Moraj futott végig a termen, amikor néhány hete Münchenben bemutatták a budapesti Barabás-villa képeit felújítás előtt és után az Europa Nostra-pályázat eredményhirdetésén. Winkler Gábor építészprofesszor, aki ezt büszkén meséli, az Europa Nostra tanácsának tagjaként az idén is begyűjthette a sorozatos gratulációkat a nyertes rekonstrukciókat tervező építészkollégák társaságában. Külön öröm számára, hogy most először díjazott a nemzetközi zsűri olyan terveket, amelyek megvalósítása során régi és új szerves egysége jött létre. Elsősorban a hazai építészeket és a beruházókat dicséri, hogy a rendszerváltozás utáni években rendszeresen kaptak elismerést magyar pályázatok. Bizonyítva, hogy reménytelennek látszó feladatokat is meg lehet oldani. Feltéve, ha akarják azok, akik döntésre hivatottak.
A svájci Andrea H. Schuler, aki 2000-től az Europa Nostra alelnöke, és 1975 óta gyakorolja az ügyvédmesterséget Zürichben, illetve Genfben, visszatérő vendég nálunk. Elismerően beszél honfitársaink pályázatairól: Magyarországon még nem látott hamis rekonstrukciókat (szerencsénkre, mert van néhány), amelyekre oly sok példa adódik gazdag országokban. Csupa jóindulatból tettek tönkre történeti épületeket azzal, hogy felújították, s ezzel meghamisították őket. Mostanában sorra bontják vissza a hiteltelenül megújított részeket, és kezdik újra a munkát. Andrea H. Schuler azt mondja, hogy a kibővített unióban még nagyobb szükségük van az Európai Bizottság anyagi támogatására, de nem akarnak EU-intézményektől függeni. A civil társadalomra számítanak, a jó példa meggyőző erejére, a mások sikere láttán az emberekben felébredő ambícióra. Nagyobb hozzájárulásra akarják buzdítani az ipari, kereskedelmi és bankszektort is. Olyan országokban, amelyekben fejlett a civil társadalom, mindez persze könnyebben megy. Barátságos adórendszer kialakításával azonban mindenütt sokat tehet az állam azért, hogy a kulturális örökségvédelem érdekében mozgósítsa, erősítse a mecenatúrát – hangsúlyozza.
A XII. kerületi önkormányzat vezetői 2000-ben hozták meg a végső döntést arról, hogy a millenniumi program keretében felújítják, nem hagyják összeomlani a tulajdonukban lévő roskadozó klasszicista épületet, Barabás Miklós festőművész hajdani villáját. A rekonstrukcióra kiírt pályázatot Basa Péter építész nyerte meg. A munka alapjául szolgáló műemléki dokumentációt Bor Ferenc, a Hild–Ybl Alapítvány munkatársa készítette el. A teraszosan kialakított, szép növényekkel beültetett kert – ma közpark – Vastagh Gabi és Szloszjár György kerttervező munkáját dicséri. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatalból Marjai Sándor felügyelte a munkát. Nagy szerencse, hogy a hivatal másik munkatársa, Klaniczay Péter művészettörténész a közelben lakik. Szinte naponta járt ki az építkezésre reggel, este. Érvelt, magyarázott, ha kellett, iparosokkal veszekedett, értékekre leső neppereket hessegetett – szakmája és szűkebb környezete iránt érzett szerelemből.
Az internetes építészfórumon olvasható ismertetőből tudjuk, hogy a villaépületben időszaki kiállításokat akartak rendezi. Az eredeti elképzelés szerint 2002-re kellett volna megújulnia a háznak. Az idén nyílt meg. Voltak pillanatok – árulta el a tervező a díjátadáskor –, amikor nem hitte, hogy valóban elkészül a rekonstrukció. De elkészült – köszönhetően annak, hogy az önkormányzat meg akarta valósítani ezt a beruházást, és több mint négyszázmillió forintot szánt rá.
Barabás Miklós (1810–1898), a XIX. század jelentős festője elsősorban nagy történelmi személyiségeinket – II. Rákóczi Ferencet, Széchenyi Istvánt, Vörösmarty Mihályt, Liszt Ferencet – ábrázoló portréiról ismert. Néhány dokumentumértékű festményén korának jelentős eseményeit örökíti meg (például a Lánchíd alapkőletételét). A mai Városmajor u. 44. szám alatti szőlőskertet 1839-ben vásárolta meg a rajta lévő présházzal és pincével együtt. Saját tervei szerint építtette fel a telken 1841-ben azt a négyoszlopos, portikuszos, klasszicista stílusú villát, amelyben 1870-ig lakott. Miután eladta, a ház sokszor cserélt gazdát. Az új tulajdonosok toldozták-foldozták, állaga fokozatosan romlott, végül szükséglakásnak használták. A kovácsoltvas kerítés mögött, az előkertben valamikor kovácsoltvas kút állt. Ennek az ötvenes években lába kelt. Az épületet a rendszerváltozáskor hat család lakta, 1990-ben ürítették ki. Utána évekig üresen állt, időnként hajléktalanok kerestek benne menedéket. Több helyen gerendákkal aládúcolva várt jobb sorsára, majd életveszélyessé nyilvánították. Ilyen állapotban volt, amikor Basa Péter megnyerte a pályázatot, amelyet az önkormányzat írt ki a felújításra. A tervhez jó kiindulási alapként szolgált Barabás Miklós akvarellje, amelyen a művész megörökítette villáját és kertjét.
Basa Péter örült a munkának.
– Inkább kihívásról és ne gondról beszéljünk – válaszol, amikor arról kérdeztük, mi volt a fő gondja a házzal. – Végre értelmes munkát végezhettünk, és nem négyzetméter-uzsorázó megrendelővel kellett harcolnunk. Bárcsak mindig ezt csinálhatnánk.
A fő feladat az volt, amint mondja, hogyan lehet kulturáltan legalább ezer négyzetmétert hozzáépíteni a kilencven négyzetméteres villához úgy, hogy az a mai igényeknek megfeleljen, és a lényeget megőrizze, de ne csak a villát állítsa helyre egy az egyben. A különböző korok együtt létezésének, az élet folyamatosságának jelzése az elmúlt évszázadokban természetes igény volt. Basa Péternek is ez volt a célja. Csak az eredeti épületrészeket: a villát és a vincellérházat tartotta meg, minden toldalékot lebontatott. Új fa- és üvegépítményei kiemelik a XIX. századi épületet. Mintegy kertészeti elemként keretet adnak neki, nem konkurálnak vele. A villa egyik oldalán a régi vincellérház áll a hozzá csatlakozó kis épülettel. Szemközt, a másik oldalon a csupa üveg kávézó, alatta a konyhaüzemnek tervezett tér. A villa mögött kővel burkolt nyitott terasz vezet át a föld gyomrába mélyített, százszemélyes konferenciaterem üvegfalú előterébe. A nyitott terasz az éttermet is szolgálhatná.
Öröm, hogy ismét sikerült megmenteni Budapest kulturális örökségének kicsiny, ám fontos részét. A feladat most az, hogy az önkormányzat élettel töltse meg ezt a példásan rekonstruált villát. Hogy ne zárt ajtók fogadják gyakran a szép látványon örvendező látogatót, aki többnyire csak a kertben sétálgathat.
A Barabás-villában egyelőre csak a művész mellszobra emlékeztet a névadóra. Nem a műveinek otthont adó, legalább időszaki kiállítások. Arra már nincs pénz, hallom, hogy biztosítsák az állandó őrzést. Pedig talán lehetne, ha nem állnának üresen a sok millióért épített, remekül kihasználható épületrészek. Például a tervezett éttermet kiszolgáló konyha és az egyik új oldalszárnyban elhelyezett kávézó. (A bérlő házasságkötő teremként működteti az épület egy részét, a rendezvényekre most kívülről hozzák az ételt, italt.)
Az ünnepélyes megnyitó óta egy év telt el. Jó alkalom ez arra, hogy áttekintsék, s ha kell, felülvizsgálják az üzemeltetővel kötött szerződést, és változtassanak azon, ami nem működött jól – nyilatkozta lapunknak Lovas Pál alpolgármester, aki, amint mondja, rendszeres időközönként végigjárja az épületet és a kertet, hogy naprakészen tájékozódjon arról, mi szorul javításra.
Szeptember végén, október elején egész napos konferencián emlékeznek itt Barabás Miklósra – köszönhetően az önkormányzat által fenntartott Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjteménynek és Galériának. A festőművész grafikáiból, képeiből is bemutatnak néhányat, a kertben pedig zenével várják majd a látogatókat.
Eddig csak a régi vincellérházban voltak kis, időszakos kiállítások. Pedig biztosan sokan betérnének ebbe a régit és újat harmonikusan egyesítő, egyszerűségében is impozáns épületbe tárlatlátogatásra. Olykor szívesen megnéznék netán a hatalmas életművet hátrahagyott Barabás Miklós festményeit, a portréfestészet XIX. századi remekeit. (A megnyitón láthattunk közülük négyet.) A környék lakói is bizonyára szívesen ebédelnének, vacsoráznának és beszélgetnének kulturált körülmények között az étteremben és a kávézóban. Ha nyitva volna. Akkor az évtizedekig elhanyagolt épület is valódi életre kelhetne. Méltatlan helyzet lenne, hogy ekkora beruházás után csak dekoráció legyen a villa.
origo.hu
Hatalmas drogfogás – elképesztő módon bukott le a banda
