Beszlani tudósítások: kettős mérce?

Az orosz közvélemény kettős mércét vél felfedezni a beszlani események nyugati kommentálásában, amely érzést csak megerősíti az EBESZ legutóbbi, a tragédia médiakezelése kapcsán Moszkvát bíráló jelentése. Amerika szeptember 11-éjének nemzetközi kommunikációjával összehasonlítva az orosz rendszerbe kódolt hibák ellenére is feltűnő a mostani kritikus hang.

Ezúttal nem ismétlődtek meg a 2001. szeptember 11-e utáni képek. A nyugati tévéadókon nem nagyon láthattunk megdöbbent, a beszlani gyerekeket sirató és a terrorizmust elítélő spontán tüntetőket az európai városok utcáin. Pedig a jóérzésű emberek ugyanúgy reagáltak a történtekre, mint három éve.
A nemzetközi sajtó azonban most nem volt túl érzékeny Oroszország gyászára. Az első pillanattól kezdve arra helyezte a hangsúlyt, hogy a történtek miatt milyen felelősség terheli Putyin elnököt, miközben a gyerekeket brutálisan gyilkoló terroristákat – a BBC-vel az élen – több befolyásos orgánum is finoman csak lázadókként emlegette. Ezt az előítéletekkel meglehetősen terhelt megközelítést a Kremlt érintő moszkvai bírálatokkal igyekeztek alátámasztani. Mint azonban arra a brit The Guardian is rávilágít, egyes liberális politikusok (Nyemcov, Rizskov) és a szintén erősen Amerikához kötődő Carnegie Központ szakértőinek kritikái korántsem tükrözték a közhangulatot, amelyre jellemző, hogy a terrorizmus elleni fellépés jegyében nagyrészt elfogadja a Putyin által bejelentett változásokat, s egy felmérés alapján a társadalom 60 százaléka természetesnek tartja a sajtót érintő korlátozásokat is.
Az általános nyugati trendbe illeszkedett az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet napokban közzétett jelentése, amely a demokráciát ért súlyos csapásként értékeli azt, ahogy az orosz hatóságok egyes, a helyszínről tudósító újságírókat kezeltek. A Haraszti Miklós vezette bizottság leginkább a tájékoztatás hiányát bírálta, megjegyezve, hogy az orosz média megszűrve közvetítette az információkat. A sajtószabadság harcos védelmezői 2001. szeptember 11-e után az amerikai média megértő önkorlátozását dicsérték, míg ezúttal fel sem merül, hogy egyes hírek nyilvánosságra kerülése – nem a túszok számának az orosz sajtó által is felvetett elhallgatására gondolunk – akció közben a terroristák malmára hajtja a vizet. A jelentés számon kéri például Moszkván, amiért Samil Baszajevvel hozták összefüggésbe az akciót, Harasztiék pechjére azonban a csecsen hadúr éppen a sajtótájékoztató másnapján vállalta magára büszkén az akcióért a felelősséget. A tájékoztatás szabadságát védelmező dokumentum közben nem ejt szót arról a tényről, hogy a beszlani iskolánál a nyugati stábok foglalhatták el a legjobb helyeket, az információk jelentős része azonban ennek ellenére is az oly keményen bírált és egyébként valóban nagy nyomás alatt lévő orosz sajtóból származott.
S mint a már említett Guardian is megemlíti, az orosz médiumoknak az információk és az adások minőségét tekintve ezúttal egyáltalán nem kell szégyenkezniük a nagy nevű vetélytársaikkal történő öszszehasonlításban. Bizonyos elfogultság mindegyik oldalon kitapintható volt, de amíg a hazai média – különösen az írott sajtó – igyekezett átlépni a Kreml által meghúzott információs határokon, addig a nyugati orgánumok e tragikus pillanatban sem nagyon próbáltak kitörni a csecsen kérdés kapcsán jól ismert sztereotípiáik köréből. A beszlani tudósítások tehát nemcsak Putyin sajtópolitikáját, hanem az ezt bírálókat is minősítik.