Mostantól két héten át avatott szakemberek vizsgálják műszakilag a budapesti Felvonulási téren felállított időkereket. Az a baj ugyanis az időkerékkel, hogy nem jár. Rossz. Még a júniusi esőzéskor ázott be, azóta megállt az ideje, tervezői valószínűleg nem számoltak azzal, hogy Budapesten szokott esni az eső olykor.
Nagy szükségünk volt erre az időkerékre – az EU-csatlakozás örömére készült –, mindösszesen háromszázötvenmillió forintba került, viszont szép bazi nagy. Hogy igazából mi szükség volt rá, nem tudni pontosan, egy biztos, hogy kerek (mint a kerekek általában), és most nem megy egy tapodtat sem. Holott ez lenne a dolga. Viszont szépen körül van állványozva, ezen dolgoznak majd az időkerék-javító mesterek, együtt persze a talajjavító kertészemberekkel, akik meg azért lesznek kirendelve, hogy megcsinálják a megsüllyedt gyepet, amit a bámészkodó látogatók tettek tönkre. Jönnek még a díszburkoló szakemberek is, akik meg díszburkolatot fognak elhelyezni a hamar megfáradt monstrum köré.
Hát ezek most a legfontosabb feladatok a magyar fővárosban, ahol Isztriai (Demszky) Gábor a metropolis első embere.
Igen hiányzott a fővárosnak a háromszázötvenmilliós játékszer (plusz a javítás költségei), szép nézni, amikor forog, mélyen érző hazafinak bepárásodik a szeme tőle, és hálával gondol a városvezetésre, amely időt és pénzt nem spórolva (főleg a pénzt nem) kereket fabrikáltatott a köznek. Még ha az nem működik is.
Az idő egyébként odabent a Városházán is megállt. Feudális penész lepi be az öreg épület falait – a gazda tán éppen agarász –, s ha megkérdeznék, miért van ez így, elpirulna szégyenében.
origo.hu
Én is félek!
