A Széchenyi-hegy tetején lévő Kőbüfében még mindig beszédtéma a személye. A valós történetre mindig ráépül egy csöppnyi mese, így alakul ki a legenda. De minek nevezhetnénk azt, amikor a „sakkisten” eljött hozzánk! Ugyanis esztendőkkel ezelőtt, a kilencvenes évek második felében valahol a környéken lakott Bobby, az a Bobby Fischer, akit sokan mindmáig a világ legjobb sakkozójának tartanak. A vendéglátó-ipari egység sakkszerető törzslátogatói mindig felemlegetik azokat a perceket, amikor valamelyikük válla felett belepillantott egy partiba. Nem szólt semmit, jó kibicszokás szerint nem szisszent fel, nem szívta a fogát, amikor valaki egy bábu felé emelte kezét, csak nézte egy keveset a meccset, majd egyszerűen továbbment. Vajon mi járhatott a fejében? – azóta is ezt feszegeti a törzsközönség, ha Bobby szóba kerül.
Magányos ember volt – mondják róla. Van, aki határozottan állítja, hogy a KGB, a CIA vagy a Moszad elől bújt meg a hegyen. (A félelmetes hírszerző ügynökségek nevét kedvünk szerint cserélgethetjük.) Egyesek még a házat is megmutatják, amelyet megvett vagy bérelt, ugyanis ebben a kérdésben is megoszlanak a vélemények. Az viszont biztos, hogy Bobby emléke örökké él a hegyen.
Emlék? Mintha már végleg eltávozottról beszélnénk, pedig állítólag még fél évvel ezelőtt is úgy járt Magyarországra, mintha hazajönne. Azt tudjuk róla, hogy kedvelte a klímát, a magyar ételeket, a gyógyfürdőket, és hajdanán egy sakkozó magyar lányhoz is gyöngéd szálak fűzték. Állítólag lejárt útlevele helyett az idén a budapesti amerikai nagykövetség állított ki számára újat. Aztán amikor ez év július 13-án ezzel az igazolvánnyal akarta elhagyni Japánt, letartóztatták, ugyanis napokkal azelőtt az illetékes amerikai hatóság érvénytelenítette útlevelét.
Mire ez a nagy hajtóvadászat az ellen az ember ellen, aki a hidegháború közepén, a hetvenes évek elején egyetlen amerikaiként feltartóztatta a hatalmas szovjet sakkarmadát?! Az ominózus amerikai elfogatóparancsot Fischer ellen a Jugoszlávia elleni embargó megsértése miatt adták ki, ugyanis 1992-ben, világbajnoki döntője „visszavágóján”, az oroszból franciává vált Szpasszkij ellen Belgrádban ült asztalhoz. De vajon miért nem éltek eddig is az útlevéltrükkel az amerikai hatóságok, hiszen ők aztán igazán jól tudják, milyen súlyos – tíz év szabadságvesztéssel büntetendő – cselekedetet követett el a sakkvilágbajnok? Hiszen a ma 61 esztendős Fischer utazott eleget, egyesek szerint valóságos ingajáratot bonyolított le az utóbbi években Manila, Tokió és Budapest között.
Vagy talán most telt be a pohár az elmúlt években tett Amerika-ellenes és antiszemita kijelentései miatt? A 2001. szeptember 11-i eseményeket üdvözlő, Amerika és a zsidók pusztulását jósoló kirohanásai, amelyet a Fülöp-szigeteki Radio Bombónak betelefonálva osztott meg a nagyvilággal, közismertek. Zsidógyűlöletének már korábban is hangot adott annak ellenére, hogy anyja, sőt egyes források szerint apja is zsidó volt. Édesanyja, Regina Wender svájci zsidó családban született. Kalandos életútja során, már amerikai állampolgárként, az 1930-as években Németországba költözött, majd a Szovjetunióban járt orvosi egyetemre. Németországi tartózkodása alatt ment férjhez Hans-Gerhardt Fischer biofizikushoz. 1939-ben Regina visszatért az államokba, ahova férje nem tartott vele.
1943. március 9-én született meg Robert James, azaz Bobby Fischer. Hogy ki az apa? A The Washington Post két évvel ezelőtti kutatásai szerint Neményi Pál zsidó származású magyar matematikus, aki amerikai egyetemeken tartott ez időben előadásokat. Neményi sohasem tagadta kommunista vonzalmait, részt vett a spanyolországi polgárháborúban. 1942-ben ismerte meg Regina Fischert. A közelmúltban derült ki, hogy Regina üldözési mániája nem volt alaptalan, ugyanis a szovjetunióbeli egyetemi végzettsége, valamint kommunista szimpátiája miatt az FBI fokozottan figyelte, és valószínűleg ezt tette fiával is, aki 1958-ban utazott Moszkvába, hogy tanulmányozza a szovjet sakkéletet.
Bobby Fischer sajátos világszemlélete már a hatvanas évek elején kialakult, a fehérek felsőbbrendűségét hirdető röplapokat osztogatott Los Angelesben. Hitler azért tetszett neki, mert „rá tudta kényszeríteni akaratát a világra”. Tanulmányozta a Mein Kampfot és a Cion bölcseinek jegyzőkönyvét. A paranoiája már az 1972-es világbajnoki döntőjekor kiütközött, nem akart elutazni Reykjavíkba, mert attól tartott, hogy a szovjetek ott megmérgezik vagy lelövik repülőgépét. A 70-es években szintén „zsidó összeesküvés” áldozata lett, amikor egy szekta majd minden pénzét lenyúlta. Az őt „üldözőket” három részre osztotta: az első csoportba tartoznak a zsidók, aztán a rejtett zsidók, majd a zsidókat támogató ügynökök. „A zsidók bűnözők. A legaljasabb hazudozók és mocskok! Most learatják, amit elvetettek! Megkapják, amit megérdemelnek!” – így fakadt ki Bobby Fischer az említett rádióinterjúban.
A brooklyni kölyök, ahogy a sakkvilág nevezi, a pszichológusok véleménye szerint terrorizálva érzi magát attól az ötlettől, hogy játszania kell, és veszít. Ez a kényszerképzet húzódott meg azon döntése mögött, hogy 1975-ben nem állt ki a szovjet Karpovval szemben világbajnoki címe megvédésére. A belgrádi, Szpasszkijjal vívott „világbajnoki” visszavágóra is valószínűleg azért került sor, mert anyagi gondjai szorítóak voltak. (A győzelemért kapott 3,35 millió dollárt is elfelejtette bejelenteni az amerikai adóhivatalnak.)
Hatéves kora óta, miután nővérétől kapott egy kicsiny sakk-készletet, csak ez a játék érdekelte. Az iskolai órákon is magában sakkozott. Tanárai rászóltak, hogy tegye el a sakkot, ekkor fejben folytatta a partit. Egy róla szóló könyvben az egyik diáktársa elmondta, ha véletlenül elvesztett valakivel szemben egy gyorsjátszmát, akkor azon nyomban visszavágót kért. Pszichológusok ezt a viselkedést úgy fogalmaznák meg, hogy a győzelem kényszere.
Tizennégy éves korában már amerikai bajnok, rá egy évre nagymester lett. Ám még 17 évesen is látták sírni egy elvesztett parti után. Mint egy réges-régi interjújában elmondta: szellemi energiájának 98 százalékát a sakkra összpontosította, míg más játékosoknál csak 2 százalékot tapasztalt. Semmi kicsapongás, semmi alkohol, semmi szex, ami kortársai életvitelét már akkor is jellemezte. Ez nyilvánvalóan nyomot hagyott személyiségének fejlődésében – állapította meg a Le Monde egy szeptemberi számában.
Fischer máig világbajnoknak tartja magát. Az őt követő sakkozókról úgy nyilatkozik, hogy előre „le voltak zsírozva” partijaik. Ezért hozta létre „reformsakkját”, amelyben a játék előtt kisorsolják, hogy a hátsó sorban melyik helyre kerüljenek a tisztek. Szépségdíjas játszmái ott sorakoznak a sakk aranykönyvében, a brit Chess magazin a XX. század legjobb sakkozójának választotta. Most japán vizsgálati fogságban van. Az Einsteinénél magasabb, 180-as IQ-jú agyával, amely visszamenőleg ezer húzást tud eltárolni, a következő, vélhetőleg életének legfontosabb lépésén gondolkodik.
origo.hu
Újabb botrányos pénzügyek derültek ki Magyar Péter testvéréről - videó
