Rongyrázás

Unalmasnak, szürkének és érdektelennek egyáltalán nem lehet minősíteni ezeket a napokat, heteket: miközben például Medgyessy Péter Mallorcán nyaralt, a legmagasabb, harmadfokú árvízvédelmi készültség lépett érvénybe a Hernád mentén. Az esőzések miatt Északkelet-Magyarországon egyre jelentősebb az anyagi kár, ám a miniszterelnök emiatt nem szakítja meg vakációját. Az ottaniak abban reménykedhetnek, hogy végre, tartósan jobbra fordul az idő; az elmúlt két évben tudniillik egy centiméter gát sem épült a folyók, patakok megfékezésére. Mellesleg a nehéz sorsú térségek sorsuk jobbra fordulását nem várhatják helyi, megyei vezetőiktől sem: ők ugyanis saját maguk javadalmazásával vannak elfoglalva. Országos tünet, hogy a közismerten szociális érzékenységgel megáldott szocialista–szabad demokrata polgármesterek és megyei közgyűlési elnökök havi több százezer forintos jövedelmük mellé milliós jutalmakat is kaszálnak. Eközben a tönk szélén az önkormányzatok, hiszen a „jogállami módszerekkel” folyó állami falurombolás – gondoljunk csak a postahálózat felszámolására, a hónapok óta betöltetlen háziorvosi posztokra, a mezőgazdasági vállalkozások ellehetetlenítésére, a MÁV vonalainak karcsúsítására vagy az ország egyes régióiban soha nem tapasztalt, 20-30 százalékos munkanélküliségre – lassacskán a nyolcvanas évek Romániáját idézi.

Természetesen nyaral Demszky Gábor is. Pedig a főpolgármester már igyekezhetne haza, kiállhatna a nyilvánosság elé, és elmagyarázhatna egyet s mást. Például isztriai vagyongyarapodásának körülményeit, valamint azt: hány terepjáró szükségeltetik zavartalan kikapcsolódásához. S egyáltalán: ha a Fővárosi Közterület-fenntartó Rt.-nek telik egy német luxusdzsip üzemeltetésére – a szóban forgó Volskwagen Touareg néha a főpolgármestert fuvarozza –, miért néz ki Budapest úgy, ahogy? Az utak kátyúsak és járhatatlanok, a házak málladoznak, mindenütt kosz és szemét. Folyamatosan drágulnak ugyanakkor a megélhetés költségei. A hét végén például Atkári János gazdasági főpolgármester-helyettes egy interjúban azt fejtegette, hogy jövőre akár húsz százalékkal is emelkedhetnek a BKV-tarifák, azt követően pedig 2010-ig évente tízszázalékos drágulás várható. Hát mi folyik itt? Ezek szerint Budapest egyik cégének futja a luxusdzsip megvásárlására, míg a másik önkormányzati vállalkozás a tarifák húszszázalékos emelését tervezi – a mi zsebünk kárára.

Erős viszont a magyar forint. Persze a hír csak az első pillantásra jó, ugyanis nemzeti valutánk erősödésének hátterében sajnos nem az imponzás adatokkal büszkélkedő költségvetés áll, hanem a külföldi spekulánsok felvásárlásai. A büdzsé deficitje rekordot döntött, az unión belül pedig változatlanul itt a legmagasabb az infláció. Így hiába kritizálja az MSZP részéről Szekeres Imre a jegybanki árfolyam-politikát, hiába erőltet kamatcsökkentést, a monetáris tanács valószínűleg kivárja az augusztusi makrogazdasági adatokat; csak annak fényében dönt.

Mi folyik ebben az országban? Rongyrázás egy kis cirkusszal (lásd Gyurcsány Ferenc lemondási színjátéka). Luxushelyeken pihennek vezetőink, akiket nem nyugtalanítanak az ország gondjai: többi között a félbeszakadt gátépítés, a BKV-tarifák emelése vagy éppenséggel az árak folyamatos drágulása, a lakosság elszegényedése. Miközben ugyanők folyton-folyvást nyugat-európai példákkal okítják az embereket és az ellenzéket, feneketlen méreteket öltött a korrupció. Létezik, létezhet-e ilyen országvezetés, politizálás? Igen, méghozzá itt. De már csak két évig.