Talán nem én vagyok az egyedüli, akinek eddig fogalma sem volt arról, hogy létezik testőrszövetség. Ha feltették volna húszmilliós kérdésként valamelyik tévévetélkedőben, valószínűleg magam is arra tippelek, hogy a testőrszövetség – Dumas nyomán – nem egyéb, mint hogy egy mindenkiért, mindenki egyért. Csúnyát buktam volna. A minap ugyanis egy tévéműsorban megszólalt a testőrszövetség vezetője, s a gazdagréti halálos kimenetelű bankrablás kapcsán olyasmit talált mondani, hogy az OTP-fiók éber biztonsági őre rosszul tette, hogy lepuffantotta a lövöldöző bankrablót: előbb meg kellett volna kísérelnie vele az együttműködést.
A meglepő nyilatkozat ritkán tapasztalható egyöntetű felháborodást keltett a közvéleményben. Amúgy sincs olyan közhangulat, amilyen néhány éve az ugyancsak lövöldöző whiskys rablót még képes volt afféle Robin Hood-szerű népi hőssé stilizálni: a móri mészárlás óta mintha helyrebillent volna az átlagembernek a média által megingatott helyzetértékelése. Immár nehezen viseljük, ha valaki mégoly magasztos elvek nevében is a sísapkás bankrablók, potenciális gyilkológépek emberi jogaiért aggódik – feledve, hogy aki a bűnnek erre a garantáltan ingoványos ösvényére lép, nemcsak a jogairól mond le önként, de az „emberi” jelzőről is. Úgy tűnik, a globális terrorizmusellenes agymosás nem várt mellékhatásaként az emberek immár a szűkebb környezetükben sem hajlandók eltűrni, hogy a sportszerűtlenül, egyoldalúan fegyvert rántók jogai előbbre valóak legyenek a védtelen áldozatokénál. És helyeslik, ha a potenciális áldozatok mégsem minden esetben védtelenek. Olyan világot élünk, amikor már azért is elismerés jár, ha valaki teszi a dolgát, amiért alkalmazzák és fizetik; s nem státusszimbólumként fityeg az oldalán a formatervezett pisztolytáska.
Nincs nálam eltökéltebb ellensége a terrornak, a fegyverrel visszaélő hatalomgyakorlásnak. Lelki szemeimmel azonban már látom: vannak és lesznek, akik a bankrabló lelövésében csupán a megrendítő emberhalált látják, s nem más emberéletek örvendetes és szakszerű megmentését. Akadnak olyanok is, akik a rend e megnyilvánulásáról rendpártiságra asszociálnak majd. Nekik nyilván megvan ehhez a megfelelő elv- és érvrendszerük, ami mellett mindaddig szabadon és korlátok nélkül agitálhatnak, amíg egy bankfiók véletlen és vétlen ügyfeleként elvszerűtlenül le nem teríti őket egy bankrabló golyója. A mostani esetben az új elem a testőrszövetségi főmufti reagálása. Az még csak hagyján, hogy ő most akkor kinek drukkol. (Lehet, hogy a bankárszövetség meg a sikkasztók jogaiért fog fellépni?) Igazán figyelemreméltó az a megfogalmazás: a bankot védőnek együtt kell működnie a bankot támadóval.
Ez a szemlélet elképesztő távlatokat nyit. Más bankrobbantási párhuzamot hozva: ezek szerint a különadóval sújtott bankvezéreknek is együtt kell működniük a különadó atyjával, Gyurcsánnyal? A szándékot érteni véljük: a mágnás miniszterelnök egyszer s mindenkorra szeretné levetni a kínos „bankárkormány” címkét. Ha a kormány megsápolja a bankárokat, ez kétségkívül sikerül is. Kivéve, ha kiderül: a nagy médiatámogatással bejelentett intézkedés alkotmányellenes. (Ha ez volna a húszmilliós kérdés, én kapásból rávágnám, hogy az.) Most épp előzetes miniszteri alkotmánykontroll történik, s ha netán arra jutnak, hogy a banánköztársaságokból ismert módszer (hogy szelektáljunk a vállalkozói nyereségadókban) törvénytelen, Gyurcsány széttárhatja a kezét: ő jót akart, de hát kötik az alkotmányos rendelkezések. Ám az együttműködés tökéletes. Miért érzi úgy mégis az ügyfél, Gyurcsány Ferenc több, mint testőr?
origo.hu
Brutális karambol, lezárták a főutat
