Kit terhel az autóbontás költsége?

Információink szerint alig három hónap múlva, azaz január elsején lép életbe az uniós irányelvekhez igazodó „roncsautó-rendelet”, amely mind a tulajdonosokra, mind a bontókra és az autóimportőrökre újabb terheket ró. A törvényi feltételeknek jelenleg sem az illetékes állami hivatalok, sem az autóbontók nem felelnek meg, illetve csak részben tudnak eleget tenni az előírásoknak.

Az uniós direktíva szerint a gyártók és az importőrök kötelesek a hulladékká vált gépjárművek ártalmatlanításáról és a forgalomból való kivonásáról gondoskodni. A törvény meghatározza az életkor szerinti újrahasznosítási arányt, valamint azt is, hogy biztosítani kell a szigorú környezetvédelmi előírásoknak megfelelő, hatóságok által ellenőrzött bontók, megsemmisítőtelepek hálózatát, lehetővé téve, hogy a tulajdonos ötven kilométeres körzeten belül leadhassa veszélyes hulladéknak minősülő roncsautóját.
A törvény alkalmazhatóságának elsődleges akadálya jelenleg az ellenőrzéshez elengedhetetlen informatikai rendszer kiépítése. Ezzel kapcsolatban a Gépjárműbontók Országos Egyesületének (GOE) elnöke, Dobó József felhívta a figyelmünket, hogy a szervezet már rendelkezik egy, a törvényi feltételeknek megfelelő informatikai rendszerrel, amit akár az államigazgatási szervek is átvehetnek. Hozzátette: a legnagyobb problémát a törvény által előírt feltételek megteremtéséhez szükséges beruházások és azok finanszírozásának megoldása jelenti. Ezért elengedhetetlen lenne a beruházások finanszírozásához szükséges pályázati feltételrendszer könnyítése. Az idén egyébként egy 25 milliós szegmensspecifikus pályázati lehetőség volt, amely keret mára kimerült, s az ígéretek szerint csupán ennek folytatására számíthatnak az érintettek. Ehhez képest egy tanulmány rámutat arra, hogy körülbelül hat-hét milliárd forintos beruházásra lenne szükség ahhoz, hogy a bontók megfelelhessenek az előírásoknak. Az egyesület szerint mindenkinek az lenne az elfogadható, ha az uniós szabályozás életbelépésével kapcsolatban felmerülő költségeket az állam finanszírozná. A bontóknak ugyanis nincs megfelelő likviditásuk az uniós elvárásokból fakadó kényszerű beruházások elvégzéséhez, illetve az autóimportőrök csak a törvény életbelépése után építhetik be az árakba a rájuk rótt költséget. Egyébként a finanszírozási kérdésekről a GOE által nemrég szervezett egyeztető konferencián a Gazdasági és Közlekedési, illetve a Környezetvédelmi Minisztérium semmilyen konkrétumot nem említett. Továbbá az sem tisztázott, hogy ki fogja fizetni a Ladák, Wartburgok, Trabantok eddig sem kis számú, közterületen hagyott, „gazdátlan” roncsainak elszállítási, megsemmisítési költségeit. A minisztériumokat képviselő megjelentek azt viszont nyilvánvalóvá tették, hogy csupán az ellenőrzési feladatokat szeretnék ellátni, a koordinációs feladatokat pedig egy piaci szereplőre szeretnék bízni. Ezzel kapcsolatban a júniusban az internetre feltett törvénytervezet szerint szóba került a Car-Rec Kht.
Mindenesetre fontos megjegyezni, hogy ha egy piaci szereplőhöz kerülne a koordináció, komolyan sérülne az uniós direktívában is hangsúlyozott piaci verseny. Mindazonáltal a GOE konferenciáján körvonalazódni látszott egy olyan szervezeti együttműködés, amely a gépjármű-kereskedő szervezetek tömörülését vetíti előre. Sőt mint megtudtuk, e célra már létre is jött egy szervezet Országos Roncsautó-hasznosító Konzorcium néven. A piaci realitás azt mutatja, hogy a legjobb megoldás az lenne, ha a koordinációs feladatokat a törvény által legérintettebb gépjármű-kereskedők által létrehozandó szervezet látná el. A GOE konferenciáján elhangzott az is, hogy komoly problémát jelentenek a piac szereplőinek a magánimportban százezerszámra hazánkba érkező német, holland, svájci „hulladékok” – vagyis a külföldön kiszuperált autók –, miközben (mivel ezek veszélyes hulladéknak minősülnek) jogilag nem is lehetne behozni őket. Ez azért történhet meg, mert jelenleg hiányzik az ellenőrzés. Mivel a rendelet szerint a tulajdonos csak nyilvántartott bontók által kiadott igazolással szüntetheti meg a gépjárműhöz kapcsolódó kötelezettségeket (súlyadó, biztosítás), és vonathatja ki autóját a forgalomból, illetve az importőrök visszavételi kötelezettsége csak a 2002 közepe után forgalomba állított gépjárművekre vonatkozik, a rendelet életbelépése jelentős változásokat eredményezhet az „autóstársadalom” életében. A 2002 előtt forgalomba állított autók megsemmisítési és a forgalomból való kivonási költsége ugyanis a tulajdonost terhelné, ami információink szerint autónként átlag harmincezer forintot jelenthet. A szervezet szerint a magánszemélyek esetében fennáll a veszély, hogy a pluszköltségek elkerülése végett inkább bejelentik autójuk ellopását, s ilyen esetben ugyancsak tisztázatlan, hogy ki vállalja a bontás költségeit.