Harmincöt éves az internet

Ki hinné, hogy immár 35 éves az internet. Azaz 1969-ben kapcsoltak össze először két – akkor még óriási méretű – számítógépet úgy, hogy azok a ma használt elveknek megfelelően kommunikáltak egymással. Napjainkra az ilyen kapcsolatra épülő hálózatok nagymértékben elterjedtek, olyannyira, hogy a felhasználók világképét és döntési sémáit is jelentősen befolyásolták.

Ma van három és fél évtizede annak, hogy a Kalifornia Egyetem (UCLA) egyik laborjában a Len Kleinrock professzor vezette kutatócsoport – amelyben sok hallgató is részt vett – egy ötméteres, szürke burkolatú kábellel összekötött két, a kor színvonalán álló számítógépet. A lépés akkoriban érdekesnek tűnt ugyan, ám éppen a számítógépek meglehetősen korlátozott és specifikus alkalmazhatósága miatt senki sem hitt abban, hogy egy későbbi kort meghatározó is lehet. 1970 januárjára három újabb gépet kötöttek a bővülő helyi hálózathoz, majd néhány évvel később a módszer kikerült az egyetem falai közül, és a gyakorlatban is alkalmazták: a Pentagon, illetve az amerikai fegyveres erők vezetésirányítási pontjai közötti, nem szóbeli kommunikáció egyik formájává vált, azaz megszületett az e-mail. Már az évtized végére létrejött az a TCP/IP protokoll, amelyet manapság mi is kipipálunk, amikor otthon konfiguráljuk internetkapcsolatunkat. A domainnevek rendszere a nyolcvanas években jött létre, majd 1990-ben az a world wide web (www), amelyet azóta is egyre többen „lapoznak fel” ahelyett, hogy könyvtárakban, irattárakban keresgélnének órákon át.
A jelenlegi fejlesztések arra irányulnak, hogy a számítógépek fejlődésével – elsősorban a processzorok sebességének növekedésével –, a hálózat átszervezésével és a kapcsolatok fizikai paramétereinek javításával sokszorosára növeljék a letöltési sebességet. A fejlesztés alatt álló Internet 2 – amelyet Robert Ballard tengerkutató már használt a Titanic roncsától történő képközvetítésre – a jelenlegi szélessávú otthoni kapcsolatokhoz képest százszoros sebességű átvitelre képes.
Az internet általános vélemények szerint nagyban megkönnyítette a kapcsolattartást, tovább lendítette a telekommunikáció egyre gyorsuló fejlesztését. Általa gyorsult a tranzakciók sebessége, a gazdaság tempója, azaz tovább zsugorodott a világ. Nehéz megmondani, hogy milyen arányban, de vannak olyan vélemények, miszerint az írásbeliség nem élt meg ekkora változást Gutenberg óta – napjaink írásbeliségének egyre nagyobb része jelenik meg vagy kerül kapcsolatba valamilyen formában az internettel. Miközben azonban a felhasználókat segíti, nagyban át is alakította azok gondolkodását, mindennapjaik gyakorlatát, és teret adott azoknak is, akik egyáltalán nem pozitív célokra használják fel. Felmérések tanúskodnak arról, hogy az interneten zajló forgalomnak milyen magas százaléka szolgál ilyen célokat. Elég a szélsőséges szervezetekre vagy egyenesen a terroristákra gondolni, akiknek nagy segítséget nyújtott az internet. Az e-mail és a világháló olyan képességet adott az al-Kaida kezébe, amely alighanem döntőnek bizonyult abban, hogy végre tudták hajtani a 2001. szeptember 11-i akciót. Noha a technológiai fejlődés következményéről és a globalizáció kulcsfontosságú eleméről van szó, éppen ez az esemény mutatta meg, hogy az internet felett nincs uralma még a legfejlettebb hatalmaknak, így az Egyesült Államoknak sem. Az információforgalom volumene miatt nem lehet olyan ellenőrzést gyakorolni felette, amellyel ki lehetne szűrni a biztonságra veszélyes elemeket.