Életmű és törmelék

Különös esztendő lehetett az 1894-es, szinte sorban szólította világra a tehetséges embereket. Kettőt közülük – diadalmas ifjúságuk évében – egymás közelébe, a Dunakanyarba sodort az élet, hogy aztán halálukig ott is marasztalja őket. A festőművész Szőnyi István 1924-ben telepedett le Zebegényben, a keramikusművész Gorka Géza 1923-ban szinte a szomszédban, Verőcén. A táj tartotta fogva őket vagy a ház, ahol otthont teremtettek, műtermet rendeztek be maguknak, ki tudja ma már? Az viszont bizonyos, hogy halálukig hűségesek maradtak e vidékhez. Állhatatosságukat és hogy munkásságuk nagy hírével e kis községek nevét egyszer s mindenkorra bevésték a művészetek történetébe, nem felejti a Dunakanyar népe. Otthonuk ma emlékmúzeum, évfordulóik messzire sugárzó közösségi ünnepek. Ahogy száztizedik születésnapjuk is. Szőnyi Istvánra tematikus kiállítással emlékeznek Zebegényben, az 1894. szeptember 16-án a ma Szlovákiához tartozó Nagytapolcsányban született Gorka Gézát pedig fotó- és dokumentumgyűjtemény idézi meg 2005 áprilisáig Verőcén, egykori lakóházában.
A kiállított tárgyak többsége a művész lányától, az édesapja nyomdokain haladó Gorka Líviától származik, de a szeptember első vasárnapján megtartott tárlatmegnyitóra azok is elhozták emlékeiket, akik a művészt személyesen ismerték. Ki egy történetet, ki egy kisregényt hozott, mások egy nevet vagy adatot. Kodolányi János 1927-ből való kisregényéről, a Kékhegyről például idáig nem sokan tudták, hogy az a Keramos Rt. nevű fazekasműhely a színtere, amelynek a kedvéért az addig Mezőtúron élő Gorka Géza Verőcére költözött. A kiállításon látható régi fotók szemlélője a keramikusművésszel jó barátságban levő Kodolányi könyvével a kezében napestig találgathatja, kit is lát a képeken. Az író mellett a helytörténészek is a segítségére sietnek, hogy az egykori kisüzem „törzsállományát”, Gorka Gézán kívül Galambos Dezső iparművészt, Lonkay Antal szobrászt, Kovács Zoltán vegyészmérnököt „leképezze”.
A Keramos Rt.-ből egyébként nem sok öröme származott sem a művészeti vezetőnek, Gorka Gézának, sem tulajdonosának, Fóris bankárnak. A pénzember vesztett rajta, a művész új utakra indult. Saját műhelyt nyitott (a Zeneakadémia építésze, Giergl Kálmán, aki mellesleg a Dunakanyar szerelmese volt, segített neki az önállósodásban, talán hogy kedvenc sakkpartnerét Verőcén marasztalja…). Ennek a stációit is nyomon követheti az emlékkiállítás látogatója, miként az atyai jó baráttal, Giergl Kálmánnal való kapcsolat különböző állomásait is.
A népi fazekasság hagyományait a modern formatervezés módszereivel oly egyedien ötvöző Gorka Géza úgyszólván minden korban sikert aratott. Hóman Bálint éppúgy méltányolta munkásságát, mint Aczél György, ami viszont ennél sokkal fontosabb: a 30-as évek művészvilága éppúgy szeretetébe fogadta, mint a 60-as éveké. Külföldön is sikert aratott – ezt azok a kitüntetések és plakátok tudatosítják bennünk, amelyeket a verőcei Gorka-ház időszaki kiállításán láthatunk. Érdekes módon még Rákosi Mátyás regnálása alatt sem igen abajgatták, nem úgy, mint a két világháború közötti Magyarország többi elismert művészét. Csend honolt az idő tájt Gorka Géza körül, amiként mostanság is hallgatás övezi életművét.
Ártalmas némaság is, olykor. Ez év februárjában az egész térséget beborító áramszünetes, vad éjszakán kirabolták otthonát. Negyven pótolhatatlan alkotását vitték el a feltehetően megrendelésre dolgozó, precíz munkát végző betörők. Az életmű legjellegzetesebb darabjait, mondhatni: a mérföldköveit. A kiállításon külön tablón láthatók e tárgyak fényképei. Szomorú összeállítás ez, a háború, a „felszabadító” seregek pusztítása után megmaradt Gorka-törmelékekből összerakott kerámiatáblánál is szomorúbb. 1945 után maga a művész gondoskodhatott a megsemmisített alkotások pótlásáról, az életmű kiteljesítéséről. Most azonban, harminchárom évvel a halála után csak abban bízhatunk, hogy aki bárhol a világban – magángyűjteményekben, a műkereskedők polcain – e tárgyakat felismeri, azon lesz, hogy valamennyi visszakerüljön a jogos tulajdonosokhoz. A művészi teremtést a pénznél is többre tartó magyarokhoz. Verőcére. Gorka Géza házába.