(visszajönnek-e a kommunisták…)

Én nem tudom, miért, de G. gyerek váltig azt állítja, hogy a szocialisták valójában kommunisták. Ráadásul mint kommunisták, „vissza is jönnek”. Csak nem gondolod, hogy Gyula bácsi meg Laci bácsi úgy váltogatja a nézeteit, mint ezek?
Kellő tisztelettel bácsizza Horn Gyulát és Kovács Lászlót, „ezek” alatt pedig a Fideszt érti. A polgár és a szövetség szótól merevgörcsöt kap, ebben is konzekvens, a Fidesz neki mindig is Fidesz marad, az az egyszeri. Csak nem gondolod, mondja, miközben szánakozva néz rám, hogy ezek komolyan veszik, amit beszélnek, hogy nemzet meg haza meg hit meg család, meg merjünk nagyok lenni… Naná! Fogj halat, ha nem harap…
Ez az utóbbi mondat számomra némi fejtörést okoz, olyan, mint valami kínai bölcsesség, hogy minden lónak megvan a túlsó fele.
Annyi biztos, G. gyerek az EP-választás óta nem igazán derűs, bár ő nem maradt kisebbségben, hiszen el sem ment szavazni. Állítólag nem olvas újságot, nem hallgat rádiót, nem néz tévét, valahogy azonban mégis tudomására jutnak a közvélemény-kutatási adatok, mert azt mondja: állt már a Fidesz máskor is ötven százalékon, mégis a kommunisták nyerték meg a választásokat, most sem lesz másként.
Nem kommunisták, tiltakozom, hanem szocialisták, már-már szociáldemokraták.
Ezt meg ki mondta, kérdi, én olyat, hogy szociáldemokrata, még életemben nem pipáltam. Ne gyere itt nekem a Szűrös Mátyással, aki úgy forgatja a szűrét, mint esőben a juhász. A Gyula meg a Laci bácsi, ők tudják, mit beszélnek. Ha Gyurcsány Öcsi lesz az elnök, az sem változtat a lényegen.
Kicsit meglep, hogy Gyurcsány Ferenc miniszter urat per Öcsinek nevezi, de G. gyerek már csak ilyen, mindig mindennek a lényegét ragadja meg. Gyurcsány KISZ-es volt, tehát Öcsi. Figyelj, mondom, a szélsőjobboldaliak szoktak komcsizni, legalábbis úgy tartja a fáma, te meg minimum középen állsz, igaz?
G. gyerek egy pillanatig hallgat, mintha ő lenne a hallgatag többség, aztán azt kérdi: mit mondasz, hol állok én?
Középen, felelem. Szereted Dávid Ibolyát, nem?
Majdnem annyira, mint Árpi bácsit, feleli.
De őket nem hallottad komcsizni, ugye?
Én pozitíve gondolom, mondja erre G. gyerek, mély döbbenetet váltva ki belőlem a „pozitíve” szóval. Persze még, folytatja, nem nyilvánulhatnak meg igazán, de belül pontosan azt gondolják, amit én.
Biztos vagy ebben? – kérdezem.
Biztos, feleli, itt csak akkor lesz rend, ha visszajönnek a kommunisták.
Jó, mondom, de akkor mi lesz Gyurcsány miniszter úrral?
Hogyhogy mi lesz?
Államosítják, mondom, néhány milliárd erejéig, elveszik a villáját, és beköltöztetnek a helyére téged, ő meg megy a Hortobágyra juhászbojtárnak. Ha visszajönnek a kommunisták, rohadt nagy helycsere lesz megint, még a Gyuszi bácsitól is elszednek mindent, s tudod mi lesz a Péter bácsi öltönyeivel meg a selyem nyakkendőivel?
G. gyerek egy pillanatig elgondolkodni látszik. Nem a ruha teszi az embert, találja meg végül a helyes választ, Kádárnak is volt nyakkendője meg a Brezsnyevnek is, mégsem akarta rájuk fogni senki, hogy nem kommunisták. Az a lényeg, hogy belül mit éreznek a szegény nép iránt.
Szerinted Gyurcsány miniszter úr mit érez?
Honnan a francból tudja, mondja G. gyerek, de aki egyszer KISZ-titkár volt, az biztos, hogy nem tart a gazdagokkal.
Szóval, vetem közbe, előbb-utóbb szétosztja a vagyonát.
Nem az a lényeg, hogy ki mit oszt, mert aki urizál, az urizál, és ezek mást se tudnak. (Az ezek megint a Fideszt jelenti, s ebből kiderül, hogy G. gyerek a negatív oldalról szereti megközelíteni a dolgokat.) Lesz még ez máshogy is, fejezi be a dialógust, és odébbevez.
Hogy sikerül-e valaha is közös nevezőre jutnunk, én nem tudom…