Szeptemberben huszonegy ágazat munkavállalói és munkaadói érdekképviselet vezetője, a kormány nevében pedig Burány Sándor akkori munkaügyi miniszter a Parlamentben aláírta az ágazati párbeszéd bizottságok működési rendjéről szóló megállapodást – a Munkástanácsok szerint jogellenesen. Az ágazati párbeszéd bizottságok felállítását az EU érdekegyeztetési gyakorlatához való igazodás tette szükségessé. A bizottságok a középszintű érdekegyezetés centrumát, Magyarország esetében egy, a rendszerváltás óta fennálló hiány pótlását is jelentik. Az uniós gyakorlat szerint a bizottságokban kizárólag egy adott gazdasági ágazat munkaadói és munkavállalói lehetnek jelen, akik az ágazat jövedelmi helyzetéről, munkafelté-teleiről egyeztetnek, illetve ágazati kollektív szerződéseket köthetnek. A kormányoknak mindössze annyi a felelősségük és a dolguk, hogy a rendszer jogi feltételeit, szabályozását kialakítsák. Ezek a munkálatok Magyarországon 2001-ben, a Fidesz kormány alatt, PHARE-támogatások felhasználásával kezdődtek meg.
Palkovics Imre (képünkön) szerint a jelenlegi kormány azonban nem tartotta be a jogi háttér kidolgozására vonatkozó ígéretet, mert bár a munkálatokat végző szakbizottság egy éve letette az asztalra az ágazati párbeszéd bizottságok működésére vonatkozó jogi koncepciót, azt a kormány nem terjesztette be a parlament elé. E koncepció helyett a kabinet az egyeztetésekbe időközben bekapcsolódó MSZOSZ-es ágazati vezetőkkel kidolgozott egy ideiglenes szabályozást. Szeptemberben – szakszervezeti részről csak MSZOSZ képviselői által – ezt a dokumentumot írták alá – állítja Palkovics. Mindemellett az MSZOSZ és a kormány létrehozott egy önálló társulást, az ágazati párbeszéd bizottságok tanácsát (ÁPBT), aminek Palkovics szerint semmiféle jogalapja nincs, másrészt teljesen ellenkezik az uniós normákkal, mivel a bizottságoknak teljesen függetlennek kellene lenniük a kormánytól. Azzal, hogy részt vesz az ÁPBT-ben, a kormány államosítja az érdekegyeztetést. Erre utal – jegyezte meg – hogy a kabinet egy közhasznú társaságot hozott létre az intézmény működtetésére.
A Munkástanácsok kifogásolja, hogy az MSZOSZ és a kormány által kidolgozott megállapodásban többek közt az üzemi tanácsi (üt-) választások eredménye alapján akarják megállapítani, kik vehetnek részt az ágazati párbeszéd bizottságokban. Ezzel viszont az a baj – hangsúlyozta Palkovics –, hogy az üt-választásoknak ágazati szinten nincsen törvényes összeszámolási módja, nincs rögzítve törvényben az sem, hogy a választásokkor a munkavállalók egyben az ágazati párbeszéd bizottságokban való részvételre is szavaznak. Ez viszont alkotmányellenes. Az MSZOSZ továbbá azt akarja, hogy az összes induló üt-jelölt adata a kormányhoz fusson be, így a kabinet minden szakszervezetről pontos információkkal fog rendelkezni. Természetesen a Munkástanácsok is egyetért azzal, hogy a reprezentativitásnak legyenek feltételei. Bár az üt-választások szabályozása is szóba jöhet, a konföderáció szerint inkább a valós társadalmi támogatottság alapján kellene megállapítani a kritériumokat. – Ilyen volt például 1993-ban a tb-önkormányzati választás, amin minden szavazati joggal élő állampolgár részt vehetett. Ez a valódi társadalmi megmérettetés azonban egyes szakszervezeteknek nem sikerült túl jól. Nekik továbbra is az az érdekük, ha sötét kis üzemekben, állásukat féltő, presszionált emberek szavazatait csikarják ki. Az adatokat pedig néha meghamisítva összesíthetik a maguk megállapította, viszont jogalapot nélkülöző kritériumok alapján – fogalmazott Palkovics.
Kérdésünkre az érdekvédő kifejtette, hogy a kialakult helyzet hátterében egyrészt az MSZOSZ-on belüli hatalmi harc áll. – A tárgyalások során egyre markánsabban rajzolódott ki az az egyébként is régi szándék, hogy az MSZOSZ erős ágazati szervezetei be akarnak kerülni az országos szintű érdekegyeztetésbe. Mivel ez korábban sem sikerült, most magát a makroszintű érdekegyeztetést viszik be az ágazatokba. Ezért hozták létre az ÁPBT-t, ahol – akárcsak az országos szinten – már a kormány is jelen van – mondta Palkovics. Hangsúlyozta, hogy a bizottságok felállításának igazi célja nem teljesült, ugyanis kollektív szerződés megkötésére itthon nincsen joguk, legfeljebb előkészíthetik azokat. A helyzet másik okát Palkovics a kormánnyal nem lojális szakszervezetek kiszorításában látja. – Identitásunknál fogva nem asszisztálunk a szocialista kormány viselt dolgaihoz. Úgy gondolom, politikai egyezség jött létre az MSZP és az MSZOSZ között. Ha már a munkavállalóknak tett ígéreteket nem, legalább az MSZOSZ-nak tett ígéreteit betartja a Medgyessy–Gyurcsány-kormány – fogalmazott Palkovics. Az érdekvédő attól tart, idővel felvetődik majd a kérdés, hogy mit keres a Munkástanácsok az országos érdekegyeztetésben, ha az ágazati párbeszéd bizottságokban nincs bent.
Köztudott – hívta fel a figyelmet Palkovics –, hogy hamarosan megérkeznek az uniós fejlesztési pénzek, hatalmas költségvetésű projektek kezdődnek a szociális szektorban is. Az MSZOSZ pedig kezes bárányként aszszisztálhat olyan projektekhez, amelyek a munkavállalók számára kevés eredményt hozhatnak. – Lesznek viszont olyan csatornák, amelyeken keresztül pénzt lehet pumpálni egymás szervezeteibe, ahonnan ki lehet zárni azokat, akik az esetleges visszaéléseket szóvá tennék, vagy másfajta szakmai koncepciókat javasolnának – mondta Palkovics. Szerinte világosan látszik, hogy nem a hazai szociális párbeszéd felújítása a cél, mint azt a kormány ígérte, hanem annak szétzilálása. Nem az egész magyar munkavállalói képviselet, hanem csak egy szűk, a kormánynak asszisztáló rétegre van szükség az érdekegyeztetésben – mondta Palkovics. Mivel az új munkaügyi miniszter többször is azt állította, hogy a kialakult helyzetről a kormány semmit sem tehet, a Munkástanácsok azt fontolgatja, hogy az illetékes uniós fórumokon feljelenti a kormányt az érdekegyeztetés rendszerébe való súlyos beavatkozásért.
Herczog László meglepőnek és megalapozatlannak tartotta az állításokat. A Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium (FMM) helyettes államtitkára hangsúlyozta: 2001 óta mindvégig tripartit módon zajlottak az egyeztetések, tavaly júliusban pedig az Országos Érdekegyeztető Tanács valamennyi tagszervezete aláírta azt az előzetes szándéknyilatkozatot, amelynek tartalma megegyezik a szeptemberben aláírt megállapodáséval. Kérdésünkre, miszerint a tárca egyetért-e azzal, hogy a reprezentativitást az üzemitanács-választások eredménye határozza meg, Herczog elmondta, a munkáltatói és a munkavállalói oldalak maguk állapították meg a feltételeket, amelyeket az FMM tudomásul vett. A szakszervezetek öt különböző súlyú kritériumot állítottak fel magukra nézve, ezek egyike – igaz a leghangsúlyosabb – az üt-választások eredménye.
Herczog elismerte, hogy az ágazati párbeszéd bizottságok egyelőre önállóan nem köthetnek ágazati kollektív szerződéseket, ennek viszont az az oka, hogy a kérdést a munka törvénykönyve szabályozza. Eszerint az ágazati párbeszéd bizottságban előkészített kollektív szerződéseket a reprezentatív ágazati munkáltatói és munkavállalói érdekképviseletek kezdeményezésére a munkaügyi miniszter terjesztheti ki az adott ágazatra. – Az ÁPBT felállítását tavaly decemberben a munkaadók és az ágazati szakszervezetek kérték, hogy az előkészítő munkába ne csak az országos szakszervezeti konföderációk, hanem ők is részt vehessenek. A júliusi elvi megállapodás őket is kötötte, tehát munkájuk már csak a végrehajtás módjára korlátozódott – mondta Herczog. Szerinte az ÁPBT a kormány és az ágazati képviseletek közötti egyeztetések helye, léte nem ellenkezik az uniós gyakorlattal, hiszen ez egy önálló fórum, ahol az ágazati párbeszéd bizottságok finanszírozási és jogi feltételeiről tárgyalnak, nem pedig a bizottságok illetékességébe tartozó ágazati kérdésekről. Az ágazati párbeszéd bizottságok működését – tette hozzá – törvényben kívánják szabályozni, a megállapodás szerinti működés csak a törvény hatálybalépéséig terjedő időszakra vonatkozik.
Miért nevezik „házi szakszervezetnek” az MSZOSZ-t? Az MSZOSZ és az MSZP viszonyáról legtöbbet talán éppen a konföderáció szövetségi tanácsának állásfoglalása mesél. Eszerint „az MSZOSZ-t alkotó szakszervezetek programalapú együttműködésben elkötelezték magukat az MSZP 2002-es parlamenti választási győzelméért a szociális fordulat elérése érdekében. A szakszervezeti szövetségek közül egyedül az MSZOSZ és harmincegy tagszervezete vállalta fel nyíltan az értékalapú együttműködést az MSZP-vel. A szakszervezetek kivették a részüket az MSZP-program széles körben történő ismertetésében, a szocialista képviselőjelöltek támogatásában. Az MSZP 2002-es győzelmét követően Sándor László, az MSZOSZ addigi elnöke a munkaügyi tárca közmunka tanácsának vezetője, Márkus Imre vasutas-érdekvédő pedig a MÁV Rt. miniszteri biztosa lett. A Gyurcsány-kormány felállásával Kordás László, az MSZOSZ alelnöke a munkaügyi tárca politikai államtitkára lett.
