– Amikor eldöntöttük, hogy idejövök, természetesen tájékozódtam, és meglepett, mennyi jó futballista szerződött a klubhoz. Az összeszokás azonban időbe tet, nemigen jöttek a jó eredmények, ám amint ezen túljutottunk, nem lehet panasz a szereplésünkre, és ha az elején nem hullajtunk el pontokat, most jóval előrébb állhatnánk a tabellán. Nekem is be kellett illeszkednem, hiszen hat év Olaszország után merőben más kultúrába csöppentem bele. Meglepett a török bajnokság erőssége is. Minden meccsen sok az egy az egy elleni küzdelem, rengeteget kell futni, kemény harc zajlik a pályán. A minden apró részletet kidolgozó taktikus olasz futball után ez is szokatlan volt, ám örültem neki, mert ezekben a jellemzőkben is fejlődhetek.
Hétéves volt, amikor jött a fordulat
Balogh Botond Sopronban született, és az alacsonyabb osztályokban futballozó édesapja legnagyobb bánatára cseppet sem érdekelte a foci. Jobban izgatták például a traktorok, ám amikor hétéves lett, szinte egy csapásra minden megváltozott. Nem emlékszik, mi váltotta ki, de hirtelen minden érdeklődése a játékra irányult, Nagycenken le is igazolták, és azóta is a labdarúgás a legfontosabb a számára. Nagycenk után Sopron következett, majd az MTK, és alig múlt tizenhét, amikor 2019 augusztusában szerződtette az olasz első osztályban szereplő Parma.
– Nem álmodoztam semmiről, sem külföldi lehetőségről, sem válogatottságról, egész egyszerűen tettem a dolgomat, és tudtam, ha minden összejön, meglesznek a nagy, tömött stadionok, a válogatottmeccsek is – foglalja össze Balogh Botond a kezdeti éveket. – Aztán minden nagyon felgyorsult. Az MTK U19-es csapata után egy évvel már a Parma felnőttjeivel edzettem, és bár egy ideig nem léptem pályára az első csapatban, ülhettem a kispadon a San Siróban.
Majd abban a legendás stadionban debütáltam a Serie A-ban, éppen csak nagykorúként végigjátszottam az Inter elleni meccset, egy évvel később pedig már a válogatottban is bemutatkozhattam. Hirtelen jött mindez, ráadásul igen fiatalon. Nehéz volt feldolgozni, de azt hiszem, mára sikerült.
Ha nem voltam sérült, a válogatottban is rendszeresen játszottam eddig, de ettől még tudom, hol van a helyem a ranglétrán, a még többhöz még többet kell tennem. Időnként belegondolok, hogy huszonhárom évesen már mennyi minden van mögöttem, és remélem, ennél is több vár rám a futballban.





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!