Hogyan legyél humoralista (51.)

Hazátlanabb az én szavam a szónál – Pilinszky. Haza (!) akartam, hazajutni végül (!), ahogy megjött ő is a Bibliában – Pilinszky.
Itt kárhozat van, itt le kell… (rombolni), mindent – Ady után szabadon eSGYuri. Vagy, ahogy Petőfit idézi Czike László: világforradalom!
És addig? Nincs megnyugvás… Talán az élet, munkáinkért, nem fog fizetni semmivel – Petőfi. A hősöket egy közös sírnak adják, kik érted haltak, szent világszabadság! – Petőfi.
S addig?
Fedő bűnnel sikerült eltakarnom azt az igazit, azt, amit nem, nem, nem lehet elviselni, se kimondani – Pilinszky. Először ahogy leleményed átcsúszott az isteni cenzúrán, aztán könyökig, mint a kesztyű, aztán egészen, mint a zsák – Pilinszky.
(S) aztán?
Egy delfin szép úszása a tengeren – Pilinszky.
– Nézd, arról van szó, hogy lepedékes a világ, és nincs szordinóra fogva – Sándor Gyuri.
A börzén igazat is mondanak? egyél egy kis sovány ráncigált pulykát. Minden van, stabil nagy jólét, pálinkásszvetter, műanyaghapták, levesszósz sajtos nagykabáttal, ágyrajáró vargánya: öles címekkel a nemecsek-féle kisbetűraktárból – sándorgyuri. Angyalka, nem kell a púder, állványozd előtte be magad, inkább eszem szárazbabfőzeléket, de nem megyek női súlyemelőnek. Kálciumkalandorok, rakottszoknyavadász, kamatrabszolga-lázadás. Talán futása – soha egy Rousseau-t nem szóltam, vissza a gyűjtögetés ellőti őskorba! a globa listásan se jusson be Noé bárkájába! – Sándor Gyuri. (Se.) Ha a bárkába terroristák bejutnak… nincs szó… ami a világban lett… De ez is ok és okozat!
Bűn az, minek nyomát is sikerül eltüntetnünk – Pilinszky. Holnaptól ellenállás nélkül, egyenletesen gurulok – Pilinszky. (De főleg én.)
Csönd akartam lenni és dobogó. Lépcső közé szorult világ. Senki és semmi. Hétvégi remény – Pilinszky.
Köszönöm! és boldog vagyok! és derült éggel nézek a villámcsapásra – Sándor Gyuri.
Vajjon lehet-e jobbra várni? … Vajjon fölébred valahára a szolga népek Bábele? – Ady. …Magyar, oláh, szláv bánat mindigre egy bánat marad – Ady. …Gyalázatunk és keservünk már ezer év óta rokon, miért nem találkozunk… az eszme-barrikádokon? – Ady. …Árpád hazájában jaj annak, aki nem úr és nem bitang – Ady. Mikor fogunk már összefogni? …Mi elnyomottak, összetörtek, magyarok és nem-magyarok? – Ady. Meddig lesz még úr a betyárság és a pulyahad mi, milliók? Magyarország népe meddig lesz kalitkás seregély-fiók? – Ady.
Fázunk és éhezünk s átlőve oldalunk, részünk minden nyomor – Petőfi.
És még szabadok se vagyunk – Sándor Gyuri.
Ím itt a szenvedés belül, ám ott kívül a magyarázat. Sebed a világ – ég, hevül, s te lelkedet érzed, a lázat – József Attila. Rab vagy amíg a szíved lázad – úgy szabadulsz, ha kényedül nem raksz magadnak olyan házat, melybe háziúr települ. Fázol. Hát mondd, hihetsz-e annak, ki fűtve lakik öt szobát… ki elád felhőt az egen s a földön telket vesz belőle? Inkább segít a kutya szőre a teríthető betegen, semhogy magát miértünk törje, aki sorsunktól idegen – József Attila. …A földgolyón nyomor szivárog, mint hülyék orcáján a nyál – József Attila.
A magyarok (hollandok, románok, szerbek, csecsenek, oroszok, amerikaiak, irakiak, izraeliek, palesztinok satöbbik) istenére esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk! – Petőfi. Bűnbeesésünkkel… nemcsak értelmünk homályosult el, s nem csupán akaratunk vált hajlamossá a rosszra, de képzeletünk is bűnbe esett – Pilinszky: mert van itt valamiféle szomjúság, amit még senki meg nem itatott. Nyomorúság, aminek törzse mind irtóztatóbban zihál.
Övé lesz minden hatalom és dicsőség!