Demszky, a törvénysújtott

Demszky Gábor tegnap beismerte vereségét, és tudatta az országgal: európai parlamenti mandátuma és főpolgármesteri tisztsége összeférhetetlen, ezért előbbiről lemond. Ezt másfél hónapja harsogja az ellenzék, mondván: az önkormányzati törvény a főpolgármester számára néhány szellemi tevékenységen és az országgyűlési képviselőségen kívül nem enged más kereső foglalkozást űzni.
Demszky és a fővárosi SZDSZ azonban ragaszkodott ahhoz, hogy az európai parlamenti képviselők jogállásáról szóló törvény nem zárja ki, hogy a főpolgármester és a polgármesterek Brüsszelben is politizáljanak. Az első ijedség nyilván akkor érte az SZDSZ-t, amikor a Fővárosi Közigazgatási Hivatal azóta kurtán-furcsán menesztett vezetője is megállapította, hogy az ellenzéknek van igaza. Sokak szerint éppen ezért kellett Felkai Lászlót eltávolítani a közigazgatási hivatal éléről, mert képes lett volna bírósághoz fordulni, hogy kikényszerítse a törvényes állapot helyreállítását. Felkait annak ellenére menesztették, hogy három nappal korábban véglegesítették a Belügyminisztériumban azt a vizsgálati jelentést, amely szerint a közigazgatási hivatal és annak vezetője kiváló, megkérdőjelezhetetlen szakmai munkát végez. A jelek szerint ezzel nem hízelegni akartak. Másként legalábbis nehéz értékelni azt, hogy Forgács Imre, az új hivatalvezető Felkaiéval betűre azonos jogi állásfoglalást juttatott el a sajtóhoz. Kiderült: Demszky szerinte is összeférhetetlen. Mivel Forgács sem rejtette véka alá álláspontját, feltételezhető, hogy ő is elvinné a bíróságig az ügyet.
Demszky és az SZDSZ tehát egyértelmű vereséget szenvedett. Nyilvánvaló, hogy a főpolgármester ebben a helyzetben inkább az EP-mandátumáról mond le. Így azonban megkönnyíti három párt dolgát is: sem az SZDSZ-nek, sem az MSZP-nek, sem pedig a Fidesznek nem kell néhány hét alatt esélyes jelöltet találnia a főpolgármesteri posztra. Mindhárom párt gondban lett volna ugyanis ebben az esetben. Az SZDSZ-nek feltehetőleg eszébe sem jutott, hogy mást kellene keresnie erre a posztra, míg az MSZP és a Fidesz csak 2006-ra koncentrált. Demszkynek azonban a Fidesz lehet a leghálásabb: egy időközi választás esetén ugyanis az alapvetően liberális–baloldali színezetű Budapesten egy hirtelen előrántott jobboldali jelöltnek körülbelül ugyanannyi esélye lett volna, mint Schmitt Pálnak 2002-ben a száznapos program osztogatása után. Az MSZP és az SZDSZ éppen ezért lényegesen könnyebb helyzetben lett volna.
Tehát a pártok hálásak lehetnek, nekünk meg itt marad Demszky Gábor. Még legalább két évig. Az a Demszky Gábor, akit épeszű emberek ma már egy négylakásos társasházban sem választanának közös képviselővé. Vele együtt itt marad neki a horvátországi villa, a luxusterepjáró- és luxushajóbérlet, nekünk meg a kátyúk, a kigyulladó buszok. A BKV-vezér is örülhet, neki is megmarad a húszmilliós jutalom.
Nap mint nap megcsodálhatjuk a turistákkal együtt az összedőlés határán álló Margit hidat, a virtuális 4-es metrót, az ötvenéves villamosokat, a rákospalotai szemétégetőt a szelektív hulladékgyűjtés helyett. Maradnak a kerekes székek és babakocsik számára megközelíthetetlen aluljárók, a benzingőz és a balesetveszélyes játszóterek. Továbbra sem lesznek kerékpárutak, tovább fogynak a parkok és zöld területek, és egyre kevesebb lesz az élhető rész a városban.
Ennek fényében már cseppet sem vigasztaló, hogy Demszky Gábor politikai vereséget szenvedett.