Eladhatatlan a Seuso-kincs

A Nemzeti Nyomozóiroda műkincsvédelmi alosztályának jelenlegi legnagyobb és legizgalmasabb feladata a Seuso-ügy feltárása. A több mint húszesztendős történet egyszerre merítheti ki a nyereségvágyból elkövetett emberölés és a műkincscsempészés büntetőjogi kritériumait. Sümegh József kiskatona 1980-ban bekövetkezett halála immár nemcsak Polgárdi lakói szerint volt gyilkosság. Egy állampolgári bejelentés nyomán ugyanis a rendőrség 2000-ben újraindította a nyomozást és elismerte, Sümegh halála közvetlen összefüggésbe hozható a Seuso-kincsek néven ismert római kori leletegyüttes eltűnésével.
Sümegh Józsefről Polgárdiban mindenki tudta, hogy 1975–76-ban rendkívül értékes leletre bukkant: hatalmas színezüst tálakat, kancsókat talált, amelyeket másfél évtized múlva New Yorkban a Sotheby’s aukciósház árverés előtti kiállításán Seuso-kincsek néven ismert meg a világ. A leszerelés előtt álló kiskatona halálának körülményeit a katonai ügyészség vizsgálta, és azt mind 1980-ban, mind pedig egy tíz évvel későbbi vizsgálat után öngyilkosságnak minősítette. Ezt az álláspontot bírálta felül 2000-ben a magyar rendőrség, amikor Sümegh halálát gyilkossággá minősítette. A tettesek kiderítése pedig feltárhatja a Seuso-kincs vándorútját.
A nagy nyilvánosság ugyan csak 1990-ben értesült a Seuso-kincsekről, a szakma azonban már évekkel korábban ismerte az ügyet. A műkereskedők nem kérdezték, honnan való, nem is kaphattak volna választ. Pontosabban 1982-ben, amikor az angol Lord Northampton megbízta az Allen and Overy ügyvédi irodát, hogy szerezze meg a Seuso-kincs tizennégy darabját, a cég libanoni származási iratokat is mellékelt a műkincsekhez, amelyek utóbb hamisnak is bizonyultak. Emiatt nem is akad aukciósház, amelyik vállalná a homályos eredetű tárgyak adásvételét, Northampton grófja pedig nem tud túladni a világviszonylatban is ritkaságszámba menő, negyvenmillió angol fontra, vagyis több mint tizenötmilliárd forintra becsült kincsen. A tárgyak még a feketekereskedelemben is forró árunak számítanak.
A magyar rendőrségnek most az lenne a feladata, hogy feltárja, milyen úton indulhatott el a Seuso-kincs Sümegh József 1980-ban a Borbély-pincében talált, felakasztott holttestétől Angliáig. Az illegálisan kiásott régészeti lelet speciális tárgynak számít a műtárgypiacon, mivel nincsen semmiféle dokumentum, amely igazolná származását. Tehát a művészettörténészek és régészek dolga, hogy meggyőzően igazolják: valóban a Seuso-kincs néven ismert ezüsttárgyakat találta meg Sümegh a Fejér megyei Polgárdi melletti bányában. Ezt egyrészt a szemtanúk bizonyíthatnák, másrészt az, ha a becslések szerint negyven darab kiásott tárgyból néhány itthon bukkanna fel. A rendőrség szerint az embereket a vallomástételben akadályozhatja, hogy nem kívánnak büntetőügybe keveredni, de valószínűleg azok sem szívesen szólalnak meg, akiknél megfordult vagy akiknek esetleg jelenleg is birtokukban van valamely darabja. Eredménytelennek bizonyult a kulturális tárca „vérdíja” is: a Seuso-lelethez tartozó tárgyért tízmillió forintot ajánlott fel – mindhiába. Mindenesetre a Pápán raboskodó Lelkes Ferenc 2003 márciusában azt nyilatkozta egy bulvárlapnak, hogy együtt ásta ki Sümeghgel a kincseket, amelyeket két méter mély gödörben találtak két nagy üstbe rejtve. A negyvendarabos leletet eladogatták. Lelkes elmondta azt is, hogy három másik, a titkot ismerő barátja is furcsa körülmények között halt meg.
A magyar állam – a libanoni és a horvát állam mellett – 1993–94-ben négy pert indított Lord Northampton ellen a tulajdonjoga bizonyítására. Libanon kiszállt a versengésből, amikor kiderült, hogy hamisak a műtárgyak libanoni eredetét bizonyító iratok. Eddig minden per a lord javára dőlt el. A szakértők megalapozatlannak tartották a magyarok által felhozott bizonyítékokat: ezek közül a legerősebb az egyik tálon olvasható Pelso felirat (Pelso a Balaton római kori neve), a Szabadbattyánban feltárt római villa, amely a feltételezések szerint lehetett a kincs tulajdonosáé, Seusoé, valamint a tizennégy tárgy kora. Sőt a vesztes pert követően a magyar államot még másfél millió forint megfizetésére is kötelezték. Bár a szabadbattyáni ásatás és az esetlegesen itthon rejtőző tárgyakért felajánlott magas jutalom sem hozta meg a várt eredményt, az újabb nyomozati eredmények közelebb vihetnek a huszonnégy évvel ezelőtti eseményekhez. A szakértők pedig a Seuso-tálak és a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött, 1878-ban szintén Polgárdi mellől előkerült késő római kori ezüstállvány, a quadripus összehasonlító anyagvizsgálatától várnak perdöntő eredményt.