A Guinness Rekordok könyvébe illő gyorsasággal a szocialisták mindenfajta „külső behatás” nélkül méretes kormányválságba lavírozták magukat. Kormányfőjelölt már van, ám kérdéses társadalmi legitimációval rendelkezik egy olyan ember, akinek kvalitásairól semmit nem tudhatunk.
– Azért tudhatunk róla egyet s mást. A mostani történetből kiderült valami: Gyurcsány képes felismerni és megragadni a kínálkozó alkalmat, s ez kétségkívül politikusi erény. Akik hosszabb ideje követik mozgását, többet is tudhatnak róla. Én véletlenül ezek közé tartozom. Már akkor fölfigyeltem rá, amikor Medgyessy Péter stratégiai főtanácsadójaként fura nyilatkozatokat adott. Isten tudja, miért, olyanokat kérdezgettek tőle, hogy tényleg pártelnök akar-e lenni. Ő meg arra célozgatott, hogy most éppen nem, még nem. Egy kicsit megijedtem ettől. Szóvá is tettem, ha jól emlékszem, az Info Rádióban. Mert azt gondoltam, hogy tizenöt éve működnek Magyarországon a demokratikus intézmények, köztük a pártok, s ezért nem volna jó, ha megint kipróbálatlan emberek ugranának élre a politikában.
A kudarc nem csak a szocialisták baja lesz
A legújabb fejlemények azt mutatják, hogy nem ijedtem meg eléggé. Annak idején csak a szocialisták belügyéről volt szó, most sokkal többről, az egész kialakult pártrendszer jövőjéről. Ha Gyurcsány Ferenc teljes jogú hivatalba lépése után kudarcot vall, az nem csak a szocialisták baja lesz. Könnyen megbomolhat a nagy pártok között kialakult egyensúly, elszabadulhatnak mindenféle veszedelmes szélsőségek. A szocialisták kétségbeesésükben emelték pajzsra őt, s ha nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, annak alighanem kétségbe ejtő következményei lesznek.
– Egy kicsit talán előreszaladtunk. A pillanatnyi helyzet ahhoz hasonlít, mint amikor egy futballcsapat próbajátékra kötelezi a futballistát, mielőtt szerződtetné.
– Bevallom, nem sokat konyítok a focihoz. A politikában mindenesetre szokatlan helyzet állt elő, méghozzá egy elfuserált paragrafus szigorú értelmezéséből következően. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök is, meg nem is. Ráadásul nem akarja megnevezni az új kormány tagjait a harmincnapos átmeneti időszakban. Csak találgatni lehet, hogy miért. A hivatalos indok az, hogy előbb a program, azután a kormányzati struktúra, vagyis a betöltendő állások meghatározása, s csak a legvégén a személyek, akik betöltik az állásokat. Ami elég viccesen hangzik épp az ő szájából, hiszen elsősorban személyes képességei miatt helyezték bele reményüket a szocialisták. Bár előtérbe kerülésében bizonyára része volt irodalmi munkásságának is. Évek óta programszerű cikkeket ír. Ügyesen kiszivárogtatott, Merjünk baloldalinak lenni! című dolgozata nagy port vert föl. A dolgozatból megállapítható, hogy Gyurcsánynak meghatározó szerepe volt a Hiller István vezetésével készített szocialista programtervezet kialakításában.
– Csakhogy amit önjelölt politikai teoretikusként eddig publikált vagy mondott, az meglehetősen zavaros, heterogén képet mutat, s mintha igen-igen távoli rokonságban lenne a szociáldemokráciával.
– Egy pártprogramban nem az a fontos, hogy elméletileg mennyire színvonalas, hanem a politikai üzenete. Ezt pedig szerintem könnyen ki lehet hámozni a szövegből, csak nem szabad kritikátlanul elfogadni azt a közkeletű feltételezést, hogy valami harmadikutas szocdem programmal van dolgunk. Gyurcsány valóban sokat merített Anthony Giddensnek, az angol Munkáspárt ideológusának a munkáiból. A magyar Tony Blairnek tekintik a hívei. Ezért nem veszik észre, talán Gyurcsány maga sem tudja, hogy mondanivalója mennyire hasonlít az ifjabb Bush elnök 2000-ben meghirdetett „együttérző konzervativizmus”-ához. Amit a politikai szótár különbözősége miatt nálunk úgy kellene mondani, hogy „együttérző liberalizmus”.
– Ön nemrégiben az MSZP csodavárását emlegette. Ezt a meglátást látszik erősíteni, hogy egy magát baloldaliként deklaráló pártban, válságos helyzetben egymást kizáró elvárásoknak kellene megfelelnie.
– Saját programját aligha tudja megvalósítani, mert a pártkongresszus – s talán maga a párt is – egyszerre akart új vezetőt választani és egy baloldali fordulatot végrehajtani. Csak a médiából tudom, mi történt a kongresszuson, s ez édeskevés. De nehezen tudom elképzelni, hogy a küldöttek baloldalisága kimerülne ebben az együttérző konzervativizmusban, illetve liberalizmusban, ami mindenütt a világon jobboldalinak számít. Érdekes tünet, hogy miután a kongresszus pajzsra emelte Gyurcsányt, a küldöttek egy része az Internacionálét kezdte énekelni, mire új vezérük kisomfordált a teremből. Gyurcsány persze nagyon rugalmas ember, képes irányt módosítani, ha kell. Hogy ez erény-e vagy elvtelenség, majd kiderül. Mindenesetre láttunk már olyat tőle, hogy amikor túl messzire ment liberális irányba, gyorsan aláírta a vörös csillag rehabilitálását szorgalmazó petíciót.
– De vajon ő maga nyertes lehet-e úgy, hogy „lendületes” megszólalásaiban számos réteget provokál? Hol a nőket sérti meg az „öregecskedő” feleségek kifejezés újításával, hol a politológusokat keveri a politikusokkal, hol pedig a rossz emlékű kollektív felelősséget emlegeti – egyelőre még csak a sportágakkal kapcsolatban.
– Valóban mondott cifra dolgokat. De adjuk meg neki, hogy szerencsétlen kijelentéseinek nagy része pusztán a gyakorlat hiányának rovására írandó. A sokféle zavaró, sőt provokatív megjegyzés közül egyet azonban én is kipécéznék. Azt mondta, hogy a mostani újraelosztási rendszer perverz módon működik. Aki ismeri Gyurcsány programdolgozatait, tudja, hogy ez nem véletlen elszólás. Arra gondol például, hogy mindenkinek jár ugyan az ingyenes egészségügyi ellátás, méghozzá azonos színvonalon, de közben a gazdag rózsadombi betegek jobb rendelőben, jobb ellátást kapnak, mint a szegény vidékiek. Ebben biztosan sok igazság van, és ez komoly ok arra, hogy a rendszert meg kell reformálni. De mind korábbi írásaiban, mind ebben a mostani megnyilatkozásában van valami olyan vehemencia, radikalizmus, ami nyugtalanító, és ha a közönség megérti, joggal lesz nyugtalan. Mert sok visszásság van a rendszerben, de van egy nagy előnye. Hogy a legszegényebb ember a legszegényebb vidéken is kap valami ellátást. Sokkal körültekintőbb módon sem volna könnyű meggyőzni a választókat, hogy a tervezett reformok nem ezt akarják elvenni.
Más dolog vállalkozni és kormányozni
– Jó ez a próbajáték Gyurcsánynak? Így ugyanis még a róla történő parlamenti szavazás előtt megmérettetik a társadalom előtt is. Az emberek pedig már így is elgondolkodhattak azon, hogy ha Medgyessyt így kiebrudalhatták bizalmas munkatársai, mire számíthatnak ők?
– A fordulat meghökkentő módon, minden előkészítés nélkül kezdődött el, s a befejezés, megint csak meglepően, nagyon kitolódott. Senki sem tudja, hogyan reagál majd a közönség. A papírforma az, hogy a soron következő közvélemény-kutatások kedvezőbb eredményt hoznak az MSZP számára. Csalódott híveik egy része visszatér majd a szocialistákhoz. De talán kevesebben fognak mellettük nyilatkozni, mint akkor tették volna, ha nincs ez a hosszú köztes időszak. Igaz, ebben az esetben azt lehet majd mondani, hogy a vártnál kevésbé biztató eredménynek csak a kormányválság elhúzódása az oka.
– Térjünk vissza a miniszterelnök személyéhez! Vagyonszerzésének háttere komoly etikai problémákat is fölvet. Az MSZP szempontjából sem érthető, miért vállalták fel ezt a borzasztó nagy hendikepet. Másrészt nem kell különösebb tehetség ahhoz, hogy valaki „elfogadjon” szinte ajándékba üdülőket, gyárakat, vállalatokat.
– Hogy milyen támadások fogják érni Gyurcsányt ezen a téren, hogy miért vállalták a kockázatot a szocialisták, arról nem engem kellene kérdezni. A tündérmesét a szegény vidéki fiúról, aki eladta szerény lakását, aztán ügyesen megforgatta a pénzt, és végül milliárdos lett, én sem veszem be. Csak lehetett valami szerepe a dologban, legalább a régi kapcsolatoknak. Ám ebből nem következik, hogy Gyurcsány Ferenc nem tehetséges üzletember. A magamfajta filozófus-kommentátor jobban teszi, ha illő alázattal elismeri, hogy neki hiába hullott volna az ölébe valami szép vagyontárgy a kilencvenes évek elején, abból mára nem sok maradt volna. De van itt egy másik, ennél fontosabb kérdés. Alkalmassá teszi-e Gyurcsányt politikai vezetőnek is vállalkozói tehetsége? Ő arra hivatkozik, hogy majdnem mindegy, milyen szervezetet vezet valaki. Csakhogy más a vállalkozás meg a parlamentáris kormányzás. Abban a világban, ahonnan Gyurcsány jön, a vezető, különösen ha tulajdonos is egyben, bárkit felvehet vagy kirúghat, akit alkalmasnak vagy alkalmatlannak talál. A politikában, bár az sem valami barátságos világ, nem így van. Amit hamar meg kellett tapasztalnia. Talán ez az egyik oka, hogy Kiss Péteren kívül még egyetlen minisztert sem nevezett meg.
– Mintha a mostani kormánypártok szerint minden csak kommunikáció és PR kérdése lenne. Még maga a kormányzás is.
– Igaz, ami igaz, nagyon sok múlik a kommunikáción. Engedje meg, hogy először egy amerikai példával éljek. Igen népszerű a republikánusoknak az a politikája, hogy csökkentik az örökösödési adót. Még az sem zavarja az embereket, hogy az egész a leggazdagabb
2-3 százalékot érinti, akik hatalmas vagyont hagynak hátra. Valami hasonlót látunk az SZDSZ adócsökkentési programjával kapcsolatban. Csak ne nyirbálja meg az állam a jövedelmemet, én tudom a legjobban, mire költsem! Ez még azok közül is sokaknak tetszik, akik nem fizetnek jövedelemadót. Teljesen irracionális volna hát az emberek politikai véleménye? Nem hinném. Inkább arról van szó, hogy nem fordítanak elég figyelmet a politikára. De egyebek között arra valók a politikai pártok, hogy ráirányítsák a figyelmet az ellenpárt gyenge pontjaira. Ami persze jelentős részben megint csak kommunikáció kérdése. A szocialisták abba az illúzióba ringatták magukat, hogy az idők végeztéig mondhatnak, sőt csinálhatnak bármit, híveik úgyis azt fogják gondolni róluk, hogy ők a kisemberek, a munkavállalók, a nyugdíjasok érdekeit képviselik. De ennek vége, mert a Fidesz megváltoztatta a kommunikációját, s elkezdett azoknak a rétegeknek az érdekében beszélni, amelyekről korábban azt hitte, hogy úgysem tudja megnyerni őket. A kérdés most az, hogy mennyire sikerül a szocialistáknak ellensúlyoznia ezt. Gyurcsány és csapata jobban tud kommunikálni, mint elődeik. De mennyire fognak hinni nekik, amikor arról beszélnek: a felső tízezernek áldozatokat kell hoznia a társadalmi igazságosság oltárán?
Várhatóan Gyurcsány embere lesz a pártelnök
– Nem lehet, hogy éppen az MSZP számára negatív trendek megállítása érdekében lenne megszívlelendő az a javaslat, amelyet ön egy televíziós beszélgetésben vetett föl, jelesül, hogy Gyurcsánynak el kellene adnia a vállalatait, bizonyítandó, nem személyes érdekek motiválják?
– Javaslat? Inkább csak játékos ötlet. Egy pillanatig sem gondoltam komolyan, hogy a miniszterelnök-jelölt valóban pénzzé teszi az érdekeltségeit. Azóta meg is mondta, hogy rossz üzlet lenne. Viszont egészen komolyan gondolom, hogy az első számú politikai vezetővel kapcsolatban sajátos módon vetődik fel az összeférhetetlenség kérdése. Politikai értelemben mindenképp, ha jogilag nem is. Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy egy gazdag ember nem lehet az ország politikai vezetője. De az valóban nem szerencsés, ha ebben vagy abban az iparágban érdekelt, hiszen könnyen kerülhet olyan döntési helyzetbe, amely épp az ő érdekeltségeit érinti. Rossz üzlet vagy sem, befektetési alapokba kellene fektetnie a pénzét. Akkor csak a gazdaság virágzásában lenne érdekelt. Úgy általában, amiben mindannyian érdekeltek vagyunk.
– Szili Katalin házelnök visszalépett a szocialista elnökjelöltségtől, holott őt tartották Hiller István kulturális miniszter legkomolyabb riválisának. Mennyiben dőlt el a meccs az MSZP-ben a Gyurcsány-féle vonal javára, illetve a kormányfői kvázi interregnum a vetélytársak javára billentheti-e a mérleg nyelvét?
– Hacsak nem lesznek nagyon rosszak az első közvélemény-kutatási eredmények, ami nem valószínű, akkor minden bizonnyal Gyurcsány embere kerül a pártelnöki székbe. A többiek vélhetőleg különféle taktikai megfontolásokból indultak. Egy részük talán csak jelezni akarta, hogy létezik egy szociáldemokrata alternatíva Gyurcsány liberális vonalával szemben. A párt jövője érdekében, és persze a saját érdekében. Arra az esetre, ha Gyurcsány végül nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. De most úgy látszik, hogy a szocialista párt többsége mindent egy lapra tesz föl.
origo.hu
Megtiltotta a budapesti Pride rendezvény megtartását a rendőrség
