Nem gondolja-e, hogy az előző ciklusban hozott általános érvényű állásfoglalásával hibás gyakorlatot honosított meg a parlamentben, hiszen gyakorlatilag szabad kezet adott a mindenkori frakcióvezetőknek bármelyik képviselő kizárására?
– Az említett állásfoglalás teljesen más konfliktus megoldására szolgált, amely lényegesen eltér az öt MDF-es képviselő kizárásának körülményeitől. A mostani döntéssel az ügyrendi bizottság kormánypárti többsége semmibe vette a házszabályt és az érintett képviselők jogait. Az MDF frakcióvezetőjének önkényes lépését szemüket behunyva, a tények mellőzésével, az előző ciklusban hozott állásfoglalás félreértelmezésével és a félreértelmezett állásfoglalás mögé bújva szentesítették.
– Nyilvánvalóan így történt, de az ön nevével fémjelzett korábbi állásfoglalás is azt tartalmazza, hogy az ügyrendi bizottság nem vizsgálhatja a frakcióvezető bejelentését.
– Akkor tisztázzuk a nevezett állásfoglalás körülményeit. A kisgazdapárt elnöke 2001-ben a frakcióból történt kizárása miatt az Országgyűlés elnökéhez fordult, vitatva a frakcióülés szabályosságát és a döntés érvényességét. A házelnök az ügyrendi bizottságtól kért véleményt, mivel a kisgazdapárt elnöke kérelmének teljesítése az FKGP-frakcióülés és az ottani döntéshozatal körülményeinek a vizsgálatát tette volna szükségessé, amire a házszabály semmilyen szabályozást nem tartalmaz. Az általam vezetett bizottság úgy döntött, hogy frakcióülés és az ott meghozott döntés szabályosságát más pártok tagjaiból álló parlamenti bizottság, illetve az Országgyűlés elnöke nem vizsgálhatja, és nem döntheti el az ezzel kapcsolatos vitát. Ez ugyanis összeegyeztethetetlen a demokratikus többpártrendszert alkotó pártok és frakciók önállóságával. Nem véletlen, hogy a házszabály erre nem jogosítja fel a házelnököt.
Most azonban egy egészen más helyzetről van szó, az MDF-nél ugyanis – a kisgazdapárti esettel ellentétben – nem volt sem frakcióülés, sem a képviselőcsoport által meghozott döntés. A frakcióvezető maga nyilatkozta minden fórumon, hogy nem a testület, hanem személyesen ő döntött a kizárásokról. A házszabály viszont kimondja, hogy ilyen határozatot csak a frakció hozhat. Így tehát a történtekről nem volt olyan vita az érintettek között, amelyet ki kellett volna vizsgálni, illetve el kellett volna dönteni. A többi pedig magából a házszabályból következik. Az ügyrendi bizottság kormánypárti többsége azonban kezeit Pilátusként mosva túltette magát mindezen, mondván: az említett állásfoglalás megakadályozza őket abban, hogy a házszabálynak érvényt szerezzenek.
– A történtek után sokan feltételezik, sőt az MDF-en belül működő Lakitelek munkacsoport tagjai ki is mondták, hogy a fórum vezetése összejátszott a koalíciós pártokkal, amelyek ezzel beavatkoztak a kisebbik ellenzéki párt belügyeibe.
– Erről a kérdésről nem kívánok nyilatkozni, bár van véleményem róla, de ennek kinyilvánításával magam is belesodródnék az MDF belharcaiba, amit semmiképp sem akarok. A eset számomra nem az MDF-ben zajló folyamatok, hanem a parlamentarizmus miatt lényeges. A döntésnek ugyanis a parlamentarizmusra beláthatatlanok a következményei.
– Úgy gondolja, hogy a parlament belső működésével összefüggő, akár valóban a jog- és az igazságérzetet sértő döntések ronthatják a politika megítélését a közvéleményben?
– Itt most sokkal többről van szó. Az ehhez hasonló házszabálysértő döntések – amelyek sajnos nem egyediek az utóbbi időben – jelentősen aláássák a parlamentarizmus intézményét, és növelik a demokráciadeficitet. Többször előfordult ebben a ciklusban, hogy az ügyrendi bizottság kormánypárti többsége félretette a jogot, mert pártjaik politikai érdeke így kívánta. Csak néhány példát említenék: ilyen eset volt, amikor a testület egy állásfoglalással szentesítette azt, hogy a költségvetési bizottság szocialista alelnöke egy vitás helyzetben önkényesen magához ragadta az ülés vezetését, holott a házszabály szerint az alelnök csak akkor helyettesítheti az elnököt, ha erre megbízást kap tőle. Az ügyrendi bizottság legalizálta az interpellációk visszautasítása kapcsán a kettős mércét. Ezáltal következmények nélkül maradt az, hogy a legfőbb ügyészhez intézett kormánypárti interpellációt megengedhetőnek találta a házelnök, míg az egyik ellenzéki képviselő által egy kormánytaghoz intézett hasonló jellegű interpellációját visszautasította. A testület kormánypárti többsége megerősítette a képviselők felszólalását korlátozó házszabályellenes gyakorlatot. Tette ezt annak ellenére, hogy korábban teljes egyetértés jött létre az ügyrendi bizottságban arról, hogy a képviselői felszólalások idejét többségi döntéssel nem lehet korlátozni.
– Az előző kormányzati ciklusban viszont éppen az MSZP és az SZDSZ bírálta élesen a Fidesz vezette koalíciót, mondván, hogy semmibe veszi a parlamenti demokráciát. Főként az ellenzéki kezdeményezésű vizsgálóbizottságok elutasítása miatt.
– Az előző négy évben az ügyrendi bizottság több mint nyolcvan állásfoglalást hozott, amelyek közül a jelenlegi ciklusban mindössze egyet helyeztek hatályon kívül. Ez önmagában igazolja a vádak alaptalanságát. Elég, ha csak az interjú elején említett, a kormánypárti képviselők által ironikusan lex Salamonnak titulált állásfoglalásról beszélünk, amelyet egyébként akkor senki nem ellenzett. Visszautasítom ezt az ironizáló hangvételt már csak azért is, mert 1990 óta valóban született lex Salamon, nem is egy. Négy olyan törvényt fogadott el az Országgyűlés, amelynek előterjesztője voltam. Többek között az ország szabadsága visszaszerzésének, a szovjet csapatok kivonulásának jelentőségét méltató törvényt, amelyet Gémesi Györggyel és az azóta elhunyt Orosházi Györggyel közösen nyújtottunk be.
– Ne kerüljük meg a vizsgálóbizottságok kérdését, amelyek egyébként azóta sem működnek funkciójuknak megfelelően. Elég, ha csak a koalíció által elszabotált brókerbizottságot említjük.
– Az előző ciklusban az említett vizsgálóbizottsági kezdeményezések puszta propagandaeszközzé akarták silányítani ezt az intézményt, hiszen sokszor az alkotmányos és a házszabályi követelményeknek sem feleltek meg. Előfordult például olyan indítvány, amelyben büntető felelősségi kérdéseket vetettek fel, holott ezek a bíróság hatáskörébe tartoznak. Az államhatalmi ágak szétválasztásának elve nem teszi lehetővé, hogy parlamenti szerv bűnösség kérdésében foglaljon állást. Az sem elfogadható, ha egy vizsgálóbizottság az Állami Számvevőszék feladatait akarja átvenni. Ebből valóban adódott konfliktus, amely oda vezetett, hogy az akkori kormánytöbbség nem vette napirendre az ilyen jellegű ellenzéki javaslatokat. A mostani koalíció aligha tehet szemrehányást az ellenzéknek, amikor különböző technikai trükkökkel akadályozzák a vizsgálóbizottságok munkáját. Ilyen módszer az, hogy nem szavazzák meg a bizottság napirendjét, így működésképtelenné válik a testület, nem tudja elvégezni a feladatát. Ez történt a brókerbizottság esetében is. Egyébként az Alkotmánybíróság a vizsgálóbizottságokra vonatkozó szabályozásokkal kapcsolatban több okból is mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést állapított meg. Az ügyrendi bizottság létrehozott egy albizottságot az alkotmányos problémák kiküszöbölésére. A feladat nem könnyű, és a megoldás keresésére irányuló törekvéseket a jogsértő kormánypárti döntések óhatatlanul hátráltatják. Ennek ellenére miközben esetről esetre fel kell lépnünk a törvénysértésekkel szemben, el kell végeznünk az Alkotmánybíróság határozataiból ránk háruló feladatokat is.
origo.hu
Menczer Tamás beszólt Magyar Péternek: „Ilyen a Barátok közt”
