Pécsett a második világháborút követő államosítások, illetve az „épülő szocializmus” időszakában kezdődött az a gyakorlat, hogy a nagyobb belvárosi polgári otthonokban, épületekben utaltak ki lakásokat a város peremkerületeiben élő, illetve a kis falvakból a városba költöző romáknak vagy az egzisztenciálisan igen rossz körülmények között élő családoknak. Az elvekről lehet vitatkozni, ám annyi biztos, az akkori beköltöztetéseknek tulajdonítják többen a mai gondokat. Úgy vélik, a múltban tudatosan lezüllesztett polgári közösségek közé beerőszakolt, a konvencionális társas együttélésre képtelen társadalmi rétegbe tartozók jelentős részének máig nem sikerült integrálódnia. Nemrég heves vitát váltott ki a városi közgyűlésben az a javaslat, mely szerint Pécs egyik nyomortelepéről néhány önkényes lakásfoglaló roma családot beköltöztetnének egy belvárosi utcába.
„Augusztus 28-án reggel hét óra körül egy platós teherautó állt meg a társasházunk előtt, melyről eszeveszett tempóban (futva) hordták az udvari lépcsőházba a különféle bútorokat, berendezési tárgyakat. Ismerve azt a tényt, hogy nincs üres lakás a házban, néhány lakótársunk jelezte a Pécsi Városüzemelési és Vagyonkezelő Rt. felé, hogy ezekben a percekben költöznek be illegálisan a társasházunkba. A bejelentést követő öt perc múlva megérkezett a rendőrség egy járőrkocsija, majd ezután kiért még egy járőrpár. A rendőrök jelenléte mellett folyt tovább a pakolás. A rendőrök körülbelül húszperces jelenlét után távoztak, s ismét egy önkényesen beköltöző családdal gyarapodott a már így is zsúfolt udvari lépcsőház kommunája. Mint később megtudtuk, a rendőrség emberei nem tehetnek semmit, amíg a tulajdonos önkormányzat, akinek a kezében vannak az önkényes lakókkal szembeni jogosítványok, nem intézkedik.”
Üvöltözés, ablaktörés, káromkodás
Ez az idézet egy panaszlevélből származik, melyet több hónapnyi folyamatos, de hiábavaló segítségkérést követően személyesen Toller László polgármesternek címeztek. A lakók abban bíznak, ha már a lakásosztály évek óta még csak nem is reagál a bejelentéseikre, talán a polgármester utasítására megteszik. A levelet a pécsi főtértől tíz percre lakó, korábban belvárosi polgári lakásokat vásárló tulajdonosok írták alá, nem először. A belváros, úgy tűnik, bővelkedik hasonló „kolóniákban”, ugyanis több társasházból megkeresték már az önkormányzatot. Persze Pécs keleti városrészében sem jobb a helyzet, oda még a rendőrök is csak csapatostól mernek kimenni.
– Nem érezzük magunkat biztonságban, a gyerekeinket nem merjük kiengedni a lakásból. A hétköznapokhoz tartozik a rendszeres üvöltözés, ablaktörés, a parkoló autók porrá zúzása baltával, részegeskedés, káromkodás – mondja V. József, aki többedmagával harcol, hogy megszabaduljon a hívatlan szomszédoktól, eddig sikertelenül. – Lopják a vizet, az áramot, mi pedig fizetjük a pluszköltségeket. Ha kihívom például az „áramkommandót”, amely megszünteti az illegális lekötéseket, akkor másnapra mindent visszaeszkábálnak.
A pécsi önkormányzat lakásosztályának vezetője szerint évek óta stagnál az önkényes lakásfoglalások száma. Százötven családdal tartják a kapcsolatot, de legalább ugyanennyien lehetnek azok, akikkel nem. – Néhány éve az 1999 előtt önkényesen beköltözőkkel kötöttünk egy szerződést, melyet ha aláírtak, akkor nem tettük ki őket. Ezek szerint fizetniük kell minden költséget és díjat, valamint kulturáltan kell viselkedniük – magyarázza Varga Pál Józsefné.
Az önkormányzat ettől a formulától várta a megoldást, úgy tűnik azonban, hogy hiába.
Ki őrizze az üres lakást?
– Egyrészt, milyen alapon lehet szerződést kötni azokkal, akik jogokat sértenek az illegális beköltözésekkel, sértik a jogos tulajdonosokat, szomszédokat, másrészt a probléma ettől nem oldódott, nem is oldódhatott meg, mégis mindenki hallgat – mondja Molnárné Garai Edit, a lakásbizottság fideszes tagja. Bókay Endre, a bizottság szocialista elnöke szerint célszerűbb a megegyezést keresni, mint gyermekes családokat az utcára tenni. Úgy véli, a problémát kezelni tudják. Ezt mondja Varga Pál Józsefné is, aki hozzáteszi, ezeket a családokat rendszeresen látogatják, tartják velük a kapcsolatot, ellenőrzik őket.
– Ez lehet, hogy elméletileg így van, de hogy a gyakorlatban valami nem stimmel, az biztos, legalábbis a fogadóórákon nem ezt tapasztalom, amikor panaszkodnak a lakók – állítja Molnárné Garai Edit.
A lakásosztály vezetője szerint az önkormányzat két verzióban gondolkodik, ha önkényes lakásfoglalókról van szó. Az 1999 előtt beköltözőkkel lakáshasználati szerződést köt (vagy kötött), akik azonban később találtak otthonra jogtalanul, azokat kiköltözteti. A kezük azonban meg van kötve, mint mondja, csak a jogszabályoknak megfelelően járhatnak el.
Elméletben. A valóságban nemigen történik semmi, ugyanis az önkényes lakásfoglalókat nincs hova költöztetni. Több mint három és fél ezren várnak önkormányzati lakásra Pécsett, őket sem tudják elhelyezni.
– További probléma, ha sikerül is valamilyen módon kiüríteni egy lakást, akkor azt őrizni kellene, mert rövidesen újra beköltöznek – magyarázza Bókay Endre.
– Ez a 22-es csapdája, hiszen képtelenség minden ház mellé egy őrt állítani – véli Varga Pál Józsefné. – Legtöbbször egymástól tudják meg, hogy hol van üres vagy üresedő lakás, aztán beköltöznek.
Persze azok a lakók, akik több millió forintért vásárolták lakásukat, joggal nem örülnek, ha olyan szomszédokkal gyarapodnak, akik megkeserítik a hétköznapjaikat.
– Nem értjük, hogy az önkormányzat miért nem tesz semmit. A mienk vegyes tulajdonú társasház, nem csak az önkormányzaté. Elértéktelenednek a lakásaink, még eladni sem tudjuk – panaszkodik V. József. Úgy véli, az önkormányzat megsérti az Alkotmánybíróság idevágó határozatát, amikor nem alkalmazza az eljárást a lakásfoglalók kilakoltatásához. – Ezek az emberek valahonnan jönnek, mert bútoraik vannak. Az Alkotmánybíróság 2002-es határozata kimondja, a kilakoltatott önkényes lakásfoglalók szállásának biztosítására akkor köteles az állam, ha azok életét közvetlen veszélyhelyzet fenyegeti. Azt azonban, hogy a szállást hogyan kívánja biztosítani számukra, mérlegelheti, de ennek vannak határai. Az egyik ilyen, hogy a „szállás biztosításával kapcsolatos kötelezettségét az állam nem enyhítheti úgy, hogy mások tulajdonjogát korlátozza azáltal, hogy a kilakoltatáshoz nem biztosít hatékony eljárási formát. Ugyanígy a lakás nélkül maradt személyek sem oldhatják meg a lakhatási gondjaikat mások tulajdonának megsértésével”.
A rendőrség is tehetetlen. Bális Eszter, a pécsi rendőrkapitányság szóvivője szerint ők csak az önkormányzattal közösen járhatnak el. Hiába szólnak nekik a lakók, ha már beköltöztek az „önkényesek”, tehetetlenek.
A tanár urat felpofozták
A fent idézett levél kapcsán a lakásosztály vezetője kijelentette, ismeri V. Józsefet, a levél fogalmazóját. Személyes véleménye szerint elhamarkodottan vásárolta lakását, jobban körül kellett volna néznie. Lapunknak azt állította, korábban nem volt abban a házban probléma, nem érkeztek ilyen jelzések. Biztos forrásból azonban úgy értesültünk, az előző lakó (aki egyébként tanár) akkor határozta el, hogy elköltözik családjával együtt, amikor az egyik „új” szomszédja egyszerűen felpofozta, mert a tanár úr rászólt a gyerekeire, hogy ne ugráljanak az autója tetején. Ő egyébként – a többi lakás tulajdonosaival együtt – több levelet is eljuttatott az önkormányzathoz.
Molnárné Garai Edit szerint viszont a lakásfoglalás egyre nagyobb probléma Pécsett, és nemigen történik semmi. A lakók egyelőre nem tehetnek mást, mint hogy tűrnek és „barátkoznak”. A vélemények megegyeznek abban, hogy a probléma nemcsak a szegénységben, a nyomorban, a munkanélküliségben és a létbizonytalanságban keresendő, hanem a nevelés hiányában is. Mindezek orvoslására azonban egyelőre kevés az esély.
origo.hu
Ezt a kvízt csak kevesen töltik ki hibátlanul – Ön felismeri, mi magyar találmány?
