MSZP Rt.

Sebészorvos leszek. Vagy inkább szülész-nőgyógyász, az jobban keres. Nincs orvosi diplomám, de ez nem ügy. Rátermett vagyok, barátom az egészségügyi miniszter meg a miniszterelnök, akik már dolgoznak a megoldáson, ha minden jól megy, a jövő héten operálhatok. A Medgyessy-kormány hülyeségteljesítményben veri a Monthy Pythont, nélkülözve annak szellemességét. Gergényinek azért kell tűzön-vízen át jönnie, hogy „botot toljon a gyorsuló Fidesz-bicikli küllői közé”, és nem titkoltan, ha kell, „politikai megrendelésre” bizonyítsa be, hogy a Fidesz lopott – van rá egy éve. Ahogy ezt megdöbbentő őszinteséggel – a legcsekélyebb pofaégés nélkül – egy „kormány közeli informátor” kedélyesen elfecsegte a „168 órának”. Medgyessyék az alkotmányt is naponta módosítanák, ha érdekük kívánná, a demokratikus játékszabályok nekik annyit számítanak, mint Dorogon a technológiai fegyelem.
Tényleg, kik ezek? Kik ezek, akik harmadik éve rabolják az időnket, ostromolják ingerküszöbünket, és tesztelik népünk végtelen birkatürelmét? Nem tudom, hányan olvasták annak idején Milovan Gyilasz könyvét az új uralkodó osztályról. Kevesen, mert gondoskodtak róla, hogy ne szerepeljen az első nyilvánosságban. Gyilaszt hosszú börtönnel ajándékozta meg Tito, mert először írta le, hogy az osztály nélküli társadalomban, nevezetesen a szocializmusban a pártapparátusból kitermelődik a rendszer haszonélvezője, az „új uralkodó osztály”, amelyet ma nómenklatúrának neveznek.
És most mi van? Hogyan neveznénk az MSZP és az SZDSZ soraiból verbuválódott milliárdosokat, milliomosokat vagy Demszky Gáborokat? A rendszerváltozás állampárti elitje hozta magával kapcsolati tőkéjét, összeköttetéseit, információs előnyeit meg azt, hogy mindig mindenhol ül egy megbízható, jó elvtárs vagy egy demokratikus ellenzéki kemény magos összekötő. Válságban van a Magyar Szocialista Párt? Már hogyne volna, amikor nem is magyar, nem is szocialista és a legkevésbé sem párt, hanem nagytőkés érdekcsoportok részvénytulajdonosainak laza gyülekezete. Felzabálták a magyar állami vagyont, privatizálták egymás közt és hasonszőrű barátaik között a szocializmustól nagy keservesen megkímélt nemzeti értékeket, de ez sem elég nekik. Örökös hatalmat akarnak, a bankárkormányok hatalmát.
Micsoda ostoba felütés, aki ezen a zsidó nagytőkét érti. A zsidó nagytőke önmagával azonos, meg egyes plazatulajdonosokkal. A bankárkormány: metafora. Magatartás, amely a pénznél tovább nem lát, de nem is akar látni. A bankárkormány azon méri népszerűségét, kinek mennyit sikerül odacsorgatnia a költségvetésből. És aztán várja a hódolatot, ami rendre elmarad, amikor kiderül, hogy a bankárkormány milliárdosai és az elfekvők főorvosainak jövedelme között cirka ötvenszeres a szorzó, a magyar kisvállalkozónak egyetlen banktól sem sikerül rongyos ötszázezer forintos kölcsönt kapnia, de az önkormányzatok szocialista vezetői milliós jutalmakat tömnek a zsebükbe.
Válságban van a Magyar Szocialista Párt, hisz nincs olyan halmozottan hátrányos szavazója, aki elhiszi, hogy ezek szociálisan érzékenyek. Hogy képesek megérteni vagy orvosolni a leszakadók gondjait. Hiszen bukott pártelnökük most megy havi négy és fél millióért jutalmul Brüsszelbe, a miniszterelnök az árvizek idején nyaral, koalíciós főpolgármesterük meg autószalont nyithatna ingyen használt luxuskocsiparkjából. De uraim, mondhatja Wekler Ferenc, minden mozdulatunk törvényes és jogszerű. Az hát, meg mélységesen erkölcstelen.