Nem kell megijedni, nem a Nagy Testvér figyel odafentről minket – szögezte le mindjárt a beszélgetésünk elején Csornai Gábor, a Földmérési és Távérzékelési Intézet (Fömi) távérzékelési központjának vezetője. A szakembertől vártunk választ, hogyan segíthetik az agrártermelőket ezek az „égi szemek”, miként használja fel a távérzékelés lehetőségét az unió arra, hogy kiszűrje a mezőgazdasági támogatásoknál a hibákat és a visszaéléseket.
Ha műholdakról, űrtechnikáról hallunk, gyakran a harc vagy a Csillagok háborúja című film jut elsőként az eszünkbe. Pedig, miként Csornai Gábor is felhívja rá a figyelmet, ennél sokkal többről van szó. A távérzékelési technika civil alkalmazása több mint három évtizedre tekint vissza. 1972-ben lőtték fel az első olyan műholdat, amelynek már nem a katonai célú megfigyelés volt a feladata. Manapság rengeteg mesterséges égitest segíti mindennapjainkat. Egymással versengve állítják pályára eszközeiket világszerte országok, cégek, nemzetközösségek. A mi szempontunkból érdekesek például az Európai Űrügynökség műholdjai. Ehhez az ügynökséghez az EU tagállamainak csak egy része tartozik, de működtetésében részt vesznek olyan közösségen kívüli államok is, mint például Kanada, Svájc, Norvégia.
Közismertek a különféle távközlési műholdak. A meteorológia égi segítőinek felvételeivel pedig naponta találkozhatunk a televíziós csatornákon futó időjárás-előrejelzések jellemző háttereként. A földi erőforrások műholdas kutatásának nagy lendületet adott az a sokk, amit annak idején a Római Klub előrejelzése váltott ki a tudományos közvéleményben a gazdasági növekedés és az energia véges voltával kapcsolatban. A bolygó felszínét folyamatosan pásztázó, arról távérzékelési eszközökkel felvételeket készítő holdak segítik az agrárirányítás és a gazdálkodók munkáját.
Az eljárás természeti háttere – hacsak nem radarműholdról van szó – röviden úgy foglalható össze, hogy a nap földet érő sugarai visszaverődnek és szóródnak, mert közvetlen kapcsolatba kerülnek mindazzal, amit a föld felszínén találnak. Ezáltal lényegében visszatükrözik azt, amivel találkoznak. A távérzékelési rendszerek messze az emberi szemmel látható fény tartományán túl – az infravörös és a mikrohullámú tartományban – is fogadják a visszaverődő sugarakat. Az általuk hordozott, a hagyományos fényképnél összehasonlíthatatlanul több információt tartalmazó üzenet így érkezik meg a műholdakra. A szakértők dolga, hogy megfejtsék és elolvassák mindazt, amit a távérzékeléssel készült felvételek tartalmaznak.
Ezek az információk az egyébként megközelíthetetlen, vagy nehezen megközelíthető tájak feltérképezésében is segíthetnek. Esetleg képet adhatnak az árvíz által elöntött területekről, vagy akár a gyapjaslepkék kártételéről is. Csornai Gábor egyszerű példákkal igyekszik szemléltetni, hogyan tájékozódhatunk a szántóföldi növények állapotáról, ha egy távérzékelési műhold felvételeit elemezzük. Ha a vetés vagy az ültetvény erősödik, és leveleivel egyre jobban beborítja a földet, a látható fény tartományában csökken a visszaverődés. Ha viszont száradnak a növények, a közeli infravörös tartományban játszódik le ugyanez a folyamat. A lényeg, hogy a távérzékeléssel készült felvételekből következtetni lehet arra, hogy milyen állapotban van a termés, és később arra is: mennyi lesz belőle.
A Fömi régóta foglalkozik – méghozzá nemzetközileg is elismerten – műholdas termésbecsléssel. E tekintetben már hét sikeres esztendőt tudhat maga mögött. Az idei volt az első év, amikor – talán forráshiány miatt – az agrártárca nem rendelte meg az egyébként nyolc növényfaj esetében igénybe vehető szolgáltatást. Pedig Csornai Gábor szerint ez sokkal olcsóbb és pontosabb lenne, mint a helyszíni mintavételen alapuló eljárás. Mindegyik növény életének megvan a maga sugárzási görbéje. A távérzékeléssel mért adatokat egy olyan koordinátarendszerben helyezik el, ahol az idő múlása jelenti a vízszintes vonalat. A görbe a növény fejlődésekor szemmel láthatóan felível, majd éréskor lehanyatlik. Ha az adatokat – a műholdak rendkívül gazdag archívumára alapozva – összevetjük a korábbi évek méréseivel, illetve különféle más modellekkel, meghatározható a várható termés mennyisége. Nemcsak országosan vagy megyénként, hanem akár gazdaságonként vagy táblánként is. Ilyenfajta, úgynevezett gazdaság/tábla szintű becslésre 1999-ben került sor, méghozzá kísérleti jelleggel. A műhold segítségével előre meghatározott termésmennyiség mindössze három százalékkal tért el attól, amit a táblán a betakarítás után mértek.
Nagyon fontos szerepet kapott a távérzékeléses rendszer az unió közös agrárpolitikájában (KAP). Az űrfelvételek által közvetített információkat az 1992-ben bevezetett közvetlen területalapú támogatások ellenőrzésére használják fel. Brüsszel azóta „figyelteti” szúrópróbaszerűen a juttatásban részesülő gazdák földjeit, amióta ezek az uniós kasszának nem kis megterhelést jelentő kifizetések életbe léptek. Az EU a földrész űrügynökségén keresztül vagy valamely más műholdon át, amelynek üzemeltetőjével keretszerződést köt, űrfelvételeket rendel. Ezek kiértékelésével azokat az adatokat ellenőrzi, amelyeket a termelők a területalapú támogatás igénylésekor bejelentettek. A gazdák ilyenkor azt közlik – és aszerint kapják a pénzt –, hogy milyen növényt, mekkora földterületen termesztenek. A tagállamok kifizető ügynökségei egy bonyolult módszer segítségével választják ki az ellenőrzésre szánt kérelmeket és parcellákat. A módszert minden részletében szabályozta és egységesítette az unió. Egyéni döntésnek vagy elbírálásnak nincs helye, az egyes országok másféleképpen nem járhatnak el. Előfordulhat, hogy valakire évekig nem kerül sor, de az sem kizárt, hogy egy gazdát egymás után három esztendőben is ellenőriznek.
Brüsszel a kiválasztás módszerén túl még azt teszi kötelezővé, hogy egy tagállamnak a területalapú támogatásban érintett gazdálkodók legalább öt százalékát évente ellenőriznie kell. Akad olyan déli tagország, ahol 24 százalékkal kezdtek, és most is a terület 15 százalékát vizsgálják. Más tagállamban is tartósan tíz százalékon tartják a szintet, mivel úgy ítélik meg: nagyobb az esély a visszaélésekre. Ha sok tévedést vagy csalást szűrnek ki egy uniós országban, akkor általában Brüsszel javaslatot tesz a távérzékelési felvételek segítségével ellenőrzött területek növelésére. Pontos, kiszámítható, objektív módszerről van szó, amely nemcsak a központi agrárkaszszát, hanem a gazdát is védi – jelentette ki Csornai Gábor. Az eljárás mindig ugyanaz, a felvételek, az adatok nem másíthatók meg. Ez pedig alapvetően különbözik az orwelli Nagy Testvér módszereitől, ahol a hatalom és az elnyomás a lényeg. Itt viszont a közpénzekkel való pontos elszámolás a cél, ami az „eltévelyedőkkel” szemben a becsületes polgároknak is oltalmat nyújt.
Magyarország az előírt ötszázalékos területaránnyal kezdi az idén, mint uniós tagállam, az ellenőrzést – tájékoztatott Csornai Gábor. A Fömi egyébként a hazai agrárkasszából korábban kifizetett föld-, majd területalapú támogatásokat immáron négy esztendeje ellenőrzi műhold segítségével, távérzékelési felvételek alapján, közel ugyanilyen módszerekkel. Most olyan körzeteket választott ki az uniós technikával a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH), amelyek az egész országot is reprezentálják. Az ezekről készült műholdfelvételek elemzését október közepéig készíti el a Fömi. A hibásnak bizonyult kérelmeket és a hozzájuk tartozó táblákat ezután még egyszer ellenőrzik a helyszínen is az MVH munkatársai. A két eljárásról jegyzőkönyv születik, ez alapján hozhat az MVH a területalapú támogatások kiutalásáról, esetleg visszatartásáról, netán – visszaélés esetén – büntetésről, szankciókról határozatokat.
origo.hu
Bravó, Kúria, el a kezekkel a zsaruktól!
