Erdélyi válaszút

Néhány órán belül, de legkésőbb holnap estig kiderül, indulhat-e a Szász Jenő vezette Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) a november végi romániai parlamenti megméretésen. Ugyanakkor az erdélyi magyar közösség előtt tornyosuló kérdés alighanem független a bukaresti központi választási iroda döntésétől. Alig több, mint egy hónap múlva a Romániai Magyar Demokrata Szövetségről (RMDSZ), a szervezet eddigi tevékenységéről s várható lépéseiről kell véleményt mondani Erdélyben. Ezt a döntést nem odázhatja el, legfeljebb megnehezítheti az alternatíva hiánya.
Az utóbbi évek RMDSZ-politikáját jól illusztrálják a szervezet legutóbbi állásfoglalásai. Néhány nappal ezelőtt a Markó Béla által elnökölt szövetség az utódkommunista kormánypárttal teljes egyetértésben utasította el azt a sajtószabadságról szóló indítványt, amelyet az ellenzék kezdeményezett. A dokumentum támogatói intézkedéseket kértek a kormánytól egyebek mellett a sajtószabadságot korlátozó törvényhozási és intézményi akciók beszüntetésére, a médiapiac fejlődését korlátozó kormányzati, gazdasági, pénzügyi nyomás és beavatkozás megszüntetésére, a bántalmazott újságírók ügyeinek mielőbbi megoldására. Nem elhanyagolandó tényező, hogy a sajtószabadságot ért támadások szerepeltek az Európai Unió legfrissebb, romániai országjelentésében is. Az RMDSZ ennek ellenére nemmel szavazott. A múlt héten egy másik esemény is megrökönyödést váltott ki az erdélyi magyar közvéleményben. A Securitate irattárát vizsgáló bizottságban az RMDSZ képviselője ismét a baloldali kormánypárttal együtt menetelve szavazta le azt a hírszerzési dokumentumokra alapozott megállapítást, mely szerint a magyarellenességéről is hírhedt Corneliu Vadim Tudor együttműködött az egykori politikai rendőrséggel. Így kapott zöld jelzést az államfői megméretésre a Nagy Románia Párt vezére.
Tagadhatatlanok azok a magyarság érdekében tett kormányzati lépések, amelyeket az RMDSZ eredményként mutathat fel, a mérlegvonásnál azonban messze nincs egyensúlyban a román utódkommunisták hatalmi érdekeinek feltétlen kiszolgálása és az erdélyi magyar közösség általános helyzete. Talán azért van ez így, mert a Markó Béla és szűk köre által irányított szövetség politikai, gazdasági érdekei az utóbbi esztendőkben igencsak eltávolodtak a nagyváradi, marosvásárhelyi vagy székelyudvarhelyi magyarok értékrendjétől, dédelgetett álmaitól. A román ellenzéki sajtó elemzései egyre gyakrabban térnek ki a szociáldemokraták és Markóék közötti szerteágazó összefonódásokra, s arra a veszélyre, amit ez a tény a közelgő választások eredménye szempontjából magában hordoz. Azaz nem kizárt, hogy Iliescuékat az RMDSZ támogatása menti meg a bukástól.
A helyhatósági választásokon való részvételtől diszkriminatív módon eltiltott MPSZ jelenleg világos alternatívát nyújt az erdélyi magyar szavazóknak, ugyanakkor az anyagi háttér, a média, általában az infrastruktúra hiánya egyelőre behozhatatlan hátrányt jelent a román politikai közegbe alaposan beágyazódott RMDSZ-szel szemben. A kérdés valójában az, hogy az erdélyi magyarság belső politikai megtisztulása, demokratizálódása érdekében felvállalható-e négy évig a bukaresti képviselet hiánya. Egy balra tolódó, gazdasági érdekhálóban vergődő RMDSZ vagy – felvidéki mintára – egy valóban minden romániai magyart képviselő szövetség, koalíció felépítése az elkövetkező esztendőkben? Erre a kérdésre kell elsősorban választ adniuk az erdélyi magyar szavazóknak az őszi megméretésen.