Műanyag fű

Nem a „Tiszta udvar, rendes ház” cím elnyerése a cél – bocsátja előre Christiane Widmayr és Anneliese Kompatscher. Ellenkezőleg: könyvükben olyan kerteket mutatnak be, amelyekben mindenki jól érzi magát: elsősorban a gyerekek és a növények, de a bogarak is meg a madarak és a kerti állatok, nem utolsósorban a szülők, akiket sietve megnyugtatnak a szerzők, hogy állandó kapirgálás nélkül is létrehozhatnak gyönyörűséges kerteket. Sőt! Azt írják, meg kell gondolnunk: kell-e nekünk gyönyörűen nyírott gyep. Abba ugyanis nem lehet beleheveredni álmodozva, nincsenek benne mezei virágok, nem zümmögnek a méhek…
Ha mindezen eltöprengünk, arra a következtetésre juthatunk, hogy a Gyerek és kert című könyv hiánypótló mű. Elég csak egyszer végigmenni a főváros környéki települések újonnan épült utcáin, hogy az ember megállapítsa, igenis létezik kertes lakótelep. Zsebkendőnyi telkeken szikkadozó egyentuják, azt se tudni, él-e a fű vagy csak műanyag, mindenhol ugyanaz a kavics a virágok között, csak nehogy valamelyiknek eszébe jusson tervrajz nélkül kihajtani. A német szerzőpáros a kertről másképp gondolkodik, ők azt mondják, az a családi élet színtere. Az a hely, ahol lehet morzsázni, cseresznyemagot köpködni, sarazni, kiabálni, kuckót építeni, fára mászni, lesni a pillangók játékát, fürödni a napfényben, hallgatni a levelek zenéjét, madarat etetni, és télen csodálni a hókunyhókba állított mécsesek karácsonyi derengését. A könyv arra biztat, felejtsük el a szabályos virágágyakat, lelkifurdalás nélkül ültessünk igénytelen növényeket, és hagyjuk, hogy a gyerekeink locsolgassák őket, ha nyakig vizesek lesznek, hát annyi baj legyen! A szerzők segítenek kiválasztani a mászástűrő fafajtákat és azokat a bokrokat, amelyek megnőve összehajolnak és búvóhelyet nyújtanak. Elmagyarázzák, hogyan kell természetes anyagokból homokozót, kerti tavat, fára épített kuckót, tavasszal nyuszifészket, ősszel töklámpást csinálni. Azt mondják, ne búsuljunk, ha nincs medencénk, a dagonyázáshoz egy mosogatódézsa is remekül megfelel. Millió ötletet adnak ahhoz, hogyan csalogassuk ki a jó levegőre rossz időben is a gyerekeinket, de remek leírásokat olvashatunk a kerti játékokról vagy a mulatságossá tett szüretekről is.
A könyv képei varázslatosak, úgy tűnik, mintha valami hatalmas romantikus birtokon készültek volna, pedig az alaprajzokból kiderül, hogy szokványos kertes házak udvarát láthatjuk. A különbség csak az, hogy ezekben hagytak minden élőlényt kedve szerint élni, csupán annyi – ésszerű – beavatkozással, amennyire az egészséges, biztonságos és szemet gyönyörködtető fejlődéshez szükség van.
Jó volna, hogyha azok, akik éppen most készülnek a telekről lelógó házuk udvarát a gyepszőnyeg–ezüsttuja–futómuskátli hármasság jegyében kivitelezni, és gyerekeiknek saját tévét venni, előbb elolvasnák vagy legalább átlapoznák Christiane Widmayr és Anneliese Kompatscher könyvét.
(Christiane Widmayr – Anneliese Kompatscher: Gyerek és kert. Mezőgazda Könyvkiadó, Budapest, 2004. Ármegjelölés nélkül)