Bácsfi Diána 2004. április 27-én alapította meg a Magyar
Jövő Csoportot, szavai szerint a
„vegytiszta hungarizmus” képviseletében. (Magyar Demokrata, 2004/29.) A csoport első akciója június 21-én történt, amikor a fővárosi Nagykörutat Szálasi portréjával illusztrált plakátokkal ragasztgatták tele. Azonnal a média érdeklődésének középpontjába került a szervezet és vezetője, a 26 éves filozófiahallgató. Az ELTE diákja nem is igyekezett palástolni meggyőződését és céljait. Kendőzetlen őszinteséggel nyilatkozott az őt faggató újságíróknak: „Gyermekkorom óta meggyőződéses hungarista és nemzetiszocialista vagyok. Életem értelme, célja, létezésem végső foglalata nem más, mint a Szálasi Ferenc által megalkotott nagy világeszme, a hungarizmus” – összegezte hitvallását a Demokratának.
Szavaiból az is kiderül: hungarista pályafutását régen, egyetemi tanulmányai előtt, 17-18 éves korában kezdte, még a Szabó Albert-féle Magyar Népjóléti Szövetségben. Ám felháborodottan távozott, de nem azért, mert osztotta volna azok gyanúját, akik Szabót provokátornak tartották, hanem mivel ott „alig ismerte valaki az alapműveket, és nem voltak tisztában a hungarizmus fogalmával”. (Mint ismeretes, Szabó Albert 1993 őszén érkezett Magyarországra, a választások előtt szabályos nyilas összejövetelt tartott újságírók előtt, a Horn-érában rendszeresen a MIÉP rendezvényeire szervezte rá a maga nyilas szimbólumokkal tarkított demonstrációit, majd 1999-ben Ausztráliába távozott.) Bácsfi Diána – dacára annak, hogy saját bevallása szerint amióta az eszét tudja, hungarista – az ELTE egyik ígéretes tehetségének számított, különös módon „elkötelezettsége” a plakátragasztó akcióig nem tűnt fel senkinek. Bácsfi Diána hosszú távon a pártalapítást tűzte ki céljául.
Az EU migrációs politikája kudarcot vallott, a líbiai együttműködés az embercsempészeket erősítette
