Genersich Antal professzor emlékezete

Hivalkodástól mentes ünnepség színhelye lesz ma délután két órakor az Üllői úti Kórbonctani Intézet épülete: leleplezik Genersich Antal professzor szobrát. Olyan magyar tudósról van szó, aki európai hírnevet szerzett hazájának és magának annak idején. Orvosgenerációk egész sorát nevelte az egyetemen, hogy aztán a tanítványokon keresztül a mai napig jelen legyen az az igényes diagnosztikai szakértelem a magyar orvostudományban, amelyet minden visszaemlékező a felvidéki származású Genersich Antal egyik legfőbb tulajdonságaként jelölt meg.
Genersich amúgy a kolozsvári egyetem egyik alapító professzora volt harmincévesen, s valójában ő hozta létre s emelte nemzetközi szintű intézménnyé a kórbonctani és anatómiai intézetet. Ebben segítségére volt tehetségén, ügyszeretetén kívül külföldi tapasztalata is, hiszen előtte két évet tanulmányúton Németországban töltött. Előbb az egyetem dékánjává, majd rektorává választották. 1895-ben visszahívták egyetemi tanulmányai színhelyére, s 1913-ig a Budapesti Tudományegyetem Kórbonctani Intézetének igazgatói posztját töltötte be. Az egyetem orvosi karán 1900-ban dékánná, az 1910–11-es tanévben pedig az egész intézmény rektorává választották. 1892-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává, majd 1902-től rendes tagjává lépett elő. Amikor 1870-ben Kolozsvárra érkezett, s a kórbonctan egyetemi tanára lett, az intézet mindössze egy kis kamrából, huszonöt darab elavult műszerből és tizenkét könyvből állt. Genersich munkásságának köszönhetően a századfordulóra olyan intézet jött létre, amelynek felszereltsége már európai szintű volt, s tudományos eredményei is vetekedtek a híres nyugat-európai egyetemekkel. Kevéssé népszerű tudományos területen alkotott, nem árt tudni azonban, hogy színvonalas kórbonctan nélkül az orvosi diagnosztika is csak gyerekcipőben járna. Egy adalék arról, hogy az egyetemes orvostudományra is komoly hatással volt Genersich Antal. 1890-ben egy nemzetközi konferencián saját korát messze megelőzve mutatta ki, hogy az emberi tuberkulózis és a szarvasmarhák gyöngykórja egészen más betegség, mert mindkettő tbc ugyan, de két különböző baktériumtörzs okozza. A patológiai felfedezést nagy csönd követte, elmaradt az európai visszhang, csak egy 1901. évi londoni nagygyűlésen tört meg a hallgatás. Azok a professzorok vallották már magyar kollégájuk álláspontját, akik egy évtizeddel korábban még sűrű hallgatásba burkolóztak. Átvették tehát Genersich eredményét, nevét azonban sem akkor, sem később nem említették meg. A magyar orvostudósok szerint ezért is kötelességünk, hogy az 1918-ban elhunyt Genersich Antal elsőbbségét e létfontosságú tudományos felismerésben mindig is hangsúlyozzuk.