Az európai uniós csatlakozásunk nyújtotta lehetőségek és a kedvező brit szabályozás miatt a Szegedi Tudományegyetemen végzett két szolnoki fiatal, Somogyi Ferenc és felesége, Liska Zsanett úgy döntött, hogy a csatorna túloldalán próbál munkát vállalni. Döntésükben segített, hogy nincsenek nyelvi nehézségeik, s már mindketten voltak huzamosabb ideig angol nyelvterületen. Június végén be is nyújtották diplomájukat az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda (OFFI) szolnoki képviselőjéhez, hogy arról államilag elismert, hiteles fordítást kapjanak. Magyarországon egyébként az OFFI az egyetlen intézmény, amely ilyen okmányt jogosult kiadni. Az OFFI szolnoki képviseletén jelezték: egy hónapos határidővel tudják vállalni a munkát.
A fiatalok a fordítási kérelem beadását követően kiutaztak Angliába, hogy állást és lakást keressenek. A többek között francia- nyelv-tanári képesítéssel rendelkező Zsanett járt előbb szerencsével, ugyanis egy londoni iskola jelezte: hajlandó őt szeptembertől alkalmazni. Ehhez persze szüksége volt diplomája hiteles angol nyelvű fordítására, ezért az OFFI által megjelölt határidő lejártakor visszatért Magyarországra, hogy magával vigye a fordításokat. Postai utánvéttel át is vette a két diplomafordítást, amiért összesen 22 600 forintot fizetett. Ekkor jött a döbbenet. A fordításokon nyelvtanilag hibás volt a dátumozás, és hemzsegett a helyesírási, értelmezési hibáktól (mindkettejük papírján ugyanazok a típushibák fordultak elő). Emellett olyan szarvashibákkal is szembesülnie kellett, mint hogy az „egyetemi diploma” kifejezés szó szerinti tükörfordítással „University Diploma” formában jelent meg a hitelesítésen, szemben például az Angliában valóban használatos „degree”, illetve az esetünkben pontos „degree of Master of Arts” (bölcsészdiploma) kifejezéssel. Ugyancsak hibásan szerepelt a hitelesítésen a konkrét végzettség: a „történelembölcsész” képesítést például „a történelem filozófusaként” („Philosopher of History”) fordították. De egyértelműen hanyagságból fakadó tévesztést is talált. Így az egyik okmányban az szerepelt, hogy a diploma tulajdonosa tanulmányait a József Attila Tudományegyetemen kezdte, és a jogutód József Attila Tudományegyetemen fejezte be (helyesen: a jogutód Szegedi Tudományegyetemen). A kétségbeesett Liska Zsanett fölkereste az OFFI szolnoki képviseletét ellátó vállalkozó irodáját, hogy reklamáljon. Itt azonban – noha a házaspár csak ezzel az irodával volt kapcsolatban – nem kapott panaszkönyvet, mivel a fordítást nem itt, hanem az OFFI szegedi irodáján végezték. Az elképedt ügyfélnek arra sem tudtak magyarázattal szolgálni, miért ennyit fizettek a fordításokért. A feleannyi papírt benyújtó, így feleolyan hosszú fordítást igénylő férjnek ugyanis 11 400, míg a kétdiplomás, így kétszer annyi fordítást kérő feleségnek 11 200 forintot számláztak ki. Mivel a munka színvonala minősíthetetlen, a fordítás használhatatlan volt, az ár megállapítása pedig esetlegesnek tűnt, az ügyfél követelte, hogy azonnal fizessék vissza a pénzt. A szolnoki vállalkozó ezt is azzal hárította el, hogy erre is a szegedi iroda az illetékes. Megjegyezte ugyanakkor, hogy máshová úgysem tudnak fordulni, csak az OFFI-hoz, Magyarországon ugyanis mástól nem fognak államilag elismert hitelesített fordítást kapni. Ezért javasolta, hogy Faragó Évával, az OFFI szegedi vezetőjével vegyék föl a kapcsolatot, és próbálják kérni a hibák kijavítását. Ehhez azonban Somogyinénak már se kedve, se türelme nem volt. Már nem bízott az OFFI által kiállított papírokban, hiszen például a birtokában lévő „hivatalos és hiteles” fordításokkal Angliában önmagát járatná le, így aligha kapna végzettségének megfelelő állást. Ezért jogi képviselőjéhez fordult, hogy legalább a feleslegesen befizetett pénzt visszaszerezze. Az ügyvéd levelet írt Faragó Évának, az OFFI szegedi vezetőjének, amiben követelte: nyolc napon belül fizessék vissza számukra a fordításért befizetett pénzt, mivel az általuk kiállított papírokat Angliában „nem lehetett felhasználni”.
Értesülvén a nehézségekről, a férj is hazautazott, hogy segítsen a feleségének, és másutt próbáljanak hiteles – és helyes – fordításhoz jutni. Próbálkozásuk azonban idehaza nem járt sikerrel. Így végül – Angliába visszatérve – a Magyar Köztársaság londoni nagykövetségét keresték föl. A külképviselet munkatársai készségesek voltak: miután látták, milyen munkát kaptak a fiatalok a fordítóirodától, vállalták, hogy ha a házaspár lefordítja a saját diplomáját, és beviszi a követségre, akkor azt ellenőrzés után díjmentesen hitelesíteni fogják. Így is történt. Ezzel tehát elhárult az akadály az angliai munkavállalás elől.
Időközben az OFFI is lépett. Ha nem is a nyolcnapos határidőn belül, de visszajuttatták a befizetett összeget a jogos tulajdonosoknak.
Az ügy kapcsán felvetődött kérdésekre Faragó Évától, az OFFI szegedi vezetőjétől akartunk választ kapni. Ő elmondta: hibák mindenütt becsúszhatnak, de náluk rendkívül ritkák a reklamációk a munka minősége miatt, inkább csak az árat kifogásolják az ügyfelek, de az iroda nem tehet semmit, mert kötött, előre megállapított tarifa alapján kell számlázniuk. Kérdésünkre, hogyan fordulhatott elő, hogy a lényegesen kisebb terjedelmű fordításért nagyobb összeget számláztak ki, tagadta, hogy ilyen előfordult volna. Azt is megtudtuk tőle, hogy Szolnokon egyáltalán nem végeznek fordítást, ezért nem lehet ott panaszt tenni, így az ottani képviselettel kapcsolatban álló ügyfeleknek is Szegeden kell reklamálniuk.
Faragó Éva a konkrét panasszal kapcsolatban elmondta: miután megérkezett hozzájuk az ügyvéd levele, vizsgálatot rendeltek el, s szakembereik valóban találtak egy (és nem több) olyan kifejezést, amelyet „vitathatónak” ítéltek. Ezért küldték vissza az ügyvédnek a korábban befizetett pénzt, és egy bocsánatkérést is eljuttattak hozzá. Közbevetésünkre, hogy a fordítás láthatóan hemzsegett a hibáktól, Faragó válasza az volt, hogy ezt elképzelhetetlennek tartja, habár hozzá a konkrét kifogások nem jutottak el. Mint mondta, ha egy fordító hibázik, és ezt az ő belső vizsgálatuk is megerősíti, mint történt ez ebben az esetben is, a vétkest felelősségre vonják. A szankció formájáról és mértékéről azonban nem kívánt bővebb felvilágosítással szolgálni, mert, mint mondta, ez nem tartozik a nyilvánosságra. Faragó Éva hozzátette: valamennyi fordítójuk szakfordítói képesítéssel rendelkezik, míg a fordítást anyanyelvi lektorok és korrektorok ellenőrzik.
Feltételezhető, hogy a Somogyiéknak kiküldött „hiteles” fordítások aligha anyanyaelvi lektorok és szakfordítók keze nyomát mutatják. A Somogyi házaspár közben már munkába állt Londonban. Bár felvetődött bennük, hogy a felesleges Magyarországra utazásért, a több mint egyhónapos időveszteségért és egyéb kellemetlenségekért bíróság előtt követelnek kártérítést, végül úgy döntöttek: mivel munkavállalásuk végül nem hiúsult meg, nem pereskednek.
origo.hu
Menczer Tamás beszólt Magyar Péternek: „Ilyen a Barátok közt”
