Jelentem, már százötven forintért lehet pisilni a visegrádi vár bejáratánál. Törvénytisztelő ember persze kifizeti, nem lármázik, nem megy hátra a bokrok mögé – a szükség nagy úr. Fizet. Fizetni amúgy a bejáratnál is kell, felnőtt ember hétszáz- (hetesszáz-) ötven forintot nyújt át a pénztárnoknak, a gyermek háromszázötvenért bemehet. Háromgyermekes család már kettőezerötszázötven forintért felballaghat a fellegvárba.
Nyilván költségekkel jár egy vár fenntartása (kopnak a lépcsők, oxigént fogyaszt a látogató, használja a panorámát, miegyéb), én csak azt nem értem, miért éppen hétszázötven forintban állapította meg az illetékes hatóság az összeget.
Épeszű, hazaszerető hatóság éppen hogy fizetne a hegytetőre felballagó honfitársának, gyere, pajtás, nézz körül Árpád-házi királyaink várában, tekints le a hegytetőről, lásd meg a Dunakanyar csodáit, dobbanjon nagyobbat a szíved, érezd, hová tartozol. De hát épeszű, hazaszerető hatóságról szóltam, nem a harácsoló tocsikolókról, ahol a forint dominál.
A könnyű drogot és a melegfesztivált patronáló kultuszminiszternek bele kéne néznie olykor a fürdőszobatükörbe. (Csak hanyatt ne essen!) Hogy jönne rá a szükség (százötven forintért).
origo.hu
Júliusban megváltozik az 1-es villamos útvonala
