Az elkövetők talán már rég valamely másik skandináv államban pihennek, esetleg át is adták megbízójuknak az Edvard Munch által az 1890-es években készített két festményt – szólnak a különféle találgatások a norvég sajtóban. Az oslói rendőrség vezetőjének értesülése szerint a képek még mindig a norvég fővárosban vannak. De vajon hol? Ugyanis, mint az várható volt, a rablók eddig nem zsarolták meg a fővárost, amelynek tulajdonában volt a két kép, hogy egy nagyobb összeg fejében visszaszolgáltatják a Sikolyt és a Madonnát. A rablást semmilyen csoport se vállalta magára, amely esetleg így kívánna jelentős publicitásra szert tenni. Semmiféle követelés nem hangzott el, amely a képek sorsát érintette volna. Az idő teltével egyre nő az esélye annak a változatnak, amelynek korábban vajmi kevés esélyt adtak a szakértők, hogy valami szenvedélyes „művészetbarát” multimilliomos megrendelésére lopták el a képeket, aki talán már fel is akasztotta senki által se látogatott magángalériájának fő helyére a két festményt.
Alig kellett pár perc ahhoz, hogy azon a vasárnap délelőttön két felfegyverzett, símaszkos férfi eltulajdonítsa az oslói múzeumból Munch képeit. Ez volt az első eset Norvégiában, amikor a képrablók lőfegyverrel fenyegetőzve követték el tettüket. Egyikük fegyvert szorított a biztonsági őr fejéhez, míg a másik elrohant a képekért. A viszonylag korai időpont miatt alig tíz-egynéhány látogató tartózkodott a múzeumban.
Profik vagy amatőrök voltak a képrablók? Az akció közben két meglepő hibát elkövettek a tettesek, akik – már hogy skandináv területen maradjunk – az Olsen-banda dán vígjátéksorozatba illenének. Először is az egyik képrabló a Munch-múzeumba úgy hatolt be, hogy a nyitási iránnyal ellentétesen nyomta be az üvegajtót, ami természetesen összetört. A másik baki pedig akkor következett be, amikor a gyér számú látogató tekintetétől kísérve a másik bűnöző először átszaladt azon a termen, ahol a két kép fel volt akasztva.
A norvég rendőrök két következtetést vontak le az esetből: a tettesek nem készültek fel megfelelően a helyszínből, és nem valami nagy múzeumlátogatók. A menekülő rablók nagy igyekezetükben ráadásul kétszer el is ejtették zsákmányukat. Harmadik társuk furgonnal várta őket, és gyorsan elszeleltek. A gépkocsit, amelyet három hónappal korábban loptak Oslóban, és a rendőrség a rablás után megtalálta, viszont profi módon felkészítették az akcióra, kezdve az új rendszámtáblától a jármű tökéletes kiürítéséig. Az oslói lapoknak feltűnt a képrablás időpontja, amely – talán véletlenül – épp az egyik legismertebb festménylopás dátumára esik: 1911. augusztus 22-én lopta el Párizsból egy olasz Leonardo da Vinci Mona Lisáját, hogy visszaszolgáltassa azt az itáliai népnek.
Egyébként ez nem az első Munch-kép-lopás. 1988-ban eltulajdonították a művész 1893-ban készült, Vámpír című festményét, amely később előkerült. 1994-ben pedig a Sikoly talán legismertebb változata tűnt el az oslói Nemzeti Galériából. Ez utóbbi képlopással a tolvajok valószínűleg megdöntenék a képlopás gyorsasági Guinness-rekordját, ugyanis ötven másodperc alatt sikerült eltulajdonítaniuk a remekművet. Egyszerűen létrát támasztottak a galéria ablakához, amelyet betörtek, majd leakasztották a képet, és futás. A festményt, amellyel meg akarták zsarolni Oslót, három hónap után megtalálták. (Edvard Munch általában több változatban is megfestette műveit, a Sikolyból és a Madonnából is négy-négy változat ismert. A Sikoly négy változata közül kettő volt a Munch-múzeum tulajdonában, egy a nemzeti galériában látható, egy pedig magántulajdonban van.)
Érthetően az egész norvég társadalmat sokkolta a képlopás. A lapokban felteszik a kérdést: vajon megfelelő-e a múzeumok biztonsága?
Hát aligha. Még a remekműveket sem védi különösebb biztonsági rendszer, és általában a skandináv múzeumokban alig látni biztonsági őrt. „Fontos, hogy a közönség műélvezetét ne zavarjuk meg korlátokkal, vitrinekkel – jelentette ki Gunnar Soerensen, a Munch-múzeum egyik vezetője. – Képzeljük el azt a helyzetet, ha a biztonsági rendszer bezárta volna a bejárati ajtókat. A fegyveres bűnözők ekkor bent rekedtek volna az épületben a múzeumlátogatókkal, akik azonnal tússzá változtak volna.”
A rablást követő napon azonban az is kiderült, hogy a Munch-múzeumnak csak víz- és tűzkárra volt biztosítása, lopásra nem. A múzeum és a város felelősei váltig azt hangoztatják, hogy ilyen, mindenki által ismert remekműveknek nincs piaci értékük, magyarán az felbecsülhetetlen. Szerintük ezeket a műveket nem lehet a műtárgy-feketepiacon értékesíteni. És ha tévednek? A Munch-múzeum – hála annak, hogy a művész végrendeletében minden művét a fővárosra hagyta – mintegy 1100 festményt, 3000 rajzot, 18 ezer metszetet birtokol, és mindezt elemi károk ellen 60 millió euróra biztosította. Ha mégis meg kellene határozni a Sikoly és a Madonna árát, akkor szakértők szerint csupán e két képnek a becsült értéke jócskán meghaladja az oslói múzeum által kötött biztosítás összegét. Az eszmei káron túl mintegy százmillió dolláros veszteség érheti a kulturális intézményt, ha nem kerülnek elő a festmények. Ám úgy tűnik, a múzeum vezetése tántoríthatatlanul bízik a rendőrségben, még jutalmat sem tűzött ki az esetleges nyomravezetőnek.
A norvég rendőrök első gondolata az 1994-es Sikoly-lopás elkövetőjére irányult, aki természetesen már szabadlábon van. „A fegyver nem az én műfajom – jelentette ki az akkori tettes, Paal Enger a norvég médiának nyilatkozva, aki egyben alibijét is igazolta. – Én mindig úriemberszerű módszereket alkalmaztam.” Enger a korábbi Munch-kép lopásánál még üzenetet is hagyott a hatóságoknak ezzel a szöveggel: „Köszönet a rossz biztonságért!” Az akkori ügy felderítője, Charles Hill, a Scotland Yard ma már nyugállományú nyomozója szerint a mostani rablók úgy lopták el a két festményt, mint valami trófeát, és most nem tudnak mit kezdeni vele.
A lopást követően az európai sajtó persze aggódni kezdett, mi a helyzet a kontinens több országában a múzeumok biztonsági rendszerével. Kiderült, a skandináv múzeumokban nem akarnak olyan kordonokat felállítani, mint a madridi Reina Sofiában, ahol csak távolról lehet figyelni Picasso Guernicáját. Arról pedig szó sem lehet, hogy annyi fegyveres őr védje a műveket, mint a budapesti Szépművészeti Múzeum Monet és barátai kiállításán. „Egyetlen műalkotás sem ér fel egy élettel” – jelentette ki a kérdésről nyilatkozva Mats Roswall, a stockholmi Modern Művészetek Múzeumának igazgatója. A kölni Ludwig Múzeum szóvivője szerint bár minden hasonló képlopáskor javulnak a biztonsági rendszerek, mégsem létezik tökéletes megoldás.
A Louvre tájékoztatásért felelős vezetője elmondta, hogy különböző biztonsági rendszereket alkalmaznak a művek értékének, elhelyezésének megfelelően. A Mona Lisa speciális üvegburkolata nemcsak a páratartalom állandósításában, hanem a vandáloktól való védelemben is szerepet játszik. „Ha biztonsági rendszerünk jól működik, az épp annak is köszönhető, hogy az elveket nem osztjuk meg újságírókkal” – szólt a firenzei válasz az érdeklődésre. Hasonló diszkrécióval találkozhattak az újságírók az amszterdami Van Gogh-múzeum és a szentpétervári Ermitázs részéről is. Az orosz múzeum vezetője, Mihail Pjotrovszkij azonban hozzáfűzte: „Az Ermitázs, mint a világ nagy múzeumainak többsége, jól védett. A kérdés nem ez, hanem hogy nem létezik tökéletes biztonság sehol a világon, sem Moszkvában, sem Szentpétervárott, sem Oslóban.”
Az expresszionizmus előfutára
Edvard Munch 1863-ban Lötenben született. Jómódú családból származott, ám fiatal korában egymást követően meghalt édesanyja, lánytestvére, édesapja, majd fiútestvére. Másik lánytestvére elmebeteg lett. A halállal, a betegséggel való kapcsolata egész életét beárnyékolta. Sok tekintetben ez a magyarázata depressziót sugárzó műveinek. Rajztehetségét korán felfedezték. A christianiai (Oslo régi neve) tanulmányait követően, 1889-es párizsi utazása alatt megismerkedett a francia impresszionisták stílusával, látásmódjával. Munch rendkívül eredeti festészete, könnyed vonalvezetése 1892-ben bontakozott ki. Ebben az évben berlini kiállítása nagy botrányt keltett, ám ismertté is tette őt, nem értették meg szenvedélyességét, a lelki jelenségeket ábrázoló feszültségét. Az 1890-es években Berlin és Párizs között ingázott, majd 1908–1909-es ideg-összeroppanása után, 1910-ben végleg letelepedett Oslo mellett.
A fent jelzett művészi korszakából valók a Fríz az életről sorozata, A hang, A csók, A halál a betegszobán, Sikoly (vagy másként Üvöltés), a Madonna című festményei. 1894-ben kezdett el grafikákkal, metszetekkel, rézkarcokkal, litográfiákkal foglalkozni, abban a tudatban, hogy az ily módon elkészített művészi alkotások több emberhez juthatnak el. Norvégiai évei alatt viszonylag megnyugodott művészete. Jó barátságot ápolt Henrik Ibsennel és August Strindberggel is.
A Sikoly Edvard Munch legismertebb képe. A pánikba esett emberi lény félelmét, gyötrelmét ábrázolja Munch azelőtt soha nem látott eszközökkel. A vérfagyasztó kiáltás agyunkig hatol. Valami tragikus dráma készül a képen, a háttérből előbukkanó két alak személyében. Munch ábrázolásmódja kivételesen hatott a német expreszszionistákra, ám ő egyetlen nagy stílusirányzathoz sem csatlakozott. Az 1944-ben meghalt festő minden vagyonát és a tulajdonában lévő munkáit Oslo városára hagyta, amely 1963-ban építette fel a Munch-múzeumot.
A közelmúlt nagy műkincslopásai
Az amerikai Art Loss Register (elveszett műtárgyak listája) szerint a múlt században mintegy 5,5 milliárd dollár értékű műkincset loptak el. A bűncselekmények legfőbb bevételi forrásai közül – a kábítószer-kereskedelem, a pénzmosás és a törvénytelen fegyvereladás után – a negyedik legnagyobb összeg származik a műtárgyak eltulajdonításából, állítja a lyoni székhelyű Interpol. Az AP amerikai hírügynökség összeállítása alapján közlünk néhányat az elmúlt időszak legnagyobb műkincslopásaiból.
2004. július 31. Rómában tíz reneszánsz képet loptak el mintegy ötmillió dollár értékben.
2004. május 19. A párizsi Pompidou Központból tulajdonították el Picasso egyik alkotását.
2003. december 16. Ellopták az új-mexikói Santa Féből Georgia O’Keeffe művét, a Palo Duro Canyont.
2003. augusztus 27. A turisták közé vegyülő tolvajok eltulajdonították a skóciai Drumlanrig kastélyból Leonardo da Vinci Madonna orsóval című festményét, amelynek értéke 40 és 80 millió dollár között van.
2002. július 20. Paraguayban a tolvajok két hónapos munkával alagutat ástak egy múzeum alá. A képtárból több mint tíz festményt vittek el, köztük Tintoretto, Murillo, Courbet alkotásait.
2001. július 17. Kölnben ellopták Andy Warhol Lenin című műalkotását. A szakértők szerint 700 ezer dollárért találhatott új gazdára.
2000. december 22. Stockholmban három álarcos férfi a Svéd Nemzeti Múzeumból elrabolt két Renoir- és egy Rembrandt-képet. Az egyik Renoir-festményt véletlenszerűen fedezték fel egy kábítószer-kereskedőnél.
1990. március 18. Két rendőrnek öltözött férfi a történelem legnagyobb képrablását hajtotta végre Bostonban. Zsákmányuk becsült értéke meghaladta a 300 millió dollárt, az elrabolt képek közt voltak Rembrandt, Vermeer, Manet, Degas festményei.
