Öngyilkos verseny

Rövid időn belül a pékségek egyharmada kerülhet a csőd szélére, ha továbbra sem emelkedik az iparágban a jövedelem – állítják a Magyar Pékszövetségnél. A kisebb és nagyobb sütödéket összefogó, nemrég alakult új szervezet nem titkolt célja a határozottabb érdekvédelem, amit Ilonka Boldizsár elnök az egyenlőtlen piaci versennyel magyaráz. Elsősorban a hipermarketekkel vették fel a hazai pékségek a küzdelmet, mert úgy gondolják, hogy nagyrészt a bevásárlóközpontoknak köszönhető az öngyilkos árverseny.
A magyar sütőiparban már 1992 óta folyamatosan csökken a jövedelem. Tizenkét évvel ezelőtt az ágazatban 7,4 százalékos volt a nyereséghányad, ami mostanra a negyedére olvadt. Egy átlagos fehér kenyér árának 24 százalékát teszi ki a liszt költsége, 30–37 százalékot számolhatunk a bérre és ugyanenynyit az energiára, 10 százalékot az egyéb kiadásokra. Ha mindent összeadunk, hamar kiderül, hogy a pékek nyeresége általában egy, jobb esetben két százalék – érzékelteti számokkal a helyzetet Ilonka Boldizsár. Ebből nem sokra telik. Az uniós előírások és az erősödő verseny azt követelnék meg, hogy a következő nyolc–tíz esztendőben évi 10–12 százalékos arányt tegyen ki a sütödék jövedelme, amiből már lenne mit visszaforgatni az üzemek korszerűsítésére. Az elmúlt években a pékségek évi 2–2,2 milliárd forintot költöttek fejlesztésre. A következő hat esztendőben évente ennek legalább a kétszeresére lenne szükség.
Az érdekvédelem álláspontja szerint a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumnak (FVM) is ki kellene vennie a részét a hiányzó jövedelem pótlásából. A sütőipar képviselői a napokban egy két-három milliárd forintos keretösszegű címzett támogatás tervével látogatták meg Benedek Fülöp közigazgatási államtitkárt, aki Ilonka Boldizsár elmondása szerint nyitottnak mutatkozott az elképzelés előtt. Az ötvenszázalékos önerő esetén folyósítható támogatást a technológia és a gépjárművek cseréjéhez, valamint – az uniós szinten levédendő kovászolt magyar kenyér árusítására is jogosult – saját üzlethálózat kiépítéséhez kérné a pékszövetség. Az utóbbira azért van szükség, mert a sütőipar képviselői szerint a kenyerek, péksütemények árának 55 százalékát a kereskedelem teszi zsebre. A kilónként 160 forint körüli áron kapható fehér kenyeret például 110–120 forintért adják át a boltoknak a pékségek.
Némelyik hipermarketben ezzel szemben kilónként 75 forintért is megvásárolható a helyben sütött kenyér, ami a beszerzési ár alatti értékesítés tilalmába ütközik – jelentette ki Ilonka Boldizsár. Az elnök számításai szerint, ha a hetvenöt forintból levonjuk a tíz forint áfát és az egyéb alapköltségeket, a liszt kilónkénti 45–50 forintos ára alá jutunk. Mégis hogyan hozható ki ilyen olcsón a bevásárlóközpontokban sütött kenyér? Ilonka Boldizsár szerint egyértelműen veszteséggel, amit más árucikkek hasznából pótol keresztfinanszírozással az áruház. Ezt a könyvelési módszert pedig tiltja a számviteli törvény. A Magyar Pékszövetség ezért nemrégiben a Gazdasági Versenyhivatalnál és az APEH-nál emelt panaszt. Az FVM közigazgatási államtitkáránál pedig az élelmiszer-biztonsági előírásokra hivatkozva kezdeményeztek vizsgálatokat a multiláncok ellen. Az érdekvédelmi szervezet fő kifogása ezzel kapcsolatban, hogy a bevásárlóközpontok sütödéi lényegében az eladótérrel közös légtérben működnek. Ugyanez vonatkozik a szeletelésre és a csomagolásra, valamint a szociális helyiségekre vonatkozó előírásokat sem teljesítik mindenhol. Ugyanakkor az ilyesfajta hiányosságokat a pékségekben és az általuk fenntartott üzletekben a hatóságok szigorúan büntetik. A szövetségnél úgy érzik, a hivatalok könnyebben szemet hunynak a szabálytalanságok felett, ha a bevásárlóközpontokat ellenőrzik.
A pékek nem véletlenül „kóstolgatják” a hipermarketeket. Szervezetük kimutatásai szerint a bevásárlóközpontok a kereskedelmi láncokkal együtt ma már a sütőipari termékek hetven százalékát forgalmazzák. Már a kisboltok is mindenhol a multik alacsony árait kérik számon beszállítóikon. A láncok viszont úgy vélik, a beszerzési ár alatti értékesítésre vonatkozó vádak megalapozatlanok, az olcsóság oka a megspórolt szállítási és energiaköltségekben rejlik, és abban, hogy a nagy üzletközpontok kevesebbért jutnak hozzá az alapanyagokhoz. Vonatkozik ez a készen beszállított pékárura is, nem véletlen, hogy az ipar az utóbbi években rendszeresen bejelentett áremelési szándékainak csak a töredékét tudta valóra váltani. A kereskedelem mindig arra törekedett, hogy a csalogató terméknek használt termékkör fogyasztói árát tartósan alacsony szinten tartsa, és ebben nagy szolgálatot tettek az éles versenyben egymás alá ígérő pékségek.
Ennek a világnak vége – szögezte le Ilonka Boldizsár. Már nincs hova hátrálni, az ipar szereplői között erősödik az összefogás. Ezt jelzi a Magyar Pékszövetség megalakulása, melyhez a hazai pékségek hetven százaléka csatlakozott. Az üzemek többsége szerint most sem ártana egy 10–15 százalékos áremelés, de arra még korai válaszolni, vajon drágul-e a következő hetekben az új kenyér. Az elnök szerint minden attól függ, hogy a malmok többet kérnek-e a lisztért. Ha igen, akkor a pékek is lépésre kényszerülnek. Ugyanakkor más piaci elemzők azt sem tartják kizártnak, hogy a tavalyi rekordbúzaár után a liszt valamivel olcsóbb lesz az idén. Az árversenyt az ipar szerint bizonyos mértékig kordában kellene tartani. S hogy e szándék miatt ne érje kartellvád a sütödéket, a szövetség a Gazdasági Versenyhivataltól kérte az úgynevezett irányadó ár megállapításának lehetőségét, amit a reális költségekből számolnának ki.
A pékek tehát úgy vélik, a kereskedők évekig az ő bőrükön spóroltak a vevők becsalogatása érdekében. Szeretnének véget vetni ennek a folyamatnak, mert az véleményük szerint hamarosan csődhullámhoz vezet, aminek nemcsak a kicsik, a közepes cégek is áldozataivá válhatnak.