Az MSZP októberi tisztújító kongresszusára önt is jelölték a pártelnöki tisztségre. Nem tart attól, hogy a Magyar Nemzetnek adott interjújával csökkennek az esélyei?
– Nem tartok tőle. Úgy gondolom, a Magyar Nemzet olvasótáborát is érdekli, hogy milyen tervei vannak a kormánynak vagy az MSZP-nek, és egy kormányzati pozícióban lévő párt politikusa nem mondhat le arról, hogy az ország egészét igyekezzen tájékoztatni szándékairól és törekvéseiről.
– Elolvasva a pártelnökjelöltek programját, nekem az tűnt fel, hogy ön mintha mentegetőzéssel kezdené tervei ismertetését. Miért? Miért nem azzal, hogy „én megmondtam”? Hiszen ön volt az első, aki markánsan megfogalmazta: nagyon komoly problémák lehetnek abból, ha az MSZP nem változtat a politizálásán.
– Nem szabadkoztam, a programomban semmi mást nem teszek, mint összegzem azt, amiről egy évvel ezelőtt elkezdtem beszélni. Hogy gyökeres változásra van szükség a párt, a kormány politikájában. Akkor nagyon sokan fekete báránynak tartottak, azok is, akik most talán a leghangosabban mondják, hogy gyökeres és azonnali változásra van szükség.
– Sőt egyenesen azt állították, hogy a sértettség beszél önből, amiért Gyurcsány Ferencnek át kellett adnia a gyermek-, ifjúsági és sporttárcát.
– Elég sokan ismernek engem az MSZP-ben, és tudják rólam, hogy a program, az elv, az értékek és bizonyos erkölcsi hozzáállás mindig jobban érdekelt, mint a poszt. Megköszönve a jelölést, azért viszem most végig a pártelnökségért folytatott nyílt és demokratikus versenyt, mert a beszéd mellett eljött a személyes felelősségvállalás ideje is. Most már nemcsak beszélni kell a dolgokról, hanem ha valakinek van mondanivalója, programja, koncepciója, tegye oda magát, és vállalja el a pártelnöki megméretést.
– Mennyire véli tarthatónak azt, amit egy évvel ezelőtt mondott? Akkor azt fejtette ki: azoknak, akik nem felelnek meg egy bizonyos erkölcsi mércének, nincs helyük a közéletben. Most pedig Gyurcsány Ferenc az MSZP és az SZDSZ miniszterelnök-jelöltje.
– Akkor arról beszéltem, hogy elvesztettük a baloldali arcunkat a kormányzás során. Elbizonytalanodtunk, az emberek sorra fordulnak el tőlünk, mert úgy érzik, nem azt a programot visszük végig, amit meghirdettünk, és amire a szavazatokat kaptuk. A másik, amiről beszéltem, az valóban egyfajta morális teher, ami ránehezedett a pártra. Megkérdőjeleződött a tisztességünk és a hitelünk. Olyan támadások kereszttüzébe került jó néhány politikusunk, amit nem tudtunk jól kezelni. Nem voltak határozott, világos és egyértelmű válaszaink. Az ügyek áttekintése után kiderülhetett volna, hogy egyértelműen meg kell-e védeni az illetőt, mert semmiféle vétséget nem követett el, vagy úgy dönteni, hogy jobb, ha átadja a helyét, magától mond le, mert máshonnan is lehet a pártot szolgálni. Most, amikor megújulásról beszélünk, végig kell gondolni, hogy milyen morális tehertétel van rajtunk, és mi az, amit nem lehet tovább cipelni, mert rámehetünk a 2006-os választáson. Én mindig hittem, hogy az erkölcs és a tisztesség öszszeegyeztethető a politikával. Az emberek is így vélik. Ők alkotnak véleményt rólunk, most a közvélemény-kutatásokban is.
– Miként vélekedik a miniszterelnök-jelöltről? Vannak, akik – materialista pártban furcsa módon – megváltónak tartják, míg Csintalan Sándor szerint az MSZP sírásója, aki már a KISZ-t is eltemette.
– Mindkét véleményt túlzásnak tartom, különösen az utóbbit. Az elsővel kapcsolatban én is érzékeltem a legutóbbi kongreszszuson olyan jeleket, hogy az érzelmek – helyenként a visszafojtott indulatok – fölébe kerekedtek más, politikailag racionális szempontoknak. Az érzelmeknek van szerepe a politikában, de most nagyon józan, a politikai racionalitások mentén kialakult döntésre lesz szükség. Ha az érzelmek messiásvárásba csapnak, akkor könnyen változhatnak „feszítsd meg” indulattá, amit nem tehet meg egy párt sem Gyurcsány Ferenccel, sem pedig a most megválasztandó új pártelnökkel.
– Milyen a személyes viszonya Gyurcsány Ferenccel, hogy tudnának együttműködni, ha önt pártelnökké választják?
– A politika nem az érzelmek iskolája. Én erre mindig azt mondom: ha azonos a politikai cél, azonosak az elvek, amelyeket egy kormánynak és a mögötte álló pártnak érvényre kell juttatni, akkor együtt kell működni. Nehogy valaki azt higgye, hogy engem felhőtlen baráti viszony fűzött Horn Gyulához vagy például Vitányi Ivánhoz. Nagyon éles, komoly vitáink voltak. Önmagában a konfliktustól, a vitáktól ne féljen senki! Ha megvan a konfliktus feloldásának eszköze, akkor a vita hajtóerő lehet. Azt hiszem, szükség lesz most a vitákra. Ha a párt vezetője leszek, az erősítő, segítő kontroll lesz, hogy a közösen vállalt célok valóban megvalósuljanak. Ha úgy tetszik, ellensúlyt tudok és akarok vállalni, de közösen kidolgozott keretrendszerben. Ez lehet a záloga a 2006-os választási győzelemnek.
– Ön szerint mi különbözteti meg a pártelnökjelöltek programját? Mi az októberi kongresszus tétje?
– A modern szociáldemokrata értékrend átvitele a párt egész rendszerében. Én úgy látom, nincs harmadik út. Nem sikerültek igazán azok a kísérletek, amelyeket Tony Blair és Gerhard Schröder próbált meg a politikai gyakorlatba átültetni. Egyre inkább világossá válik, hogy két lehetséges út van: konzervatív-liberális gazdaság- és társadalompolitika, vagy modern baloldali, szociáldemokrata vonalvezetés. Abban hiszek, hogy a kongresszus után az utóbbi erősödik meg. Reményeim szerint egy erős, határozott pártvezetés erősítő, segítő kontrollal ezt a kormány politikájában is érvényre tudja juttatni.
– Szavazók tömegeit veszítette el az elmúlt több mint egy évben az MSZP. Hogyan lehet ezt a folyamatot megfordítani?
– Elég elszigeteltté vált az utóbbi időben a párt, magukra maradtak a helyi szervezetek. Erőteljesen gyengült a társadalmi kapcsolatrendszerünk és a társadalmi beágyazottságunk. A zárt formákat fel kell váltani nyitottakkal, amelyeken a lakosság legkülönbözőbb rétegeivel, a helyi társadalommal, a valóságosan működő közösségekkel kapcsolatot tudunk teremteni. Klubokra, nyitott fórumokra van szükség, ahol közvetlenül lehet találkozni a különböző rétegekkel. El kell érnünk, hogy becsatornázzuk az önkormányzati döntésekbe a civil szervezetek, a valóságosan működő közösségek értékeit, érdekeit is. Mert ha ők azt érzik, hogy a mieink figyelnek rájuk a helyi társadalom szintjén, ez visszahozhatja azt a társadalmi támogatottságot, ami nélkülözhetetlen ahhoz, hogy 2006-ban győzelmi esélyeink legyenek a választásokon.
– De ez semmit nem ér jó kormánypolitika nélkül.
– Baloldali modern gazdaság- és társadalompolitikáról beszéltem. Az én programomban világosan fogalmazódnak meg azok a politikai hangsúlyok, amelyek ezt a költségvetés adott keretei között is lehetővé tudják tenni. Az első mindenképpen a munkahelyteremtés. Tehát, aki akar dolgozni, minél nagyobb eséllyel tudjon munkához, tisztességes megélhetéshez és viszonylag stabil egzisztenciális alapokhoz jutni. Ehhez persze infrastruktúra-fejlesztésre van szükség, hogy újabb beruházókat vonzzunk az országba. Komoly adócsökkentésre van szükség, főleg a kis- és középvállalkozók, kényszervállalkozók körében. Egy baloldali, szociáldemokrata párttól mi más várható, mint hogy a munka tisztességét, becsületét próbálja helyreállítani?
A másik nagyon fontos elem a szociálpolitikai támogatások átrendezése. Az adófizetők joggal várják el, hogy a több millió forintos jövedelemmel rendelkezők ne kapjanak szociálpolitikai támogatásokat. Ugyanakkor nagyobb támogatást kapjanak azok, akik szeretnének felemelkedni, a kiszolgáltatottság szintjén élnek, és legalább ilyen támogatást kapjanak a középrétegek, hogy megerősödjön a biztonságérzetük.
– De amikor a középosztály azt hallja, hogy a gazdagoktól a szegények felé kell irányítani a támogatásokat, joggal rándul öszsze a gyomra, hiszen ennek eddig mindig ő volt a kárvallottja.
– Pontosan arról beszélek, hogy legalább olyan fontos a középrétegek stabilitása, mint a szegények felzárkóztatása. Elemi érdek a középrétegek biztonságának a megerősítése. A harmadik nagyon fontos elem a humán erőforrásba történő befektetés. Itt válik el egymástól élesen egy konzervatív-neoliberális vonalvezetésű gazdaság- és társadalompolitika, és egy modern szociáldemokrata-baloldali politika. Ez épp olyan befektetés a társadalompolitika területén, mint bármely más, színtisztán gazdasági befektetés. Ide- tartozik az oktatás, a tudomány, a kutatás, a kultúra, az innováció. Ezek már középtávon megsokszorozhatják a gazdaság versenyképességét.
– Csak itt gyökeres változásokra van szükség, mert jelen pillanatban az oktatás, a kultúra, az egészségügy inkább konzerválja vagy növeli a társadalmi egyenlőtlenségeket, mintsem a kiegyenlítés irányába hatna.
– Igen, a szabad demokrata oktatási miniszter által felvázolt angolszász modellre az a jellemző, hogy inkább konzerválja az egyenlőtlenségeket, mint hogy csökkentené azokat. Ezért kellene más irányba indulni. Az lenne az igazán baloldali gazdaság- és társadalompolitika. Ezt az országot például a régió kutatási-technológiai fejlesztési középpontjává lehetne tenni.
– Hangzatos terveknek nem vagyunk híján, mint például magyar szilíciumvölgy vagy Hollywood.
– Igen, csakhogy ezek azok a területek, ahonnan az állam nem vonulhat ki. Modern baloldali gondolkodás mentén a gazdasági szektorból ki kell vonulnia az államnak. De azért, hogy az esélyteremtés és a társadalmi feszültségek kiegyenlítése valós alternatíva legyen, az államnak komoly szerepet kell vállalnia az oktatásban, az egészségügyben, a kutatás-fejlesztésben. Tehát itt nem szabad sajnálni a költségvetési forrásokat, mert ezt elfogadják az adófizetők is, akiknek a pénzét erre használjuk. A negyedik pont: a központi pályázatokba az adófizetők pénzéből bevitt forrásokat sokkal erőteljesebben kell decentralizálni. Magyarul, közelebb kell vinni a kistérségekhez, az önkormányzatokhoz, a helyi társadalmakhoz. Mert ők jobban tudnak dönteni arról, hogy mire kell felhasználni ezt a pénzt. Legfeljebb egy-két miniszternek kevesebb út-, intézményavatásra, játszótérátadásra lesz lehetősége.
– Mindabból, amit itt felsorolt, több megjelent Gyurcsány Ferenc miniszterelnök-jelölt legújabb szlogenjei között is.
– Valóban, amiket programtervezetemben augusztus végén leírtam, és korábban megfogalmaztam a kongresszusi tézisekben is, azok most egyre markánsabban jelennek meg Gyurcsány Ferenc politikai mondandójában és remélt kormányprogramjában. Ennek örülök, akár azt is mondhatnám, hogy visszalépek az elnökjelöltségtől, mert ebbe az irányba mennek a dolgok. De azt hiszem, hogy a tét igazán az lesz, hogy a politikai gyakorlatba ez hogyan ültetődik át, hogyan valósul meg.
– Hogyan képzelné el ön a kormányzat kontrollját, különös tekintettel arra, hogy a miniszterelnök-jelölt meglehetősen autonóm személyiség?
– Rendszeressé kell tenni a közös gondolkodást a kormányfő és a pártvezetés között. Például úgy, hogy havonta mérleget készítünk. Mi történt, milyen irányba mozdultunk el, kell-e korrigálni? Ebbe természetesen be kell vonni a szocialista minisztereket is, akiket a párt delegál a kormányba. Sőt, ezt ki kell terjeszteni a tagozatokra, akik adott esetben – a frakción keresztül – a törvényalkotási munkában is szerepet kaphatnak. Nem szabad két ember személyes kapcsolatára, viszonyára, négyszemközti egyeztetéseire vagy egymás közti telefonbeszélgetéseire építeni párt és kormány viszonyát. A tandemek ideje lejárt. A testületek jogát senki nem veheti el.
– Nem lesz második tandem?
– Remélem, nem. Tényleg intézményes együttműködésre van szükség, és ennek a rendszerét kell kidolgozni. Egyébként a második tandem az MSZP életében a Medgyessy–Kovács együttműködés volt. Az első még Horn és Békesi szövetsége volt. Erről 1994 elején egy Villányi úti konferencián egy felszólaló azt mondta: „milyen jó lesz nekünk, mert van egy zászlónk, Horn Gyula, és egy lámpásunk, Békesi László!” Erre mondtam én akkor a zárszóban, hogy csak vigyázzunk, nehogy a politikai viták kocsmai verekedés jelleget öltsenek, mert ott az a jelszó: „Fiúk, először a lámpát!” A második tandemünknél defektes lett a kerék, a túl sok kormányzati szereplő miatt szinte működésképtelen lett az elnökség, és a hátul ülő nem tudott a kanyarban fékezni. Rendszeres együttműködési mechanizmusokat kell kialakítani, és teljesen új alapokra kell helyezni a koalíciós együttműködést is. A kormány nem csak a szocialista párt kormánya, ez egy koalíciós kormány. Az SZDSZ-nek meg kell értenie, hogy ne akarja jobban befolyásolni a kormányzat működését, mint amilyen mértékű társadalmi mandátuma és támogatottsága van. Nagyobb önfegyelemre és nagyobb önkorlátozásra van szükség.
– Ennél nagyobb súlya van az SZDSZ-nek a kormányban. A koalíciós szerződés megváltoztatására gondol?
– A koalíciós szerződés egy rövid dokumentum. Folynak a koalíciós tárgyalások, ez is átdolgozásra kerül vagy kerülhet. Engem a gyakorlat érdekel, a gyakorlati együttműködés. Itt is rendszeressé kell tenni az együtt gondolkodást, és ha kell, kemény és határozott fellépéssel el kell érni a helyes arányok kialakítását a programok megvalósításában.
– Eddig csak az SZDSZ befolyásolta az MSZP-t.
– Ezért kell lépni itt. Meg kell értetni a szabad demokratákkal, hogy a liberális elveikhez, értékeikhez ragaszkodjanak, ne pedig pozíciókhoz és posztokhoz. Én azt hiszem, a két párt nem a legelőnyösebb tulajdonságait adta össze e házasságban. Bernard Shaw-val történt meg egyszer – aki közismerten nem tartozott a férfinem legszebb ékkövei közé –, hogy egy színésznő vagy táncosnő megszólította. Házasságot ajánlott neki, mondván, milyen nagyszerű gyerek lenne az, aki Shaw okosságát és az ő szépségét örökölné. Mire Shaw azt mondta: rendben van, próbáljuk meg, de mi van, ha fordítva sül el a dolog, az én szépségemet és az ön okosságát örökli? Lehet, hogy mi is a gyengébb tulajdonságainkat adtuk össze a szabad demokratákkal, ezt kell mérlegre tenni. El kell érni, hogy ez a kormány ne a neoliberális gazdaság- és társadalompolitikát folytassa, hanem markáns szociáldemokrata, baloldali programot hajtson végre a liberális értékek figyelembevételével.
origo.hu
Ingyenes orvosi ellátás tb nélkül? – kivételek, amikor nem kell fizetni
