Dunahidas temploma

Dunahidas ma – divatos kifejezéssel élve – szatellittelepülés: a falu a szomszédos szlovák fővároshoz, Pozsonyhoz tartozik. Nevének alakváltozásai az elmúlt hét és fél évszázad során sokat elmondanak a történetéből. 1238-ban Pruckként bukkan fel először, majd Pruknak említi egy XIII. századi oklevél. 1315-ben már templomával együtt szerepel, amelynek akkor Szent Tamás apostol volt a védőszentje. Az újkori írásokban változó formában jelenik meg a híd jelentésű német Bruck szó: 1863-ban Bruk, tíz évre rá Brukk. Régen magyarul is Pruknak nevezték a többségében németek lakta települést, tükörfordításban 1888-tól ismert a Hidas névalak. 1913-ban Dunahidasnak keresztelték át a falut. Szlovák megfelelője korábban Most na Ostrove volt, 1974 óta Most pri Bratislave.
A Csallóköz északnyugati szegletében fekvő szemrevaló település főutcája mentén, a magyar hősök emlékművével szemközt áll a római katolikus templom. Titulusa az idők során Jézus Szent Szívére változott. A román kori eredetű épület is alaposan átalakult az utóbbi száz évben: 1910-ben neoromán stílusban átépítették, régi nyugati tornya mellé új homlokzatot készítettek. Szerencsére megtartották a jellegzetesen csallóközi, négy fiatornyos, kősisakos harangtornyot, és a középkori épületrészek javát befoglalták az új templomba.
A belső térbe lépve rácsodálkozhatunk a XIV. századi gótikus építkezés megmenekült részleteire. A négyzet alaprajzú, egyenes záródású szentélyt kőbordás keresztboltozat fedi, közepén finom faragású rozettás zárókővel. A diadalív két oldalán – az egész történelmi Magyarországon egyedüli megoldásként – úgynevezett cibóriumoltárt alakítottak ki az 1300–1400-as évek fordulóján. A karcsú kőpillérek faragott baldachinokat tartanak, alattuk láthatók a szentséget kiszolgáló korabeli oltármenzák.
E rendkívüli építészeti remeket az 1910. évi átalakítás részben eltakarta, ám 1967-ben kibontották, szakszerűen helyreállították, majd tíz évvel később feltárták és restaurálták a szentélyben és a hajó keleti végfalán lévő, szintén XIV. századi falfestményekkel együtt. Az itáliai iskolázottságról árulkodó freskók, a gótikus oromzatú – eredeti kovácsoltvas ráccsal elzárt – szentségtartó fülke és több más, érett csúcsíves részlet feltűnően magas színvonala a közeli Pozsony művészeti hatását tükrözi.
A déli oldalon lévő új mellékszentély keleti sarkában helyezték el a román kori templomból egyedüli emlékként megmaradt, XIII. századi formát mutató faragott kő keresztelőmedencét. E szintén különleges művészettörténeti értékű emléktárgyon kívül figyelmet érdemel a templom szép barokk berendezése, rokokó stílusú oltára és szószéke, amelyek 1726-ban készültek az akkori, szomszédos magyar fővárosban, azaz Pozsonyban.