Pontybaligány meg ami szem-szájnak ingere

Jó kedvvel, bőséggel – így hangzott a hét végén Csopakon rendezett balatoni hal- és borfesztivál jelmondata. Hiszen hát gondoltunk, gondolunk a balsorssal egyébkor éppen eleget. A Kristóf Attila ötlete nyomán született fesztivál célja, hogy a balatoni halakra, a környékbeli vendéglátókra, kis családi pincékre, helyi és országos borosgazdákra felhívja a figyelmet. A rendezvénysorozat különlegessége, hogy három napon át neves közéleti személyiségek, művészek látták vendégül az ide látogató közönséget, oly módon, hogy édesanyáik, nagyanyáik féltve őrzött receptjei alapján főzik meg kedvenc ételeiket a környékbeli pincészetek, éttermek séfjeivel közösen.
A tavalyi vendéglátók az idén vendégként vesznek részt a rendezvényen, azonban ők hívhatták meg azokat, akik most főzhettek saját receptjeik alapján a környékbeli kis pincékben, éttermekben. Tóth Mónika elmondta: ennek a gyakorlatnak a célja a folytonosság, a hagyományteremtés és a meghitt együttlét. Így megkóstolhatjuk a pontybaligányt (fűszeres halfasírt kelkáposztaköntösben) Cey-bert Róbert gyűjteményéből, a Nemcsák Károly ízlése szerinti paprikás csirkét sok tejföllel, Trokán Péter részeges pulykaszárnyát, az uborkalevest Gyurkovics Tibor módra, Petrás Mária szilvás rácsos süteményét, valamint Mádl Ferencné balatoni fogasát. A környékbeli borospincékben, a Dobó vendéglőben, a Mandel csárdában, a Malom csárdában, a Söptei pincevendéglőben, a Linczy pincében, a Szent Donát pincében, a Jásdi pincében és a Bánki pincében egész napos borkóstolókon ízlelhették meg a környékre látogatók a magyar táj folyékony rubintját, smaragdját.
A tavalyi, akkor még kétnapos rendezvény fő helyszíne a Dobó vendéglő volt, az idén a csonka torony környékére került a színpad, a gyermekfoglalkozások, a koncertek és más előadások. Nagy sikert aratott Hampel Katalin divatbemutatója, amelyen a 70-es, 80-as évek manökenjei Hampel-kreációkat és a divattervező asszony gyűjteményéből régi magyar ruhákat mutattak be. Nagy örömmel üdvözölte a közönség az ifjú Csoóri Sándor vezette ifjú muzsikás együttest is. Petrás Mária gyönyörű énekében is gyönyörködhettek, akik ott voltak szombaton este. Ebben a katlanban állnak most a kézművessátrak, itt dedikálnak többen is, árusítják a Magyar Nemzetet, itt sütik a kemencés lángost sajttal, tejföllel, töpörtyűvel, itt zajlanak a gyermekfoglalkozások és a családi vetélkedők is. Tóth Mónika szervező elmondta, hogy számukra nagyon fontos volt, hogy ne a megszokott tevékenységekkel szórakoztassák a kicsinyeket, inkább azt tanítsák meg nekik, elődeink hogyan őrölték, csépelték a búzát, hogyan sütötték a lepényt, hogyan őröltek fűszereket, miként készült a bor. Ezeken a délelőttökön a legkisebbek a nádlabirintus rejtelmeit fedezhették fel a csonka torony tövében, közben pedig a katolikus templomban megnyílt Petrás Mária kerámiakiállítása.
Pénteken halászléfőző verseny zajlott. Akik a pincékbe kívántak látogatni, azokat kis busz vitte a kilátás szempontjából is pompás helyszínekre. Este azután a neves személyiségek, akik most szakács- és vendéglátó szerepben is bemutatkoztak, meghitt hangulatú beszélgetéseken kínálták a családi receptek szerint készült pompás falatokat. A legnagyobb sikere talán Kristóf Attila Natasa módra készült fogasfiléjének és Fehér Béla Bandi módra készült egybesült karajának volt, ezeket a recepteket Dobó József, a Dobó vendéglő vezetője meg is tartja az étlapon, éppen úgy, mint Pitti Katalin juhtúrós rántott gombáját. A kis családi vállalkozásként működő Söptei Pincészet kifejezetten ezen a három napon kínált csak halat a vendégeinek. Söptei Róbert, a pincészet szakácsa egy leheletnyi tárkonyos ecettel igazított Hargitai András hallevesén, Papp Endre halfalatkáihoz pedig majonézes almasalátát ajánlott kiegészítésül. Arra is volt gondja, hogy halsaláta-kompozícióval lepje meg vendégeit.
A háromnapos rendezvény egy olyan társadalom vízióját festette elénk, amelyben a művész, a vendéglátó és a szakács alkotótársak, amelyben mindenkinek része lehet önbecsülésen, a kölcsönös megbecsülésben, amelyben mindenkinek saját helye van, mindenki nélkülözhetetlen. Dobó József tíz év szervez étterme udvarán író-olvasó találkozókat, előadásokat, többször meghívta már ilyen alkalommal Kristóf Attilát, Pilhál Györgyöt, Deák Horváth Gábort, Bayer Zsoltot és másokat. Könyvbemutatókat is rendezett, s mint mondta, nagyon fontos neki, hogy ezeket az általa tisztelt újságírókat személyesen is megismerhette, s hogy ily módon részese lehet annak, hogy az általuk képviselt értékrendszer minél akadálytalanabbul járhassa a maga útját. Az étkekről elmondta: nem változtatott semmit a hozzá kerülő recepteken, mivel tudja, hogy mindenkiben él annak az élménye, hogyan is főzte meg ezeket az ételeket édesanyja, nagyanyja. S fontos neki, hogy nemcsak az ízeket, hanem az emlékezetet és az együttlét élményét is átadja az ételeken és az ételek közös elfogyasztásán keresztül.
A fesztivál ideje alatt borverseny is zajlott, mindenki szavazhatott az általa kóstolt borok közül arra az egyre, amely ízben, temperamentumban a legközelebb áll hozzá, s a nyertes átveheti majd az Európa szívében díjat. Vesztergombi Csaba, az ország egyik vezető borpincéjének vezetője elmondta: a borosgazdáknak nagyon fontosak a fesztiválokon való szereplések, hiszen a bor bizalmi termék. A borosgazda az arcát, a nevét adja ilyenkor az általa termelt borhoz, így sokkal személyesebbé válik a fogyasztó számára a borokkal való találkozás. Azon aggodalmakkal kapcsolatban, hogy a magyar ember a rendszerváltozás óta „elsörösödött”, azt mondta, hogy éppen a rendszerváltozás óta eltelt tizenöt évben jöttek létre azok a kis családi vállalkozások, amelyek az egész borértő világ nemzetközi megbecsülését elhozták a magyar borok számára. A látogatók 60 százaléka fiatal, s úgy gondolja, ők lesznek azok, akik a borivás kultúráját és kultuszát felélesztik, továbbviszik. Figula Mihály, akinek szilénusz cuveé-je a brüsszeli és a párizsi zsűritagok tetszését is elnyerte, azt mondja, borok szempontjából Magyarország kivételes helyzetben van, kedvezők az éghajlati adottságok is, s az is egyedülálló, hogy míg más bortermő területeken, Chilében, Ausztráliában, Kaliforniában mindössze négy-öt borszőlőfajta terem, Magyarországon száz nemes borszőlőfajtát tartanak számon. Ezek közül 30-35-öt (zenit, juhfar, kéknyelű stb.) máshol nem is termesztenek. És a világ ezekre a különös ízekre figyel fel. Egyedülálló az is, hogy míg Franciaországban a termőterületek szerint tartják számon a borokat, nálunk azt mondják, iszom egy Szeremley Huba-bort, egy Bock-bort vagy valami finomat Tiffán Zsolttól.
Egy ilyen fesztivál Figula úr szerint a környékbeli kis családi pincéknek nyújtja a legtöbb segítséget, amelyek nagy lehetőséghez jutnak azzal, hogy világszínvonalú borokat kóstolhatnak meg itt három napon át a vendégek. A borászok azért is szívesen kínálják, mutatják be náluk boraikat, mivel vágyuk és érdekük, hogy ezen a tájon minél több ilyen lehetőség legyen a vendéglátásra, s hogy ezek a kis éttermek minél jobban működjenek.
A rendezvénysorozat kiemelkedő eseménye volt a Palóznaki Antal-szobor megkoszorúzása s az is, amikor pénteken este Korzenszky Richárd, a tihanyi bencés apátság perjele asztali áldást mondott a fesztivál színpadán. A hal- és borfesztivál mindhárom napján sokan vettek részt a délelőtti katolikus misén és református istentiszteleten: a spiritualitásnak ez a fajta közelsége pedig nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az eseménysorozat lényege ne a puszta eszem-iszom legyen, sokkal inkább a közösség, a táj, a hal, a bor és az alázattal dolgozó ételt, italt adó kéz dicsérete.