Budapest, az akadályváros

Történtek ugyan előrelépések, ám Budapestről még mindig nem mondható el, hogy a fogyatékkal élők számára akadálymentes lenne a közlekedés – állapította meg egy most készült tanulmány. A dokumentumból kiderül, hogy január elsejétől tömeges törvénysértés várható Budapest közterületein, tömegközlekedési eszközein, közintézményeiben és vendéglátó-ipari egységeiben. Ez azért fordulhat elő, mert a jogszabályok az év végéig adnak határidőt arra, hogy az épületeket, utakat úgy alakítsák át, hogy azt a mozgáskorlátozottak, a vakok és gyengén látók, illetve a babakocsival közlekedők is nehézség nélkül megközelíthessék.

Magyarországon a 2001-es népszámlálás adatai szerint 577 ezer fogyatékos ember él, ami a teljes népesség 5,7 százaléka, a családtagokkal együtt pedig a lakosság negyedét érintik az ezzel járó problémák. Az egészségügyi intézmények, a tömegközlekedési eszközök, a közintézmények, illetve a kereskedelmi és vendéglátó-ipari egységek jelentős részét csak a teljesen egészséges emberek közelíthetik meg akadálymentesen, a fogyatékosok közlekedésének megkönnyítésére alig gondolt valaki. A jogszabályok előírják: a már meglévő épületeket az év végéig akadálymentessé kell tenni a fogyatékosok számára, új épületet pedig csak az előírásoknak megfelelően lehet kialakítani.
Egy most készült tanulmány szerint Budapesten az utóbbi években történtek ugyan előrelépések ebben az ügyben, ám összességében a fővárosról még messze nem mondható el, hogy a fogyatékosok közlekedése akadálymentes lenne. A tanulmányt a fővárosi önkormányzat megrendelésére saját cége, a Studio Metropolitana Kht. készítette el, s felmérésükben elsősorban a közterületekre, illetve a közintézményekre koncentráltak. A dokumentumból kiderül: a jogszabályok egyértelműen előírják az akadálymentesítést, ám forrást nem rendelnek ehhez az feladathoz, s helyenként túl általánosan fogalmaznak.
A konkrét megállapítások között érdekesség, hogy az akadálymentesség területén a bevásárlóközpontok vezetnek, csupán hét százalékuk nem felel meg egyáltalán a követelményeknek. A banképületeknek csak a húsz százaléka akadálymentes, a szállodák és éttermek elenyésző százaléka tett bármit is ennek érdekében, a tanulmány készítői ugyanakkor nem találtak olyan sörözőt vagy éttermet, amely például kerekes székkel bárki által megközelíthető lett volna. A tapasztalatok szerint az újonnan épült vagy felújított létesítmények (például az Operettszínház, a Lehel téri vásárcsarnok, a Terror Háza Múzeum) már teljesen akadálymentesek, a könyvtárak, múzeumok többsége azonban még megközelíthetetlen a kerekes székkel közlekedők számára. A mozik fele már akadálymentes, ám a statisztikát csupán a bevásárlóközpontok multiplexei teszik széppé, ahol figyeltek erre a szempontra is. A fesztiválok, szabadtéri rendezvények esetében a szervezők gyakorlatilag egyáltalán nem gondolnak a fogyatékkal élőkre.
Az egészségügyi intézményekben már lejárt a határidő, amikorra akadálymentessé kellett volna tenni az épületeket. A háziorvosi rendelőkben azonban ez szinte egyáltalán nem teljesült, de komoly hiányosságok fedezhetők fel a szakorvosi rendelőkben és a kórházakban is. A tanulmány megállapítása szerint ez azért különös, mert a kórházakban elhelyezett betegszállító liftek elméletileg alkalmasak lennének a mozgáskorlátozottak szállítására is, ám az esetek többségében a földszintről lépcsőn kell megközelíteni a felvonókat.
A budapesti tömegközlekedésben alkalmazott megoldások felemásak: az újonnan beszerzett buszok, trolik és villamosok alacsony padlósak, ám senki nem tudja megjósolni, hogy a BKV mikorra tudja lecserélni az összes járművét. A közlekedési vállalat emellett taxi jellegű rendszerben üzemeltet néhány buszt, amely hívásra háztól házig szállítja a mozgáskorlátozottakat, ám ez a megoldás messze nem ideális. Az alacsony padlós járművek ráadásul egymástól elkülönülten közlekednek, az tehát szinte esélytelen, hogy valaki a város egyik végéből a másikba akadálymentesen juthasson el. Ha egy-egy átszálláskor ráadásul aluljárót is használni kell, a kerekes székkel vagy babakocsival közlekedő egészen biztosan megbánja, hogy elindult. Az aluljárók közül ugyanis egy sem használható kerekes székkel, illetve a kismamák a jövőben is csak megpróbálhatják lecipelni a babakocsit a lépcsőn. Úgy látszik, a nagyobb kereszteződésekben, csomópontokban a várostervezők kifejezetten meg is nehezítették a mozgáskorlátozottak dolgát: a felszínen megszüntették a zebrát. A tanulmány készítői emiatt azt javasolják: a nagyobb csomópontokban mindenképpen tegyék lehetővé a felszíni gyalogosközlekedést is. Az ígéretek szerint egyébként a 2-es metró vonalán 2007-re mindenhol lesz beépített lift, a 4-es metró állomásait pedig eleve így tervezik. A 3-as metró vonalán az akadálymentességgel azonban meg kell várni a 2-es metróéhoz hasonló, teljes rekonstrukciót. A nagykörúti villamosról azt írja a dokumentum: a 2006-tól közlekedő szerelvényekkel nem lesz gond, addig azonban a villamosmegállókat is át kell alakítani.
A tanulmány megállapítása szerint az utak, közterületek felújításakor az önkormányzatok igyekeznek megfelelő járdákat létrehozni vagy hangjelzéssel működő közlekedési lámpákat felszerelni. A probléma inkább az, hogy ezt csak az esedékes felújításkor teszik meg, az akadálymentesség céljából még egyetlen budapesti önkormányzat sem újított fel közterületet. A tanulmány szerint ráadásul ebben az esetben hiányzik a rendszerjellegű gondolkodás is: egy-egy felújított és akadálymentessé tett főútvonaltól egysaroknyira működő közintézménybe már nem lehet kerekes székkel bemenni, hiába közelíthető meg gond nélkül. A tanulmány készítői szerint előfordul olyan is: a kereszteződés egyik oldalán rámpát építettek a járdába, a másik oldalon azonban már húsz centi magas a járdaszegély.
A dokumentum javasolja: a fontosabb, már akadálymentes közintézményeket kössék össze akadálymentes útvonallal is.