Alkotmányozó hangulat

Az új Európai Parlament megkezdte munkáját, amelynek egyik első jele az alkotmányügyi bizottság csütörtöki vitája arról, hogy hogyan is kellene az állam- és kormányfők által már elfogadott és október 29-én ünnepélyesen is aláírásra kerülő alkotmányt az európai polgárokkal is elfogadtatni. Eddig tíz ország jelentette be, hogy az európai alkotmányról népszavazást tartanak, a többi országban e kérdésben a parlament dönt. A németek még vacillálnak, mert alkotmányuk (a rossz történelmi tapasztalatok miatt) nem teszi lehetővé a népszavazást. Ám a közvélemény-kutatások szerint az alkotmány támogatottsága hetvenszázalékos, így Schröderék – az alapdokumentum megváltoztatásával – a döntést esetleg mégis rábíznák a népre.
Az alkotmányügyi bizottság elnöke, Jo Leinen azt javasolja, hogy a 2005. május 9-e előtti héten kellene a referendumokat megrendezni, mert így a második világháború befejezésének hatvanadik és az unió alapjait megteremtő Schuman-nyilatkozat ötvenötödik évfordulójára Európának a kontinenst egyesítő alkotmánya lenne.
Az Európai Tanács jelenlegi elnöke, Bernard Bot holland külügyminiszter azonban nem lelkesedett az ötletért, mert szerinte a ratifikáció országonként más és más megközelítést igényel, és a nemzeti kormányoknak kell a legmegfelelőbb pillanatot kiválasztaniuk. Ő maga saját hazája számára a tavaszt tartaná a legmegfelelőbb időszaknak, mert „a tél elmúltával a hollandoknak jobb a közérzetük”, így valószínűleg az alkotmányt is könnyebb szívvel szavaznák meg.
Az alkotmány helyzetéről az Európai Parlamentnek jelentést tevő két képviselő, Méndez de Vigo (néppárti frakció) és Richard Corbert (szocialista frakció) azt javasolja, hogy az alkotmányról először az Európai Parlament szavazzon (természetesen igennel), mintegy példát mutatva a nemzeti parlamenteknek, hogy hogyan kell ezt csinálni. E szavazásra ez év december 15-én a parlament strasbourgi plenáris ülésén kerülne sor. A nemzeti parlamentek képviselőit azonban nem kérdeznék meg, ehelyett 2005 folyamán az alkotmányügyi bizottság – alkotmányt támogató – tagjai végigjárnák az egyes országok parlamentjeit, hogy elmagyarázzák, miért is jelent előrelépést az alkotmány elfogadása.
Az alkotmányra talán legnagyobb veszélyt a francia népszavazás jelenti, hiszen még a mai legnagyobb ellenzéki erő, a szocialista párt is megosztott abban, hogy támogassa-e vagy sem. Pedig a francia népszavazás perdöntő lehet, hiszen a franciák már eddig is csak vonakodva szavazták meg a nemzeti szuverenitásukat fokozatosan csökkentő egyezményeket.
Mindenesetre a következő másfél-két év azzal fog eltelni, hogy az unió huszonöt országának polgárait meggyőzzék arról, miért is előnyös nekik nemzeti szuverenitásuk további feladása, miközben az nagyrészt nem a mégiscsak demokratikusan választott Európai Parlamentre, hanem az el nem számoltatható Európai Bizottságra száll át.