Szerkesztőségünk idén májusban megkereste a Hit Gyülekezetét, mert kíváncsiak voltunk a gyülekezet állásfoglalására az egyneműek házasságával kapcsolatosan. A gyülekezet sajtóosztálya annyit közölt, hogy „egyházunk nem kívánja kommentálni az egyneműek házasságát, hiszen a felvetett kérdések Magyarországon jelenleg nincsenek napirenden”.
Ugyanakkor lapunk megtudta, hogy a Németh Sándor által vezetett Hit Gyülekezete főiskolájáról erkölcsileg kizáró ok, ha valaki homoszexuális. Az iskola tanulmányi osztályán egy jelentkező megkeresésére a tanulmányi osztály munkatársa többször is leszögezte, hogy a homoszexualitás erkölcsileg kizáró ok, és mindenféleképpen megtérés kérdése a felvétel. A főiskolai oklevelet adó akadémián a jelentkezés feltétele a heteroszexualitás mellett két egyházi szolgálatban álló személy ajánlása, férjezett asszonyoknál pedig a férj írásbeli támogató nyilatkozata. Ezeken kívül alá kell írni egy hűség- és egy tandíjfizetési kötelezettségről szóló nyilatkozatot is. A hűségnyilatkozatban a jelentkezőknek meg kell fogadniuk, hogy „az Akadémia hallgatójaként kötelesek a Bibliában található keresztény normák szerint élni. Elkötelezik magukat, hogy főiskolai tanulmányaik alatt erkölcsös, keresztény életet élnek”.
Pécsi Tibor, a Szent Pál Akadémia felvételi bizottságának tagja lapunk megkeresésére csak annyit közölt, ő nem tud olyan esetről, hogy valakit azért nem vettek fel a főiskolára, mert homoszexuális volt. A felvétel a felsőoktatási törvény és az akadémia felvételi tájékoztatójában meghatározott elvek szerint történik – tette hozzá.
A Szent Pál Akadémiát a Hit Gyülekezete alapította 1990-ben. Az intézményt előbb a Magyar Köztársaság kormánya sorolta a hittudományi főiskolák közé 1991 decemberében, majd az 1993 júliusában megszületett felsőoktatási törvény tüntette fel az államilag elismert egyházi főiskolák körében. Az oktatás az 1990/91-es tanévben kezdődött teológia szakon, nappali és levelező tagozaton. A tanulmányok befejezése után teológusi végzettséget adó, államilag is elismert főiskolai oklevelet kapnak a hallgatók.
Magyar Bálint oktatási miniszter megkeresésünkre azt válaszolta, hogy a minisztérium nem értesült arról, hogy a Szent Pál Akadémia eleve kizárja a felvételi eljárásból a homoszexuális jelentkezőket. Az általunk ismert dokumentumban az intézmény „bizonyos erkölcsi normák megtartásának vállalását” szabja feltételül, ebből nem derül ki, hogy szexuális orientációra gondolnak-e – olvasható a miniszter válaszában.
A kérdésről általánosságban a következőket kell figyelembe venni: az esélyegyenlőségről szóló törvény kimondja, hogy az egyházi intézményekben csak a szorosan vett hitéleti kérdésekre nem vonatkozik a törvény hatálya. Egyébként semmilyen hátrányos megkülönböztetést nem szabad alkalmazni. Mivel a törvény csak fél éve van hatályban, a joggyakorlat fogja tisztázni, mit jelent a szorosan vett hitéleti kérdés.
„Megítélésünk szerint például a lelkészi hivatásra felkészítő képzés tartozhat ebbe a körbe, de a teológiai képzés már nem. Ez utóbbi esetben, meglátásunk szerint, az egyházi intézmény sem tehet különbséget homoszexuális és heteroszexuális diák között. Annak érdekében, hogy segítsük tisztázni ezt a jogi problémát, levélben fordulunk Lenkovics Barnabáshoz, az állampolgári jogok országgyűlési biztosához, hogy foglaljon állást ebben a jogértelmezési kérdésben” – írja válaszában Magyar Bálint.
Megkerestük az ügyben Göncz Kinga esélyegyenlőségi minisztert is, aki elmondta, hogy a felvetett probléma az egyenlő bánásmód követelményének megtartásával kapcsolatos. Ha bizonyítható, hogy a kizárás oka a homoszexualitás, a kizárt fiatal pert indíthat személyiségi jogi alapon, a polgári törvénykönyv és az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvény alapján. A törvény értelmében az egyenlő bánásmód követelményét sérti, ha valakit szexuális irányultsága vagy nemi identitása miatt hátrányos megkülönböztetés ér. A per során kérheti a jogsértő magatartás megszüntetését, valamint kártérítésre is igényt tarthat. A bíróság előtt az akadémiának kell bizonyítania, hogy nem történt hátrányos megkülönböztetés – fogalmazott a miniszter asszony.
Egy másik lehetőség, hogy az alkotmány megsértése miatt a diszkrimináció tilalma okán és az emberi méltóság sérülése miatt a sértett az állampolgári jogok országgyűlési biztosához, az ombudsmanhoz is fordulhat – emelte ki Göncz Kinga. Amennyiben a felvételi szabályzat tartalmazza, hogy az intézmény kizárja a felvételi eljárásból a homoszexuális diákokat, abban az esetben az Oktatási Minisztérium kezdeményezheti a fenti pont eltörlését. Ha a szabályzatban nem szerepel, akkor az Oktatási Minisztérium a jogszabálysértő állapot megszüntetése érdekében úgy intézkedhet a nem állami felsőoktatási intézményeknél, hogy a jogsértő állapot megszüntetését a fenntartónál kezdeményezi. Diákjogok sérelme miatt az oktatási jogok miniszteri biztosához is fordulhat.
Nem csoda, hogy a főiskolán már a felvételi eljárásból kizárják a melegeket, hiszen a Hetek című országos hetilap, amelynek Németh Sándor, a Hit Gyülekezete vezetője az alapítója és főszerkesztője, rendszeresen foglalkozik a homoszexualitással, általában negatív megközelítésben tárgyalva a témát.
A 2004. június 25-i számban Bohács Krisztina tollából származó, A homoszexualitás egészségügyi kockázatai – Húsz évvel rövidebb élet című cikk egy tanulmányra hivatkozva kifejti, hogy több jogvédő, egészségügyi szervezet, nem is beszélve a meleg aktivistákról, abban érdekelt, hogy ez a túlidealizált, „mosolygós” álomkép a meleg kapcsolatokról továbbra is megmaradjon, ám lehetőleg ne essék szó a homoszexuális életformával együtt járó egészségügyi kockázatokról. A cikk szerint a valódi monogámia ritka jelenség ezekben a párkapcsolatokban. A homoszexuális férfiak 66 százaléka már a „házasság” első évében is létesít más személlyel szexuális viszonyt, és 99 százalékuk lép félre az első öt év után. A homoszexuálisoknál a monogámia hűség nélkül értendő. Ezek a tények legalábbis árnyalják a különféle melegszervezetek világméretű elszánt küzdelmét a homoszexuális házasságok elismertetése iránt. A melegjogok harcosai azonban a „szexuális felszabadítás” címén mást sem tesznek, mint a civilizációk által évezredek óta felállított kerítéseket rombolják. Ha azonban ezeket a kerítéseket végleg ledöntjük, semmi nem szab határt a „szexuális önkifejezésnek”.
A 2003. augusztus 15-i számban Siposhegyi Péter Üzleti parádék című cikkében a következőt olvashatjuk: Július ötödike, mint megtudtuk, hatalmas ünnep. Úgy hívják, a meleg büszkeség napja. Rosszul hívják. Jó ízlésű, előítéletektől mentes heteroszexuálisoknak illene felhívniuk az érintettek figyelmét, hogy nagyon rossz a cím és nagyon gusztustalan a menet. Büszkének lenni sok mindenre lehet. Lehetünk büszkék hitünkre, szellemi teljesítményeinkre, az általunk megtalált matematikai tételre, egy szépen felépített házra, a jól megművelt földre, embereket gyönyörködtető versre. Arra nem lehetünk büszkék, hogy homoszexuálisok vagyunk. Legfeljebb nem kell szégyellnünk, ha már így alakult.
A Károli Gáspár Református Egyetemen kirobbant vitáról (amikor az intézmény egyik teológushallgatóját azért tanácsolták el, mert homoszexuális) a következőket olvashattuk a 2004. január 23-i számban Mészáros István László közvetítésében, az egyházi autonómia nem holmi című cikk így fogalmaz: azok, akik a diák kizárását támadják, elfelejtkezni látszanak arról, hogy minden foglalkozással szemben támasztanak alkalmassági követelményeket. A miniszteriális megnyilatkozásokból úgy tűnik, mintha ettől a lelkészképzés területén el kellene tekinteni. Ezzel szemben akiknek legalább alapszintű ismeretük van a vallás, illetve az egyházak sajátosságairól, tudják, hogy egy pappal, lelkésszel szemben – többek között – alapvető elvárás, hogy megfeleljen a valláserkölcsi követelményeknek. Amennyire természetes, hogy például bizonyos egészségügyi okok fennforgása kizárja azt, hogy valaki autóvezetésre jogosítványt szerezhessen, éppen olyan természetes, ha megvonják a lelkipásztori diploma lehetőségét attól, akinek az értékrendje szöges ellentétben áll annak a vallásnak, illetve vallási intézménynek az értékrendjével, amelytől a teológussá, lelkésszé fogadást elvárja. A vallásszabadság célja az, hogy az ember az állami szervek, sőt akár a társadalmi többség nemtetszése ellenére is úgy élhessen, ahogy az a hite szerint Istennek tetszik, és tőle a Teremtő megkívánja. Az állam által olyan nyomást gyakorolni az egyházakra és intézményeikre, hogy éppen azokat az értékeket adják fel, amelyek szerves részét képezik tanításuknak, nem más, mint az önfeladás elvárása. Ez nem szabadság, hanem világnézeti intolerancia. A Háttér Társaság a Melegekért Egyesület a lehető legmesszebbre megy – olvasható a cikkben. Arra szólította fel a református egyetemet, hogy vonja vissza a Hittudományi Kar által a homoszexualitásról közzétett teológiai állásfoglalást, ellenkező esetben az érdekvédők beperlik őket. A szerző kiemelte: „Körülbelül kéthetes határidőt szabtak a Biblia megtagadására.”
Az SZDSZ-Újgeneráció akkor így foglalt állást a Károli-vitában: „határozott álláspontunk, hogy az egyetem döntése súlyosan embertelen és egyértelműen alkotmánysértő. Az ügy nem az egyetem belső ügye, hanem a Köztársaság hetero- és homoszexuális polgáraira egyaránt tartozó közügy. Tiszteletben tartva minden ember személyes véleményét a homoszexualitásról, leszögezzük, hogy egy alkotmányos demokráciában nincs és nem is lehet olyan egyházetika, ami kivonhatná magát az alkotmányosság mindenkire vonatkozó követelménye alól.”
Árulkodó
párbeszéd
– Halló, tessék, Szent Pál Akadémia.
– Kezét csókolom, érdeklődni szeretnék a felvételiről. Tudom, hogy már egy kicsit lekéstem a határidőről, lehetséges még felvételizni?
– Én nem tudom, hogy van-e ilyen pótjelentkezés. Elképzelhető, mert csak ilyen megoldás lehetne, mert már lementek a felvételik.
– Értem, és akkor kérdezhetnék egy-két dolgot?
– Igen.
– Én most kezdtem el, nem olyan régen járni Szegeden a gyülekezetbe, és nagyon tetszik, de még nincs olyan egyházi személy, aki ajánlana. Én elvileg római katolikus vagyok, csak most kezdtem el önökhöz járni. Ez kizáró ok, hogyha római katolikus vagyok?
– Tulajdonképpen nincsen kizárási ok. Tehát teljesen nyitott a főiskola. Nyilván van egy felvételi követelmény…
– Azt hadd kérdezzem meg, nem tudom, nem kizáró ok-e, hogy én meleg vagyok.
– Hát az erkölcsileg, de kizáró ok. Tehát akkor az mindenféleképpen megtérés kérdése.
– Tehát hogyha én a szegedi gyülekezetben megtérek, és…
– Akkor nyilván azzal a személlyel, akivel fel tudod venni a kapcsolatot, akkor azt mindenféleképpen ő tudja igazolni, hogy ezen a területen tiszta-e valaki, vagy sem. Most nem tudom, hogy ez provokáció, vagy valós dolog, amit te mondtál.
– Dehogy provokáció.
– Mert nyilván ebből volt egy ügy a református egyház…
– Pontosan ezért kérdezem meg, mert tudom, hogy ebből volt…
– A Hit Gyülekezetében ez mindenféleképpen kizáró ok. De ennél gyengébb dolgok is kizáró okok lehetnek erkölcsileg.
Sándor Bertalan, az Öt Kenyér Keresztény Közösség a Homoszexuálisokért ügyvivője az üggyel kapcsolatban kijelentette:
– Nagyon nem örülünk ennek a fejleménynek, jogi lépéseket azonban egyelőre nem teszünk, mivel most folyik egy próbaper egy hasonló ügyben – az esélyegyenlőségi törvény alapján –, és csak a bíróság döntése után gondolkodunk el egy esetleges újabb per indításán.
Kárpáti József, a Háttér Társaság a Melegekért jogsegélyszolgálatának vezetője hangsúlyozta, hogy amennyiben valóban kizáró ok a homoszexualitás a Hit Gyülekezete által működtetett Szent Pál Akadémiáról, úgy az súlyos és felháborító diszkrimináció és alkotmányellenes is. Amint bebizonyosodik az ügy, megteszszük a szükséges jogi lépéseket – fogalmazott.
Osztie Zoltán, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének (KÉSZ) elnöke elmondta: – Érdekes módon jelentkezik ez esetben a liberális teológia, amelyik a toleranciát hirdeti, azt azonban egyoldalúan értelmezi, ugyanis mindenkinek hozzájuk kell igazodni. Annyiban számít ez a tolerancia, amenynyiben mindenkinek el kell fogadnia az ő világukat, de ha velük szemben jelentkezik ez a követelmény, akkor ezzel szembe vad tiltakozással fordulnak. Ez a bizonyos ideológia nem képes szeretettel, elfogadással fordulni mások felé. A toleranciát követeli és nem a szeretetet képviseli. Találóan mondta egy zsidó rabbi: – Kérem, hogy engem ne toleráljanak, ne elviseljenek vagy megtűrjenek, hanem szeressenek! Miközben ideológiát gyártanak a homoszexuálisok létéből – felhasználva őket, hogy a maguk szabadosságát igazolják –, eközben valójában az emberi méltóságot nem tisztelik, s ennek bizonysága ez az eset – fogalmazott Osztie Zoltán. – Mi ezzel szemben nem próbáljuk meg úgy beállítani a homoszexualitást, mint az egészséges, természetes emberi élet alternatíváját, de tiszteljük és elfogadjuk a homoszexuálisok jelenlétét és emberi méltóságát a közösségekben és a társadalomban. A homoszexualitás nem lehet alternatíva – főleg szülő viszonyról és házasságról nem lehet szó velük kapcsolatban. A homoszexuálisok természetesen a társadalom teljes jogú tagjai, fontos azonban különbséget tenni a homoszexuális és a homoszexualitás között. Ez a fontos különbségtétel sem jelenik meg az ő gyakorlatukban. A liberális ideológia intoleranciájának és szeretetlenségének tipikus esetéről van szó ebben az esetben – szögezte le a KÉSZ elnöke.
Semjén Zsolt, a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke szerkesztőségünk megkeresésére elmondta: – Minden egyháznak és vallási közösségnek joga van arra, hogy erkölcsteológiailag eldöntse, mit tekint bűnnek és mit nem. Ebből következően a saját lelkészeire, teológusaira vonatkozóan ezt érvényesítheti. Emellett két fontos érv is szól: az első az, hogy a lelkiismereti és vallásszabadságból következik, hogy egy egyház vagy vallási közösség szabadon meghatározhatja az erkölcsteológiáját és szexuletikáját. A másik a tudományok művelésének szabadsága. Például a Károli Gáspár Egyetem esetében a református erkölcsteológia művelőinek az egyetem professzorai és az egyház lelkészei számítanak, nem pedig Lévai Katalin és Magyar Bálint. A miniszterség nem tette őket a református teológia művelőivé, tehát semmi illetékességük nincs abban, hogy a református egyház hogyan ítéli meg a homoszexualitást.
Az alkotmány kimondja, hogy „a Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül”, illetve, hogy az embereknek „bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti”. Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvény, összhangban az Európai Unió amszterdami szerződés nevű dokumentumával, tiltja a szexuális orientáció szerinti diszkriminációt.
