene nem lett kiszolgáltatva a multinacionális cégeknek az elmúlt években, mint a magyar.
origo.hu
A megrázó felvétel után eltűnt a barátnőjét kegyetlenül megkínzó lány
