Németországban Hartznak hívják a Bokros-csomagot, amelynek negyedik változatát 2005 januárjától kívánja bevezetni a szociáldemokrata Schröder-kormány. A csomag, mint németes precizitással jelölt számozása (Hartz IV.) is mutatja, része egy évek óta tartó folyamatnak, amelynek célja, hogy a munkaerőpiacot „rugalmasabbá” tegyék. Németországban eddig az volt a gyakorlat, hogy a munkanélküliek 36 hónapon keresztül korábbi fizetésük 60-67%-kát kapták, ezt követően pedig, időkorlátozás nélkül, 50-57%-ot. A Hartz-reform szerint a munkanélküli segély csak egy évig jár, és nem kötődik a korábbi fizetéshez, hanem egy alacsonyan megállapított fix összeg. Ezt követően átalakul szociális segéllyé. Az eddigi szövetségi foglalkoztatási szolgálat irodáiból ideiglenes foglalkoztatási ügynökségeket hoznak létre. A munkanélküliek, ha hat hónapon belül nem találnak maguknak munkát, kötelesek ennél az ügynökségnél munkát vállalni, vagy szembe kell nézniük az addig kapott munkanélküli-juttatások csökkentésével, esetleg megvonásával.
Az életszínvonal és a munkavállalói jogok drasztikus csökkentése tiltakozást váltott ki, különösen a keleti térségekben. A hetek óta folyó tüntetések egyre dühösebb megnyilatkozásokat váltanak ki Schröderből és a mögötte álló ipari és szakszervezeti vezetőkből. A neoliberális ideákat dédelgető szociáldemokrata és szakszervezeti vezetőknek kevés hitelük van a politikusaikat amúgy is a bizalmi lista legaljára helyező nyugat-európai lakosság körében. A mozgalmak ma már nem a régi, kiüresedett szakszervezeti keretekben, hanem területi alapon, civil szervezetek kezdeményezésére történnek.
origo.hu
Ha Pride, akkor el a kezekkel az MTA-tól!
