Slepptanfolyam

Olvasom a Hetekben, hogy a közelmúltban szerdánként illusztris társaság gyűlt össze a kormányszóvivői irodán (akkor még Gál J. Zoltán vitte a szót). A találkozó legfőbb programja Az elnök emberei című amerikai filmsorozat megtekintése volt. A darab bemutatta a Clintonból és Bushból összegyúrt fiktív elnök és stábja mindennapjait.
Magam nem láttam a sorozat egyetlen részét sem, de biztosan borzasztó érdekes lehetett, mert a jelenlévők pisszenés nélkül, lelkesen nézték, talán volt, aki jegyzetelt is. Olyan márkás nevek lesték a képernyőt, mint Gyurcsány Ferenc sportminiszter, Braun Róbert, a kormányfő közszerepléseiért felelős helyettes államtitkár (ilyen is van, bár eddig gyengén teljesített), Keszthelyi András, Gyurcsány kabinetfőnöke és időnként beugrott Szigetvári Viktor, a sportminisztérium sajtófőnöke is.
Az elnök emberei a képernyőn – és a szóvivői iroda foteljaiban. Tanulni sohasem késő. Milyennek kell lennünk nekünk, akik az itteni elnök emberei vagyunk… Amerikát kell koppintanunk, hát persze, arrafele az ilyesmit nagyszerűen csinálják. Aki az elnök embere akar lenni, annak okvetlenül meg kell néznie ezt a matinésorozatot. Megtudni belőle, hogyan kell szervilisen, ám kifelé fölényesen tisztiszolgának lenni. Kinyakkendőzve, elegánsan ülepet nyalni, megfelelve a szigorú elnöki elvárásoknak.
Szép dolog a tanulni vágyás, aki jól elsajátítja az ismereteket, az valószínűleg tényleg az elnök embere lesz, illetőleg marad. Nagy kérdés, mi lesz akkor, ha mennie kell az elnöknek, és jön egy új, egészen más elvárásokkal? Más sorozatot tanulmányoz majd a csapat? És vajon át tudnak-e állni?
Szerintem inkább – ha van ilyen – A nép emberei című filmsorozatot kellene tanulmányozni. Itt nagy a lemaradás. Őket ugyanis nem lehet leváltani, itt ülnek koloncként a szegény politikusok nyakán.