Sorkiból és Polányból

Vas megyében, Szombathelytől délre fekszik Sorokpolány (régebben Sorkipolány). Itt tártak fel a negyvenes években egy Árpád-kori temetőt. E temető használata valamikor a X. század végén, az ezredforduló táján kezdődhetett és a XII. század elejéig tartott, amikor a közösség az újonnan felépült és ma is álló Árpád-kori eredetű templom köré kezdett temetkezni. Az akkori ásatást végző Nemeskéri János embertani vizsgálatai alapján a sorokpolányi temetőt vegyes etnikumú, azaz magyar és szláv (őslakos) temetkezési helynek írta le. Nemeskéri előzetes megállapításaiból, valamint a későbbi vizsgálatokból megállapítható, hogy az itteni népesség embertani szempontból két részre oszlik. A hosszú fejű csoport a magyarságtól idegen elemeket hordott, amelyek északi kapcsolatra – Nagy-Lengyelországra – utalnak, a másik csoport viszont az északnyugat-magyarországi Árpád-kori magyar lakossággal mutat rokonságot.
Nyelvészeink a falu elnevezését régebben egyértelműen szláv helynévként tartották számon, újabban Kiss Lajos szláv személynéven alapuló magyar helynévnek tartja. A Polány helynév etimológiájának felülvizsgálatára érdekes okleveles adat adott okot a kutatóknak. 1301-ben bizonyos polányi nemesek birtokcseréje kapcsán említik a Polánytól északra fekvő Lengyel helynevet (ad sessionem Lengel), amely tulajdonképpen napjainkig él különféle dűlőnevekben. Ez a képző nélküli, puszta népnévből alkotott helynév – személy- és törzsi helyneveinkhez hasonlóan – a magyar földrajzi nevek legkorábbi rétegéhez tartozik, s nagy valószínűséggel etnikumot jelöl, bár a személynévi eredet természetesen itt is számításba jöhet. Az egymás mellett szereplő Polány és Lengyel helynév azt a gyanút keltheti, hogy a két név összefügg egymással, s mindkettő etnikumot, méghozzá egyaránt lengyeleket jelöl.
„A feltevés ellenőrzéséhez elkezdtük átvizsgálni a magyar nyelvterület Polány helyneveit – olvasom Kiss Gábor, Kustár Ágnes, Zágorhidi Czigány Balázs tanulmányában. – Először csupán a dunántúli helynevek elemzését végeztük el, ami így is meglepő eredményt hozott. A Dunántúlon ma három élő Polány helynév van: Sorokpolány, Magyarpolány és Polány. Mindhárom helynév feltűnik már az Árpád-kori forrásokban, és első előfordulásaiktól hasonló hangalakot mutatnak. Nemcsak a nevek mutatnak azonban rokonságot, hanem mindháromra jellemző, hogy fontos korai utak mellett, védelmi vonalakon és határvédő, katonáskodó népesség környezetében tűnnek fel.”
Közvetlenül a temető mellett, attól 100 méterre keletre, a domb oldalában fut az észak–déli irányú római kori Borostyánkő út, másik oldalán pedig az Árpád-kori alapítású, eredetileg Szent Vencel, ma Nagyboldogasszony titulusú templom áll. Amikor a templomot fényképeztem, odajött hozzám egy fiatal férfi, s megkérdezte, honnan jöttem, miért és kinek dolgozom. Beszélgetésünk végén elárulta, hogy az egyik ház kertjében nagy temető húzódik, de ezt ne mondjam el a régészeknek, mert akkor ott mindent föltúrnak. Bevallhatom: bár kacérkodtam a gondolattal, de nem mondtam el. Viszont ők elmondták személyesen s egy tanulmányban. Köszönöm nekik.