Én nem tudom, miért, de politikusaink újabban nagy kedvvel perelik be az újságokat helyreigazításért, becsületsértés miatt, rágalmazásért. Természetesen megértem, ha egy közéleti férfiú vagy közéleti hölgy védi saját presztízsét, ugyanakkor úgy vélem, hogy a szabad sajtó ugyanolyan, talán fontosabb része a demokráciának, mint a többpárti politikai elit.
Itt jegyzem meg, hogy míg az országgyűlési képviselőket a mentelmi jog védi a törvény előtti felelősségre vonástól, addig az újságírók téves, helytelen állításait – gyors feljelentés esetén – a bíróság rögvest megtorolja. Tisztáznunk kell, hogy az úgynevezett sajtóperekben nem lopásról, korrupcióról, a hatalommal való visszaélésről van szó, legfeljebb „hamis tanúbizonyság” tételéről, amelyet ugyan tilt a tízparancsolat, egy sorban mások feleségének megkívánásával, de kellő penitencia esetén megbocsátható. Nem mentegetni akarom pályatársaimat, de esetenként valójában csak zsurnalisztikai túlbuzgóságról van szó, nemegyszer sima tévedésről, máskor a politikai ellenlábas szándékos eláztatásáról, amely gyakorlat politikus és politikus között is divatozik, s általában nem jár retorzióval.
Az újságírót természetesen ugyanúgy le lehet váltani, mint mondjuk a miniszterelnököt. Ez általában négyévenként a közmédiumokban meg is történik. Ismét említsünk meg azonban egy lényeges különbséget: a politikai elit képviselői közül – hozzanak bármily változást négyévenként a választások – hazudozásért, nagyotmondásért, hamis vádért, rágalmazásért még senkit sem ítéltek börtönbüntetésre, sem felfüggesztve, sem leülendőre.
A sajtó megregulázásának, illetve egy hamis állítás cáfolatának legegyszerűbb módja a helyreigazítás. Téves, valótlan állítás esetén a sértett fél írásban kérheti a helyes tényállítás közzétételét, a kérésnek az újság, tévedését belátva, minden bírósági procedúra nélkül eleget tehet. A helyreigazítás megtagadásakor úgynevezett sajtó-helyreigazítási per következhet, ez esetben az újságírónak joga és kötelessége bizonyítani állításainak igazát. Vélemény helyreigazítását nem érdemes kérni; ha nekem például az a véleményem, hogy a Medgyessy-kormány nem kielégítő módon kormányzott, ezért retorzió nem érhet, még akkor sem, ha rám bizonyítják, hogy jobban kormányzott, mint Schumacher. Természetesen nehéz megállapítani, hol van a határ vélemény és állítás között, s azt is, hogy mennyivel kell többet eltűrnie egy közszereplőnek különböző elmarasztalásokból, mint egy egyszerű halandónak. Ha teszem azt a szomszédomat nagy nyilvánosság előtt szamárnak nevezem, bízvást perelhet (bár enyhe ítéletet kapok), míg ha azt írom, hogy egy miniszter szamárságokat beszél vagy cselekszik, a bíróság csak legyint.
Nézzünk most egy kifejezetten komikus esetet. A Magyar Nemzet bizonyos történések kapcsán azt találta állítani dr. Medgyessy Péter miniszterelnökről, hogy kerüli a temetéseket. Medgyessy doktor jogi képviselői nyilván helyreigazítást kértek a Magyar Nemzettől, s ennek nyomán a lap kerek perec leközölte, hogy állításával ellentétben a miniszterelnök nem kerüli a temetéseket. Az ügy nem került bíróság elé, mivel a Magyar Nemzet szerkesztői rögvest észrevették, hogy a helyreigazítási közlemény remek humorforrás lehet. Maga a kérelem önmagában a miniszterelnök frusztráltságára vall, ugyanis az az állítás, amely szerint valaki kerüli a temetéseket, nem becsületbevágó. Én például most itt bevallom, hogy ha tehetem, kerülöm a temetéseket, s csak olyan esetekben veszek részt végső búcsúztatásokon, amikor az illem, a személyes érintettség erre kötelez. A legszívesebben a saját temetésemtől maradnék távol, de ezt nem tehetem. Dr. Medgyessy esetében, ha perre került volna sor, s ha az ügyet a bíróság komolyan veszi, a Magyar Nemzetnek bizonyítania kellett volna, hogy az érintett úr kerüli a temetéseket. A távozó miniszterelnök képviselői minden bizonnyal reprodukáltak volna olyan helyzeteket, amikor Medgyessy Péter ambicionálta az egyes temetéseken való részvételét (például saját politikai temetését ő maga rendezte el). Tehát a Magyar Nemzet mindenképp helyesen járt el, hogy a kért helyreigazítást leközölte. Nos, akibe egy csöpp humorérzék szorult, az azonnal rájön, hogy a miniszterelnök részéről tett jogi lépés felettébb mulatságos. A túlbuzgó dilettantizmus tipikus esete. Nem attól bukott meg a kormányfő, hogy kerülte a temetéseket. A kormányzati baklövéseket kellett volna elkerülni.
Hogy a „baklövés” szóért perelhető vagyok-e, én nem tudom…
origo.hu
Menczer Tamás beszólt Magyar Péternek: „Ilyen a Barátok közt”
